Ez alatt Theó (akinek első dajkairtó merénylete nem járt sikerrel) továbbra is azon dolgozott, hogy hogy Mia minél hamarabb felmondjon, és a jövőben mihamarabb elkerülje a Baquet-ház környékét is. Mert jól tudta, hogy Mia veszélyt jelent az apjára. Bekopogott az ajtón. Senki sem válaszolt. Kinyitotta az ajtót. A takaró az ágyon volt-púposan. Theó elvigyorodott, és az ágyra ugrott.

-Mia! Mia! Ébredj!

A takaró lesüllyedt.

-Igen?

Theó megfordult. Mia az ajtóban állt.

-Kerestél?

-Én csak… meg akartalak lepni

-Ahhoz korábban kell felkelned.

-Akkor… én megyek is.

-Helyes.

                               *

Theó kilépett a szobából, és azon gondolkozott, hogy mit tegyen. Végül az apja szobája felé indult. Kinyitotta az ajtót. Az apja még aludt. Theó becsukta az ajtót.

-Nem tudod, mihez kezdj magaddal?

A kisfiú megfordult.

-Nem. Nem igazán.

-Na gyere! Lessük meg apádat!

Theónak hirtelen újabb ötlete támadt Mia megleckéztetésére, úgyhogy felkapta a két kulcscsomót, amik az apja szobáját is nyitották. Mia hátrafordult.

-Mi van a kezedben?

Theó rávillantotta az apjától örökölt vagy lesett legbájosabb mosolyát.

-Meglepi-neked!

-Jajj, de kedves vagy!-sikkantotta Mia, és kinyitotta az ajtót. Theó Mia zsebébe csúsztatta az egyik kulcscsomót. Mia belépett a szobába, Theó pedig rázárta az ajtót, és elfordított a kulcsot a zárban. Mia megfordult.

-Azonnal engedj ki!

-Eszemben sincs!

Mia dühösen megállt, aztán az ágyra nézett.

„na jó, nem ébreszthetem fel”

Mia lassan az ágyhoz sétált.

„Alszik és álmodik (Pretty Woman)”

Elnevette magát. Az ágy mocorogni kezdett. Mia elhallgatott. Az is megfordult a fejében, hogy megvárja, amíg fölébred, aztán eszébe jutott, hogy az úr tegnap hajnali háromkor jött haza. Mia fújt egyet.

„Komisz kölyök! Mit képzel magáról?”

Mia leült az ágy szélére, de akkor Greg hirtelen csapott egyet álmában a karjával, és szerencsésen lelökte Miát, aki nekiesett a szekrénynek.

-Au!

Greg kipattant az ágyából, és először a hang irányába fordult, ami felébresztette.

-Mia! Nem esett baja?

-Megint magázódunk?-Mia megtapogatta a fejét. -Mit vétettem?

-Hát mondjuk, megmagyarázhatná… d, hogy mit keres… tél itt reggel…

Greg felkapta az éjjeliszekrényről a karóráját.

-… Nyolckor, amikor tudtál róla, hogy hogy későn értem haza.

-Épp azon gondolkodtam, hogy felébresszem-e azzal, hogy a fia bezárt minket ide, vagy megvárjam, amíg felébred!

Greg otthagyta Miát, és az ajtóhoz lépett.

-Theó!

-Igen?

-Nyisd ki!

-Nincs nálam kulcs. Utóljára Miánál láttam.

-Nálam?

Mia fel akart állni, de hirtelen felszisszent, és a homlokához kapott. Greg szelíden lenyomta Mia vállait.

-Ülj vissza!

Greg visszaült a földre, és kivett a fiókból egy doboz sebtapaszt, és Mia homlokára simította.

-Kész!

-Au!-Mia hátrébb húzódott, mire megcsörrent a zsebe.

-Mi ez?-Greg belenyúlt Mia zsebébe.

-Mit képzel magáról?

Gregori Baquet diadalmasan a magasba emelte a kulcsot.

Mia eltátotta a száját.

-Könnyű mindent a kisgyerekre fogni, ugye?

-Ne vigyorogjon! Biztos a zsebembe dugta.

-Ja, biztos. Arra ébredek, hogy az álmomat csodálja, aztán ráfogja a gyerekemre, hogy összezárt magával, végül kiderül, hogy magánál van a kulcs.

Mia megfordult az ajtóban.

-Megmondaná, hogy mire akar célozni? Én itt dolgozom!

Greg felállt.

-Ha már úgyis meg akart erőszakolni álmomban, és még az ajtót is bezárta, nehogy kiszökjek, az már valami! Bilincs nincs?

-Maga olyan ízléstelen!-Mia megrángatta a kilincset.

-Az be van zárva, emlékszik?

-Adja ide a kulcsot!

-És ráadásul az egészet a fiamra fogta, akire elvileg maga vigyázna. Szép kis dajka az ilyen. De sebaj, csípem a gyáva nőket. Kevesebb a gond velük.

Mia abbahagyta a kilincs cibálását.

-Nem vagyok gyáva.

-De ha már elkezdte, fejezze is be! Itt vagyok. De nem én szegtem meg először a megállapodást, hanem maga, amikor rámtört.

Greg teljes lelki nyugalomban felfeküdt a pizsamájában az ágyára, és unott képet vágott.

-Maga annyira el van tájolódva!-fintorgott Mia.

-Közlöm, hogy nekem még ezer dolgom van!-Greg ásított egyet.

-Felőlem, fekhet ott ezer évig is, de a kulcsot adja ide!

Greg újra ásított egy nagyot, aztán felkelt, és Miához lépett.

-Ezek szerint nem tetszem magának?

-Hát nem az esetem, vénember!-Mia kitépte a kézfejét Gregéből.-Elengedne végre?

-Pedig reménykedtem.-sóhajtotta Greg, és kivette a kulccsomót a párna alól.-Ugye milyen egyszerű lett volna megtalálni?

Mia egy percig a kulcsra meredt, aztán kitépte Greg kezéből, kinyitotta az ajtót, és a szobájába ment.

                                                         *

-Elmegy?

Mia megfordult.

-Sajnos. Dehát az élet már csak ilyen.

Greg bezárta az ajtót.

-Nyugi! Nincs nálam kulcs!

Felmutatta a kezeit, és a zsebeit is kifordította.

-Úgy tűnik, hogy ha nem a fiam üldözi el a dajkát, akkor én!

-Jajj!-szólt Mia gúnyosan. -És most biztos szánja-bánja!

-Nem kell elhinni. Egyébként csak tegnap jött.

-És most megyek. -Mia levette a könyveit a polcról, és a bőröndbe szórta.

Greg közelebb lépett az ágyhoz, és egy mozdulattal lesöpörte a bőröndöt.

-Ezt meg mért csinálta?-Mia felkapkodta a könyveit a földről.

-És maga? Képes lenne pont most elmenni?

-Pont most?-Mia felegyenesedett-Mi van most?

-Semmi. Nincs semmi. -Greg leült az ágyra, és elmélkedő hangon megszólalt. -Mért akarod itt hagyni? Szeret téged.

-Ki?

Greg hirtelen magához tért.

-Mi?

-Azt mondta: Szeret téged.

-Nem mondtam.

-Nekem tökmindegy!

-Theó! Róla beszéltem.

-Á, Theó!

Mia szeme kialudt, és visszarakta a bőröndöt az ágyra.

-Mért mit akarsz, ki szeressen?-Greg megint megpróbálta megfogni Mia kezét, de Mia megint elhúzta.

-Semmi köze hozzá!-Mia összecsukta a bőröndöt, és Greghez vágta.

-A szexuális zaklatást büntetik, tudta?

-Milyen kár!

Mia összecsukta a másik bőröndjét, aztán az elsőt is fel akarta venni, De Greg belekapaszkodott.

-Adja ide!

A bőrönd ismét kettényílt, és egy rakás ruha hullott ki belőle.

-Szerinted mit mondott Theó?

Mia elfáradt, és törökülésben leült Greg mellé az ágyra.

-Hallgatlak.

-Azt mondta-Greg közelebb hajolt Mia füléhez.- hogy pont olyan mostohaanyukát akar, mint te!

-Tessék?-Mia felugrott. -Na ne! Abból nem eszik! És te sem! Szóval ezért lettem fölvéve! Mindjárt gondolhattam volna!

-Jajj, dehogyis!-Greg megfogta Mia kezét, és visszaültette maga mellé. -Csak úgy megemlítettem. Egyébként nagyon letörne szegény, ha megint itt hagyná egy dajka. Még azt hinné, hogy ő az oka.

-Pedig nem, mi?

Greg vállat vont.

-Hányadik dajkája vagyok én?

-Bianca nem mondta?

-Hányadik?

-A tizenharmadik.

-Hű!-Mia Greg mellkasára hajtotta a fejét. -Mi legyen?

-Egyenlőre mindenki a házban marad.

-Egyenlőre-Mia felemelte a fejét. -És mi lesz ezzel a kupival?

-Reggeli után gondolunk rá.

                                                              *

                                             Pár nappal később…

-Minden be van pakolva?

-Anya!

Aznap az egész család (dajkástul) kiruccant a dombra piknikezni, azaz kiruccant volna, de a kirándulás már a csomagolásnál elakadt.

-Állj! Mia hol van?

-Hányszor is kérdezted már? Egyébként ki is ő?-Sophie a csípőjére tette a kezét.

Greg körülnézett a konyhában, aztán dühösen a nappaliba csörtetett.

-Mia!

-Itt vagyok!-és akkor jelent meg Mia a lépcső tetején. Annak a ruhának a tökéletes mását viselte, amit Amidala hordott a Star Wars II-ben, amikor Anakinnal a réten piknikeztek. Még a fülre illesztett hajhálók sem hiányoztak, a haja pedig aranybarna fürtökben táncolta körbe az arcát.

Mia szólalt meg először, miközben a haját babrálta:

-Hát… barna.

-Így sokkal szebb.

-Kössz.

Mia elindult lefelé a lépcsőn, Greg pedig felfelé, ami jól jött, mert Mia két lépés után megbotlott, de Greg elkapta. Mia kuncogott egy sort.

-Pedig lapos sarkú.

Mia feljebb húzta a nadrágocskája alját. A cipő fonott volt, aranyszínűre festve, körömpiszoknyi rózsácskákkal az oldalán.

Greg abbahagyta a cipőcske vizsgálgatását, így volt ideje rájönni, hogy Mia arca borzasztó közel van az övéhez, és hogy Mia még mindig a nyakába kapaszkodik. Erre már Miának is feltűnt a dolog, és elengedte a nyakát.

-Ööö… indulunk?

Mia tehát azt hitte, hogy megússza a pikniket, de persze minden jó filmben ilyenkor lép be a kisgyerek a képbe, épp akkor, amikor azt kell látnia, hogy az apja belekarol a dajkába, és lefelé mennek a lépcsőn.

-Mia! Azt nem mondd, hogy te is jössz!

-Szia Theó! Én is örülök neked! Na halljuk!

-Apa mondta tegnaaap, hogy Mia biztos nem hagyná ki, hogy benyalja magát a családnál.

Mia Gregre nézett.

-Ugye nem hiszel neki, Mia?

-De te hittél. Könnyű mindent a kisgyerekre fogni, ugye?

-Á, értem, ez most a bosszú, ugye?

-Fiam!

Greg anyja jelent meg.

-Édes fiam, hát mikor óhajtasz elindulni?

-Máris…

-Ő pedig…

-Ő itt Mia. A menyasszonyom. Greg oldalról magához szorította oldalról Miát, és rásandított. Mia megragadta Greg karját.

-Elnézést, mindjárt jövünk!

                                                                      *

Mia belökte a konyhaajtót, kihúzta a fiókot, kivette a bárdot, és a magasba emelte.

-Az az életcélod, hogy kifilézzelek?

-Mia!

Mia a bárddal a kezében hátrébb lépett.

-Ne közelíts!

Mia beleállította a bárdot a fapultba.

-Te mégis kinek képzeled magad?

-Higgadj már le!

Greg becsukta az ajtót.

-Nyugi!

Mia kivette a bárdot a pultból.

-Csak ezt ne!

-Tedd már le!-Greg kicsavarta a bárdot Mia kezéből, ami nem volt túl egyszerű, mert Mia rettenetesen szorította.

Greg bevágta a bárdot a fiókba, aztán indulatosan becsapta a fiókot.

-Nehogy már maga legyen felháborodva! Talán én állítottam, hogy a vőlegényem? Úgyhogy ne csapdossa itt nekem azt a ki**szott fiókot!

-Fogja már be a száját!

-Ne dirigáljon nekem!-Mia sarkon fordult, és az öklébe harapott.-Most mi legyen?

-Megyünk piknikezni, nem?

Mia nevetni kezdett, aztán Greg is.

                                                                                 *

-Áruld már el!

-Mit?

Mia oldalról Gregre sandított.

-Mi a szándékod velem?

Greg sunyin végigmérte Miát az aranyszínű szalmapapucsától az aranybarna hajáig.

-Jó kérdés. Igazából fogalmam sincs.

-És ezt meddig kell játszanom? És mennyiért?

-Istenem! De aranyos! Azt hittem, baráti szívességnek számítja.

-Mikor döntjük el végre, hogy magáz, vagy tegezel?

-Rém vicces. Anyám folyton azzal nyaggat, hogy…

-Nősülj újra?

-Na igen, többek közt. Így legalább nem nyaggat. És te csak addig kellesz, amíg nem kerítek valakit.

-De kedves! És aztán szakítunk, mi?

-Talán elszomorít?

-Cseppet sem. Csak érdekelt. -Mia a vállára húzta a kendőjét.

-Apa! Nézd!

Az égen egy ragyogó papírsárkány repült. Gyönyörű nyári nap volt. Mia előreszaladt.

-Csak nem te csináltad,Theó?

-Csodálkozol?

-Hát… apád épp tegnap mondta, hogy aki így ért a zárakhoz, másban nemigen lehet jó. Na orvoár kedves, jó szórakozást!

Mia továbbröppent könnyű ruhájában, és leült a pokrócra. Épp arra tartott Greg anyja.

-Mia! Mia!

„Jajj, ne”

Mia felállt, és leporolta a ruháját.

-Én épp… indultam.

-De csak most ültél le! Még az jut eszembe, hogy kerülsz engem!

-Micsoda feltételezés!-suttogta Mia.

-Hogy mondtad?

-Micsoda? Én?

Mia kisimította a ruháját, és zavarában megvakarta a nyakát.

-Ülj le!

Mia visszaült a pokrócra.

-Azt szeretném mondani, hogy…

Hálisten megjelent Greg, és belefojtotta a szót az anyjába.

-Mia, légy szíves!

-Megyek!

Mia felállt.

-Jó látni, hogy máris olyan arccal nézel rá, mintha az anyósod lenne. -suttogta Greg.

-Hát igen. Nagyon leköt.

-Tehát fáraszt.

-Ne beszélj így velem! Nem az én ötletem volt ez a hülyeség! Egyébként gratulálok, az előbb szépen elterelted a szót az előbb. Egészen megfeledkeztem a pénzről.

-Mindig csak a pénz!-suttogta Greg. -Nem terelhetnénk át a szót valami egészen másra?

-Mi lenne, ha békén hagynád a ruhámat?-Mia arrébb akarta lökni Greget, aki el is esett, de annyi ereje, hogy megrántsa Mia ruháját, úgyhogy Mia ráesett, aztán Anne felsikoltott.

Mia ráesett Gregre, aki (Miával együtt) gurulni kezdett a dombon.

-Úgy látom, az öcsém nem vesztegeti az idejét. Már fölötte van.- mondta Sophie gúnyosan.

-Jajj, dugulj már el!

-Megállhatnának már.

Épp abban a pillanatban Miáék megálltak. Mia elengedte Greg nyakát, arrébbtolt, kimászott alóla, aztán odafordult.

-Hé, főnök, főnök, jól van?

-Főnök?

-Hé!-Mia vadul rázni kezdte Greget.-Ébredj fel! Baquet!

Mia hangja kezdett hisztérikussá válni. Amikor Greg felpattant.

-Ezt jól bevetted!

-Utállak!-Mia lekevert egyet Gregnek, és felállt.

-Mia!

-Hagyjál békén! Hazamegyek!

-Ha engem kérdeztek…-kezdte  Sophie.

-Akkor ezekkel valami nagyon nem stimmel.-fejezte be Anne.

-Szedd össze Theót! Ő csak tud valamit. De anyának egyelőre ez szót se.