(ezt most így franciául nem igazán írnám le… magyarul még bennem van,hogy nagyjából mit mondott, bár az se teljes, a 2. részt sajna nem teljesen értem, de végig ugyanarról beszél, szóval össze lehet rakni simán :) „Nos, én vagyok Benvolio, Roméo unokaöccse. Nagyon szeretem ezt a szerepet, mivel én végig színpadon vagyok, a darab elejétől a végéig, így látom, ahogy az összes fiatal szereplő meghal, ami szerintem szörnyű! Engem kivéve! De ez számomra mindenképpen előny, mivel én így sokkal több pénzt kapok, jobban megfizetnek! Nem!! Csak viccelek! Másfelől pedig így van egy gyönyörű dal, amit elénekelhetek! És ez sem elhanyagolható!”   „A bemutatón, egész pontosan január 17-én, amikor először játszottuk a darabot a közönségnek, szóba jött a meghajlás, és én színpadon voltam, így nem is igazán gondoltam rá, mire egyszer csak rámszóltak: és Baquet, te mutatod be a szereplőket! Ezen meglepődtem, de aztán végig máson járt az agyam, eszembe se jutott a bemutatás, aztán persze bemutattam mindenkit: Mercutio, Tybalt… a többiek, és aztán ezzel vége is volt! A futás pedig- nos, azt minden este végigcsinálom (magyarul össze-vissza rohangál minden este ) , ez szórakoztat, ezt szeretem!”