-Te is láttad, milyen arcot vágtak?

-Láttam.-morogta Greg.

-Nem is örülsz?

-Ha nem lennének, valahogy boldogabb lennék.-Greg az ölébe vette Miát. Mia bólintott.-De most dolgunk van. Családi hülyeség.

Mia a fejéhez kapott.

-Mia!

-Semmi gond. Csak egy percre megszédültem.

-Biztos akarsz jönni?

-Peeersze. Családi baromságokra mindig.-Mia levette a kézfejét a homlokáról.-Nem életveszélyes.

-És ha a baleset miatt? Ha bemennél…

-Nem megyek sehová! El fog múlni.

Mia visszaült Greg ölébe…

-Elnézést-Theó belépett-nem akarok zavarni…

-Akkor ne tedd!

-Greg!-Mia Greg szájára tette a kezét.

-Telefonon keresnek.

-Ki az?

-A nevét nem mondta meg.

-Bocsáss meg.-Greg felállt, és kiment a szobából.

-Nem mondta meg a nevét? Hm.

-Nem. Jajj Mia! Ne csináld már! Képes vagy most elkezdeni cseszekedni?

-Fogd be.- Mia levette a cipőjét, a kezébe vette, és az ajtóhoz lopózott.

-Briliáns!-gúnyolódott Theó, és leült az ágyra.

-Pszt!

-Nyolcra ott leszek.

Mia résnyire nyitotta az ajtót.

-És mi lesz a pezsivel?

Mia megcsóválta a fejét, és összeszorította a száját, de közben kiesett a cipő a kezéből.

-Francba!-sziszegte Mia, és mivel lefelé nézett, nem vette észre, hogy Greg kiszúrta.

-Persze, drágaságom, hogyne.

Mia reszketve felemelte a fejét.

-Mia figyel, úgyhogy nem beszélhetek. Én is téged, szia! Már alig várom!

Greg letette a telefont, és összecsapta a kezét.

-Milyen kár. Pedig nem is vagy rossz bőr.-mnorfondírozott Theó.

Mia lerakta a karját a földre, és ráhajtotta a fejét. Greg kinyitotta az ajtót, és telibe találta vele Mia fejét.

-Mia! Jól vagy?

-Jól!-Mia felállt, és kitépte a kezét Gregéből.-Ha nem látlak, nincs semmi bajom.

-Ez kedves volt, drágaságom.-mondta Greg gúnyosan.

-Sok embert hívsz így.

-És mind örül neki. De azt nem tanították meg neked, hogy hallgatózni nem illik?

Mia lehúzta a gyűrűjét, és Greghez vágta.

-Add át a drágaságodnak!

Mia kilépett a nappaliba, Greg pedig a gyűrűt nézegette.

-Ezt hívják tízperces idillnek.

Mia megfordult.

-És gondolom ez is az én hibám!

Mia összeesett.

                                 *

-Belehaltál volna egy enyhébb poénba, Gregori Baquet?

-Oké, oké, nem kell hisztizni, jó?

-Émelygek.

-Lehet, hogy itthon kéne maradnunk?

-Nem. Menni akarok.

Mia felállt.

-Elmentem öltözködni.

Greg leült Mia helyére, Theó pedig Miával ment. Mia megfordult.

-Mit szeretnél?

-Nem bízol az apámban?

-Mit gondolsz?

-Az én apám, én ismerem.

-Jó neked. Én sajnos nem. Úgyhogy…-Mia kinyitotta a szekrényét.

-Két ruhád lesz?

-Pszt! Na kifelé!

                                                 *

Greg kisegítette Miát a kocsiból, és elővett valamit a zsebéből.

-Fordulj ide!

Mia gyanakodva nézett.

-Mia!

-Jól van, kösd be a szemem!

-Vigyázz, lépcső!

Greg kinyitotta az ajtót.

-Boldog eljegyzést!-vigyorgott Greg Mia fülébe, és levette a kendőt. Mia kinyitotta a szemét, és eltátotta a száját.

-Na, sikerült?

-Tartok tőle.-Mia a tömeget szemlélte.-Ez egy… buli!

-Talált, süllyedt.

Mia elnevette magát, és megfogta Greg arcát.

-Angyal vagy.

-Elég lesz a Greg is.

-Jajj.-Mia Greg arcára csapott.

-Akarsz beszédet mondani?

-Zavarban vagyok.-suttogta Mia.

-Akkor majd én.

-Greg!

Mia sejtette, hogy ezt a beszédet nem fogja megköszönni.

-Szóval-Greg felvette a poharát.- Mikor Mia betette hozzánk a lábát, de rossz visszagondolni rá, szóval az járt a fejemben, hogy bottal se piszkálnám meg, pláne nem úgy, ahogy khm. megpiszkáltam. Nekem rohadt ellenszenves volt azzal az álszent képével, meg a „Nem ágyasnak jöttem ide” dumájával. Ráadásul rázott. De annyira tepert, hogy gondoltam, hadd kapjon egy esélyt. Erre el akarta húzni a csíkot. Ki érti a nőket? Mindenestre gondoltam, itt tartom. Ráadásul majdnem olyan jól áll neki a barna haj, mint nekem. És lehet tőle baráti szívességet kérni. És szereti a liliomot. És elvisel, mikor részeg vagyok. Vagy mikor… khm. úgy teszek. Na igen, még George hülyesége jut eszembe, de hozzon össze ő még ebben az évben, ha tud. És a legnemesebb dolog, amit Mia tett: Elviselte a volt feleségemet. Miára!

A közönség ébredezett, és becsukták a szájukat.

-Miára!

Mia eltakarta az arcát.

-Ezt mért kellett?

-Talán nem volt szép?

-De. Szééééép. Szörnyen. Csak azt nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.

-Hülye vagyok, mi?

-Naná! De bukom a hülyékre.

-Akkor jó.

-Egy perc, és jövök.

                                                     *

-Bravó! Bravó! Bravó!

-Szia George!

-Én megmondtam! Egyébként tudod, hogy lett volna még jobb ez a beszéd? Ha engem meg Miát kihagysz, és kiélhetted volna az egoizmusodat.

-Hiszek neked! Vedd fel a maszkodat!

Greg szemügyre vette a belépő vendéget. Roppant elegáns ruhát viselt, és hosszú, vörösesfekete haja volt. Természetesen ő is maszkot viselt.

A terem sötétbe borult.

-Mia!

-Szabad?

-Persze, hogyne.-Greg zavarodottan a kezét nyújtotta, és arra gondolt, hogy milyen cirkuszt fog csapni Mia.

-Táncolni akar?-kérdezte a hölgy.

-Azt kérdezte, hogy szabad-e.

-Azt.

A hölgy felemelte a fejét. Greg megértette, hogy a kérdés rá vonatkozott, és igyekezett udvariasan nemet mondani.

-Én viszont nem vagyok szabad.

-Nem baj.

-De baj.

-Engem nem zavar.

„Ez aztán a ragadós nő”

-De engem igen.

-Ugyan, ki az a nő, aki lefoglalta?

-Mi köze hozzá?

-Nem lehet akkora szám az a tyúk.

-El se hinné.

-Tehát vissza vagyok utasítva?-visította a nő. Greg biztosra vette, hogy életében először utasították vissza.

-Nem.-Greg megpörgette a hölgyet.-Minek kellene nekem maga, ha már van egy tökéletes csajom?

-Tökéletes csaj? Na ez már a hízelgés kategória.-A nő levette a maszkját.

-Ezt meg mért csináltad?

-Én… csak tudni akartam… valamit.

-És? Már tudod?

Mia bólintott. Greg átkarolta, és kiléptek az ajtón.