|
Greg forgatókönyve magyarra fordítva
Lili 2006.07.02. 10:01
 AZ ÉTTEREM
Egy elegáns étteremben egy párocska ül egymással szemben anélkül, hogy egy szót is szólna. A pincér kihozza a kávét. A helyzet változatlan.
Pincér:
-Parancsolnak még egy italt? Ez a cég ajándéka.
A lány:
-Nem, a számlát legyen szíves!
A fiú:
-Nos, ha ez a cég ajándéka, akkor én kérnék. És a számlát legyen szíves.
A lány bántón, kérdőn ránéz a fiúra – csend-
A fiú:
-Figyelj, ez így hülyeség…
A lány:
-Igen? Na, ne mondd!
A fiú:
-Most akkor így fejezzük be az estét, vagy mi?
A lány:
-Nem én akartam ebbe a rohadt étterembe jönni!
A fiú:
-Rohadt?
A lány:
-Hagyd abba, nagyon jól tudod, hogy mit akarok ezzel mondani! Ez a kötekedő stílus annyira bosszantó! Mégis minek akartál ide jönni? Hogy megünnepeljük az együtt töltött négy évet?(Gúnyosan ránéz a fiúra). Hát ez aranyos! Főleg, mert négy éve a szomszédos étterembe vittél, de semmi gond!
A fiú: (feláll)
-Jól van!
A lány:
-Nem, most igenis végighallgatsz! (a fiú visszaül). Ha nem szervezted volna meg ezt a szánalmas estét, akkor sose ülünk le beszélgetni, és akkor sose jövök rá, hogy mennyi mindenben hazudtál nekem! …Felfordul a gyomrom!...Sírni lenne kedvem!
A fiú:
-Drágaságom,csak nem fogsz most emiatt mérgelődni? És különben is, az már a múlt!
A lány.
-Múlt? Még csak 5 hónapja se voltunk együtt, mikor te már is olyan mocskosul bántál velem! Ez minden, amit mondani tudsz?
A fiú:
-Jobb, mint a semmi! Na, gyere, menjünk haza!
A lány:
-Nem! Hogy aztán szokás szerint faképnél hagyj valami ócska kifogással, hogy beteg az egyik haverod vagy hogy találkoznod kell valakivel, aztán fogsz nekem egy taxit, én meg majd ott maradok egyedül, mint mindig! Amíg te a cafkáiddal keversz, mint egy….
A pincér épp ebben a pillanatban érkezett meg az itallal, letette a poharat a Fiú elé, aki könnyedén felhajtotta. A pincér az asztal közepére tette a számlát.
A lány:
-Gondolom én fizetek.
A fiú.
-Hagyd, majd én!
De nem tesz semmit, ami arra utalna, hogy fizetni fog. A lány nagy mérgesen előveszi a hitelkártyáját.
A fiú.
-Most igazán nem értem, mit húzod fel magad ilyen semmiségen!
A lány:
-Semmiségen? Semmiségen? Normális vagy? Akarod, hogy felfrissítsem egy kicsit az emlékezeted?Apám szülinapja, ahová nem jöttél el; a bátyád esküvője, ahol szintén magamra hagytál, mivel te egy állítólagos megbeszélésen voltál, de erre már egyáltalán nem is emlékszel; a fogadás Nicole-nál, a mozi anyámmal, a pecázás a bácsikáddal, az unokaöcséd keresztelője…csupa mondvacsinált indok, amiről már meg is feledkeztél…. Egészen a Velencébe szóló repülőjegyig, amit rádbíztam, és amit te elvesztettél…Ma megtudtam, hogy eljátszottad pókeren, és így az a barom Lionel utazott el helyettünk azzal a szajhával!!! Ez normális, igaz?
A fiú már azt se tudja, hová nézzen
A lány:
-Akkor most válaszolj! Az este, amikoris Philippe-pel maradtál, mivel épp akkor halt meg az imádott nénikéje (felnéz az égre), mondd meg, hol voltál valójában! Kivel voltál? Mit csináltál? Válaszolj!!
A fiú hirtelen azt sem tudja, mit feleljen. Megcsörren egy mobil- a fiú nagyot sóhajt, majd felveszi…
A fiú:
-Halló! Á, jó estét kedves uram! Dehogyis, egyáltalán nem zavar! (..) Persze, ezt még mindig fenntartom (…) Nem, semmi sem fog változni, erről biztosíthatom (..) Igen, felhívom a titkárnőmet, hogy holnap az legyen az első dolga, hogy feladja önnek (..) Hát persze, hogy ő is ott lesz, bájos nem? ( a lány gúnyosan ránéz)
Ezalatt a pincér meghozza a gépet, a lány beüti a kódot.
Pincér:
-Elnézést, hölgyem, de hibás a szám!
A lány:
-Ó, a fenébe!
Újra bepötyögi a számot, a masina pittyegni kezd. A pincér elmegy.
A fiú:
-Azt hiszem, ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz! (..) pardon? (..) Hogyan?..á, igen, megmondom a titkárnőmnek…Viszonthallásra, Takanoshi úr!
Leteszi a telefont.A lány ránéz.
A fiú:
-Mi van? Köztudott, hogy a titkárnőm semmihez se ért!
A lány ( mintha mi sem történt volna):
-Tehát?...Kivel voltál?
A fiú:
-Hogy kivel voltam?
A lány:
-Hagyd abba! Kivel voltál akkor este?
A fiú:
-Melyik este?
A lány (tagolva, szótagolva):
-Amikor úgymond Philippe-pel voltál, mert maghalt a nagynénje! Mondd meg, kivel voltál valójában!
A fiú:
-Ugyan mit számít ez most már?
A lány:
-Nagyon is sokat!
A fiú:
-Rendben, válaszolok a kérdésedre, ha te is válaszolsz az enyémre!
A lány:
-Ó, nem hogy aztán megint eltereld a szót!
A fiú:
-Nem, ígérem! Válaszolok a kérdésedre, ha megígéred, hogy aztán te is válaszolsz az enyémre, rendben?
A lány vonakodik egy kis ideig.
A lány (megvonja a vállát):
-Ha ez téged boldoggá tesz! Rendben! De akkor most ki vele!
A fiú:
Nathalie-val voltam.
A lány:
-Nathalie-val? Az én barátnőm Nathalie-val?
A fiú:
-Igen, vele.
A lány (nyel egyet, majd folytatja):
-Hát te aztán szép kis alak vagy, ő meg egy szajha! És még én falaztam neki a férje előtt… (kis idő után) meg tudnálak fojtani!
A fiú:
-Ahogy gondolod, de még mielőtt megtennéd, most rajtad a sor, hogy tartsd a szavad!
A lány ránéz, szinte nem lát a dühtől.
A fiú.
-Honnan tudod, hogy Philippe nagynénje meghalt, én sose mondtam!
A lány:
-Te mégis miről beszélsz? Semmit se értek!
A fiú:
-Jó, megismétlem! Nála voltál? (folytatja, és lassan tagolva elismétli) Mégis honnan tudtad meg a halálhírt, ha egyszer én sose mondtam neked?
A lány:
-Te hülye vagy, te magad mondtad másnap reggel a telefonban, mivel nyugtalan voltam, hogy nem aludtál otthon…
A fiú:
-Én semmi ilyesmit nem mondtam! Csak annyit mondtam, hogy Philippe-pel voltam, mert nem érezte jól magát egy sajnálatos haláleset miatt.. Ez minden!
A lány:
(…)
A fiú:
-Philippe javasolta ezt a hazugságot, amikor felhívtam, hogy falazzon nekem…De én sosem mondtam neked..Részletesen tudsz mindenről, vagyis neki kellett elmesélnie neked mindent, de te viszont azt mondtad, hogy akkoriban nem is láttad…Tehát a kérdésem: kivel voltál aznap este?
A lány elsápad- csöng a telefon, a lány megkönnyebbülten felsóhajt, majd felveszi.
A lány.
-Halló! Nathalie! Hogy vagy? Igen, velem is minden a legnagyobb rendben! Örülök, hogy hallom a hangodat! Jaj, dehogyis! Hát persze, hogy nem zavarsz…
Ezalatt a pincér visszajön a számlával.
Pincér:
-Elnézést, uram, de attól tartok…
A fiú:
-Nézze, ez most tényleg nem a legjobb pillanat!
A pincér elillan.
A lány ( még mindig telefonál):
-….á, épp VELE vagyok, és pont rólad beszélünk...Hát nem vicces? Ha esetleg ráérsz, találkozhatnánk valamelyik nap, annyi mindent kéne megbeszélnünk, és….Még ilyet! Lerakta!
Újra csöndben ülnek egymással szemben.
A fiú:
-Nem akarsz nekem válaszolni?
Kis idő múlva.
A lány.
-De!
Kis idő múlva.
A fiú.
-Tehát?
A lány:
-Épp Philippe-pel voltam, amikor hívtad. Most boldog vagy?(A fiú a poharat bámulja, iszonyú dühös. Megint cseng a telefonja, de nem veszi fel.) Vedd már fel! ( a fiú nem mozdul) Hallod! ( a fiú végül felveszi) Szegény szerencsétlen! Rendben, én inkább elmegyek. Ha te csak a telefonoddal tudsz foglalkozni!
Elmegy.
A fiú:
-Igen, Mr Takanoshi! Ne nyugtalankodjék, ez lesz az első dolgom holnap reggel…Csak semmi hiba, ez egyértelmű…
Hamisan felnevet, majd lerakja. A pincér újra visszajön, de aztán látja, hogy még mindig nem alkalmas, szóval elmegy. A telefon újra csörög.
A fiú:
-Halló! Á, te vagy az? Igen, igen…feltétlenül…És ne felejtsd el holnap reggel a dossziét Takanoshinak!
Leteszi a telefont, majd elkezdi összeszedegetni a felesége holmiját az asztalról, és a lány széken hagyott táskájába teszi. A lány ebben a pillanatban jön vissza.
A fiú:
-Itthagytad a táskád.
A lány:
-A dossziét illetően, az lesz az első dolgom holnap! A többi pedig nem érdekel!
A lány kimegy az étteremből A pincér már szólni sem mer.
A fiú:
-Nos, mi az? Mit akar?
Pincér:
-Hibát követtem el a hitelkártyával kapcsolatban. 1865 frankot ütöttem be a 865 helyett.Nagyon sajnálom…
A fiú:
-Ugyan már, drága barátom, ne sajnálja! Inkább hozzon nekem egy üveg vörösbort rajta!
Előveszi a telefonját, és tárcsáz.
-Halló, Philippe! Mit csinálsz? Semmit? Figyelj, meghívlak egy italra….
Hamisan felnevet…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
