|
MEGMÉRETTETÜNK
Lili 2006.07.02. 16:43
 (On se mesure)
Grégori:
Küzdünk az élettel,
Amely érzékeli a nap fényét
Küzdünk az élettel
Pedig az élet jelentéktelen dolog
Cécilia
Annyi sok mindenkire hasonlítunk
Sokkal inkább távoli barátok vagyunk csak
Akik közt senki sem kevesebb a másiknál
Pedig különbözni akarunk másoktól
Grégori
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
A táj részévé válunk
A tovafutó évek alatt
Cécilia
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
Alárendeljük magunkat a láthatatlannak,
Az asztrológiai jegyeknek
Sose találunk a céltábla közepébe
Nincs más a tulajdonunkban, mint a kézzelfogható, a látható
Grégori
Próbálunk bölcsek lenni
Mindig táraságban vagyunk
A környezetnek gyakran adjunk arcunkat, magunkat
A legjobbat belőlünk
Cécilia
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
A táj részévé válunk
A friss levegőn, ahol szabadon futhatunk
Grégori
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
Grégori és Cécilia
Hajlandók vagyunk szeretni
De a szerelemnek már kevésbé rendeljük alá magunkat
Szabad folyást engedünk a napoknak
Többé már nincs semmi javítható, jobbá tehető
Cécilia
Az éjszakáim olyanok,mint a törött játékok
Grégori
Így egyedül játsszuk a szerelmet
Grégori és cécilia
Amikor kifulladunk , és úszunk
Oly messze van a part
Az óceán megnyugtat
A partot többé már nem érhetjük el
Grégori
A vízen nyílt rés újra bezárul
Cécilia
A vízen nyílt rés újra bezárul
Grégori és Cécilia
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
A táj részévé válunk
Újabb tovahaladó évekre
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
A táj részévé válunk
A friss levegőn, ahol szabadon futhatunk
Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen
Hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
