-Miért csak ilyen későn jelenteted meg az első lemezed? Ha korábban megteszed, tudtál volna profitálni a Roméo et Juliette sikeréből, nem igaz?

-Azt semmiféleképpen se szerettem volna! És nem akartam, hogy beskatulyázzanak, hogy olyan stílussal azonosítsanak, ami egyáltalán nem is illik hozzám! Őszintén szólva én még később szerettem volna megjelentetni ezt a lemezt.

-Amennyire én tudom, elég keményre sikeredett a lemez, már ami a hangvételét illeti. Nem kellett megalkudnod?

-Nos, igen, ez így igaz. A 70-es évek zenéjéhez nyúltam vissza, amit Lenny Kravitz is feldolgozott. És hát ez nem az a fajta zene, amit az NRJ játszik! Így nem is csoda, hogy az első változatot nem játszották a rádiók. Egy ideig harcoltam, küzdöttem ez ellen, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges! Végülis beadtam a derekam!

-Dühített, hogy fejet kellett hajtanod?

-Igen, 2 hónapon keresztül dühöngtem. De ha továbbra is folytatni akarom, amit szeretek- énekelni-, akkor nincs más választásom, mint ezt elfogadni. De ugyanakkor nem adtam el teljesen a lelkem! Ez a stílus nem is áll olyan messze az én zenémtől. Ez  egyfajta rockosabb változat. És a lemezkiadó belement, hogy az első verzió kerüljön fel a lemezre. Ez van, így mindenki boldog lehet.

-Gondolod, hogy a Romé et Juliette majd egyszer visszahúzó erő lesz, hogy ezzel azonosítanak, beskatulyáznak?

-Soha! Amikor az Extreme limite-et forgattam, mindenki azt mondta, megmaradok sorozatszínésznek, az Une femme d’honneur-nél meg, hogy örök életemben rendőrt fogok játszani. Mindez hamisnak bizonyult. Mindig is komolyabb gond nélkül voltam képes váltani a szerepek közt.

-Egyébként a lemezed hangvétele eléggé különbözik a Roméo et Juliette zenéjétől.

-Tudod, alapjában véve az nem az én stílusom! Amikor először hallottam a Les rois du monde-ot, imádkoztam, hogy ne nekem kelljen énekelni! Sokkal jobban szertettem volna pl. a La Haine-t vagy a Vérone-t , de hát esélyem se volt! Vagy egy milliószor énekeltem a Les rois de monde-ot! (nevet) De hát nem panaszkodom, hisz óriási siker ez a dal!

-Mondhatjuk, hogy az igazán sikeres musicalek fénye hamar kialszik?

-Az világos, hogy a Cindy nem ment. De nem azért, mert nem állt mögötte semmi komolyabb támogató- Plamondon, Musumarra, Palais des Congres. Egész egyszerűen nem érdekelte az embereket. De pl. a Kis herceg szép sikereket ért el. Az Emilie Jolie-nak is megvan a maga közönsége.

-És mi a helyzet az Elfújta a széllel?

-Az nagyon hatásos, eredményes! Gérard Presgurvic megismétli önmagát. De az embernek úgy tűnik, mintha a Roméo et Juliette-et nézné.

-Ez most szemrehányás volt?

-Neeeem! Presgu-nek egész egyszerűen ilyen a stílusa! Nem is várhatjuk tőle, hogy mást csináljon!

-Nem kért fel rá, hogy szerepelj ebben a darabban is?

-Egyáltalán nem!

-Ha megkért volna rá, elfogadtad volna?

-Nem. Semmi kedvem még egy musicalhez! Jobb szeretem a változatosságot.

-Mi a véleményed a Star Academy-ről?

-Szerepeltem az egyik különkiadásban. Nem nagy kedvvel mentem, de aztán kiderült, hogy jófej emberek! Élvezetes volt együtt énekelni Anne-Laure-ral. Viszont az a pasi nem tetszett, aki Shania Twain-nel énekelt ( Jérémy-szerk)! Még csak a szöveget se tudta! Úgy olvasta a súgógépről! Ha én megtudom, hogy együtt énekelek egy hírességgel, akkor próbálom megismerni, megtalálni vele a közös hangot, tanácsot kérek tőle….

-És mi a helyzet a Popstars-szal?