Nem kell több hazug barát,

akiket hamis célok vezetnek,

és akik hiába tettetik,

nem tartanak velem, ha mennem kell.

Azok a vérző szívek, melyek

a kezdetektől velem voltak

és osztoznak a fájdalomban,

nem tágítanak mellőlem.

És majd elmegyek, messzire,

oda ahová régóta vágyódtam:

a könnyektől távol…

Amint az igazán nagyok kicsinynek érzik magukat,

A gyengék állnak majd magasan.

Én majd látom omlásukat…

Nem tartanak velem, ha mennem kell.

És majd elmegyek, messzire,

oda ahová régóta vágyódtam:

a könnyektől távol…

Bűnös elmék félrevezetik az igazat,

És az ártatlan fog távozni biztosan,

De számukra lesz majd megnyugvás.

Az emberek csak szórakozásból vétkeznek,

És a Napot már sosem látják meg,

mert nem tudják majd újra mutatni arcukat.

Nincs hely a reménytelen bűnösnek itt,

Ki sosem ad annyit, mint amennyit elvisz.

Aki lassan alig ad valamennyit…

Mivel a lelkem már elképzelte,

én csak abban hiszek, hogy

a királyságra rátalálok,

ahova ők nem tartanak velem, amikor mennem kell.

Senki sem tarthat vissza a sorsomtól...