-A Roméo et Juliette csapatához tartoztál, így pontosan tudod, milyen a siker, hisz szép eredményeket értél el a Les rois du monde-dal és a Comment lui dire-rel. A Donne-moi az első szólólemezed?

-Igen, így igaz! Eddig csak mások dalait énekeltem, de ez most tényleg az én saját zeném, azért ez sokkal személyesebb.

-Mikor kezdtél el dolgozni ezen a lemezen?

-Nem túl korán, mivel egyáltalán nem akarom magam alászentelni az énekesi pályának. A Roméo et Juliette csapatához is sokkal inkább a színészi játék miatt csatlakoztam, ez vonzott. Én magam is eléggé meglepődtem azon, hogy már azelőtt híresek voltunk, hogy egyáltalán elkezdtünk volna gyakorolni! Nem követtem ezt a folyamatot a Notre Dame de Paris-nál, nem tudtam, hogy hogy megy ez…

-Azt vártad, hogy majd színjáték lesz?

-Azt tudtam, hogy nem a Shakespeare-szöveget fogjuk előadni, de azt hittem, hogy ugyanannyi lesz a prózai rész, mint az énekelt. Tévedtem! Így viszont sikeres dalokhoz járulhattam hozzá, az emberek pedig megismerhettek az énekes szerepnek köszönhetően.

-De azért kerültél be, mert van tehetséged az énekléshez, nem igaz?

-Zenészcsaládba születtem, és aztán hatéves koromtól konzervatóriumba jártam, szóval van érzékem a zenéhez.

-Vagyis ismered a klasszikusokat, játszottál egy musicalben, most mégis egy egészen más stílusú lemezzel jelentkezel….

-Ez pop… Bár inkább a rock felé húz a szívem, de ettől a fajta zenétől valahogy félnek a rádiók. Így az, hogy most pop-zenét énekelek, átmenetet képez.  Nem igazán akarok a Comment lui dire-ről a Red Hot-ra váltani.

-Mire hasonlít az albumod, ami a tavasszal jelenik meg?

-Az album címe: Constat à l’amiable [kb. Békés megállapítás, Békésen megállapítani -szerk]. Inkább rockosabb dalok lesznek rajta hosszabb szöveggel… A Donne-moi-t kicsit át kellett formálni, hogy a rádiók hajlandóak legyenek játszani. Próbáltam küzdeni ez ellen, de lehetetlen! Szóval most azt teszem, amit akarnak, mindenre hajlandó vagyok, amíg azt tisztességesnek tartom, mert most énekelni szeretnék, ehhez van kedvem. Egyébként jobb szeretek kis termeket megtölteni, mint a Zénith-et [Palais des Congres-hez hasonló híres nagy francia színház -szerk].

-Dalt írni , és komponálni, ez fontos volt?

-Erre feltétlen szükség van! Meg akarom mutatni, hogy nem vagyok játékszer! Meg aztán a saját dalaimat akarom énekelni, nem feltétlenül csak slágereket!

-Milyen zenét kedvelsz, mi érdekel?

-A blues: Clapton, ZZ Top stb.Lépésről lépésre fejődtem, változtam. Nagyon szeretem a Beatles-t és a Queen-t.

-Mostanában milyen zenét hallgatsz?

-Imádom De Palmas-t. Állítólag az én zeném is ehhez hasonlít…Ennek nagyon örülök!

-Hihetetlen mennyiségű lemezt adtál el a Les rois du monde-ból. Mi a benyomásod, mi lesz a helyzet a Donne-moi-val?

-Nem én adtam el, hanem MI adtunk el ennyi lemezt! Igaz, ez azért elég komoly… De minden egyes alkalommal, ahogy befejezek valamit, mindent újból előről kezdek, a nulláról. Decemberben szerepeltem a Défis de stars-ban [kb. Hírességek versenye, kihívása, francia TV-műsor -szerk], és senki sem ismert meg, pedig két hónappal azelőtt, amikor a Roméo et Juliette-tel voltam ott, pontosan tudták, hogy ki vagyok!

-Mindig a nulláról indulni, ez nem kockázatos? (Megéri? Megoldható?)

-Dehogyis nem, de én épp ezt szeretem! Az Extreme limit után felajánlottak egy szerepet a Sous le soleil-ben [Szerelmek Saint-Tropez-ban -szerk], de én visszautasítottam, mivel nagyon hamar megunom a dolgokat.

-Még mindig részt veszel jótékony rendezvényeken?

-Tagja vagyok egy társaságnak, amely a sclerosis multiplex legyőzésére gyűjt pénzt. Március 22-én és 23-án rendezünk majd egy koncertet Vannes-ban, Morbihan-ban.

-Mit válaszolsz, ha azt mondják, Add nekem a …..

            -„szíved” – Nyitott vagyok mindenre!

            -„a szakmai sikerek titkát” – Szívvel-lélekkel csinálok mindent.

            -„a szerelmi sikerek titkát” – Nincs ilyen titkom! Csak csalódásaim voltak!

            -„Cécilia Cara telefonszámát” – Kérd a producerétől, menedzserétől!