*
Mia felvette a fejét a párnájáról, és kilépett a teraszra. Bianca átsétált a szomszéd szoba teraszáról. Ez volt a régi kastély egyik különlegessége.
-Nyugi, biztos nem halt meg.
-Akkor legalább tudnám, hol fekszik.-felelte Mia.
-Mia!
-Mi van?
-Próbára bocsátottad, kiállta, mi kell még?
-Mondjuk, hogy itthon aludjon, ha tudja, hogy nem vagyok jól, és ne a szoknyák után futkározzon.-Mia a szája elé tette a kezét, és berohant a vécébe. Bianca megcsóválta a fejét.
*
---------------------------------------------
A köd lassan ráereszkedett a házra. A hold feljött. a nappaliban emelkedett a vízszint. Greg belépett a házba. A szája mozgott, de nem lehetett hallani, hogy mit mond. Belépett a fürdőszobába, és farkasszemet nézett Miával.
---------------------------------------------
Mia felriadt és körülnézett. Lélegzett párat, aztán a szívére tette a kezét. Elnevette magát. Kintről ütemes dobogás hallatszott. Ledobta a takaróját, és kilépett a teraszra. Megborzongott a hidegtől. Valaki megzörgette a kaput. Mia előrébb hajolt. A kapu kitárult, és egy szekér gurult be. Mia megszorította a korlátot. A szekér tetején egy egész virágbolt kirakata volt. Az egyik pasi átmászott az ülésről a virágokra, és felállt.
-Szeretlek!
A pasi elesett, és egy percig úgy tűnt, hogy belefullad a virágokba.
-Greg!-Mia lefutott a kanyargós lépcsőn.-Ezúttal nem veszem be, hogy beszívtál!
Greg kimászott a virágok alól. Stephan leugrott az ülésről.
-Khm… Mia!
-Mi van?
Greg kivette az egyik csokrot a halomból, és Mia elé tartotta.
-Hozzám jössz feleségül?
Mia kuncogott.
-Ezt már kérdezted.
-Ja… akkor: Leszel a feleségem?
Mia közelebb lépett a szekérhez.
-Másodszor nem veszem be.
-Őőő… Mia.-Stephan feltartotta az ujját.
Greg leugrott a szekérről a csokorral. Mia undorodva befogta az orrát.
-Te jó ég!
Greg elesett, Stephan felsegítette.
-A drága öcsém mindenkivel koccintott a gyereke egészségére, aztán részegségében úgy döntött, hogy megkéri a kezed.
-De…
-Én persze próbáltam beszélni vele, de totál elment az esze.
-Idióta!
-Tessék?
-Nem te, ő! Greg.
-Hagyd békén a csajomat!-Morogta Greg, bár alig lehetett érteni.
-Kuss!-Mia lehajtotta a fejét.-Kössz a segítséget,Stephan.
*
Mia kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat. Megdörzsölte a szemét, arrébb rakja a karját, és belenyúlt valamibe. A két ujja közé csippentette, és megsimogatta.Kinyitotta a szemét, és felült. Körülnézett. Az ágyán egy nagy rakás vörösrózsaszirom volt, a többi virág, pedig körül volt szórva a szobában. Mia kuncogott, és fel akarta rázni a párnáját, és kiszúrta a tábla csokit alatta.
-Álmodom.
-Az ugye nem lenne túl jó?-szólalt meg az ajtónak dőlő pasas.
Mia letépte a szalagot a csokiról.
-Nem szívesen mondom, de igazad van.
Greg leült Mia mellé, és megcsókolta. Mia lerakta a csokit.
-Hé! Hé! Reggel van, ha nem tűnt volna fel.
-És?
-Greg!
-Jól van, értem!
-Nesze!-Mia letört egy darabot a csokiból, és Greg szájába tömte.
-Remeeeeeek! Csoki barackos finomságok helyett!
-Legalább megbűnhődsz egy kicsit a tegnapiért.-mondta Mia, miközben csokit tömött Greg szájába.
Greg Mia vállára rakta a száját.
-Mérges vagy?
-Mondtam én ilyet? Csak azt akarom, hogy szenvedj egy kicsit.
-Te!-Greg felkapott egy párnát, és Miához vágta. Mia erre egy marék rózsaszirommal válaszolt. Greg lesmárolta Miát. Megcsördült a telefon.
-Greg!
-Nem érdekel!
-Greg!
-Jól van, felveszem!-Greg felvette a telefont.-Halló, igen? De… értem, de…
Mia visszahúzta a blúzát a vállára, és felvette a fotelból a portörlőt.
-Rendben. Máris indulok.
Greg letette a telefont, és kinyitotta a száját. Mia felemelte a kezét.
-Ne is mondd! Úgyis el akartam menni munkát keresni.
Greg átkarolta Mia derekát.
-Ezt nem mondhatod komolyan.
-Már nincs munkám, hála neked.-rebegte Mia szemrehányóan, és átfogta Greg tarkóját.
-És muszáj, hogy legyen?
-Nem vagyok ingyenélő.
-Nem, elméletileg a nejem vagy.
-Még jó, hogy csak elméletileg. El is felejtettem, hogy mennyi dolgom van. Remek móka lesz slampos cuccokat venni, nem igaz?
Mia közelebb húzta Greg tarkóját, és megcsókolta.
-Segítenél…
-Miben?-kérdezte Mia.
-Theó cuccait áthozni. Egész nyáron itt maradhatunk.
-Imádlak! Hogy intézted el?
-Hát… a tulaj nőnemű
-Szörnyeteg!-Mia a fejéhez kapott.
-Mia!
-Nyugi, kibírom.
-A nagy Mia Baquet! Aki állandóan játssza az erőset.
-Nos… így legalább nem taposnak el.
-És pontosan ki akar eltaposni?
-Csak költői felszólalás volt.
Greg megpuszilta Mia arcát.
-Este.
-Este.
*
Mia kiszállt a taxiból, felnézett a házra, és elmosolyodott. Kifizette a taxist, és kinyitotta az ajtót.
-Halihó!
Theó Mia nyakába ugrott.
-Szia!-Mia megrázogatta a kulcsot.-Szia Marie!
-Íme a mi angyalunk.
-Ugyan!
-Totál megváltoztattad ezt a gyereket.
-Kiderült, mi bajod?
-Ja.-Mia nyújtózkodott egyet.
-És?
-És?
Mia rájuk nézett, és felemelte a kezét.
-Nem nagy szenzáció. Terhes vagyok. Van még itthon mogyoróvaj?
-Ez az a gyerek, amit én hoztam össze?
-Nem, ez az, amit apád hozott össze.-Mia belibbent a konyhába.
-És mi van a kastéllyal? Mit mondott?
-Ki?
-Apa! Kibérelhetjük a kastélyt nyárra?
-Jaaaaaaaa, apád! Ő azt mondta, hogy…-Mia megvakarta a fejét.-A fenébe!
-Mia!
-Nem tudom. Totál elfelejtettem.
-Tessék? A hormonok teljesen elvették az eszed?
-Théophile Baquet, hogy merészelsz te így beszélni velem? Azonnal pakolj össze!
-Mi?
-Süket vagy? Pakolj! Aki így beszél velem, nem lakhat ebben a házban!
-Hanem hol?
Mia a derekára tette a kezét, és felvonta a szemöldökét.
-Ezt a pofát apától tanultad?
-Na mostmár takarodó pakolni! Marie!
-Azonnal!
Mia elmosolyodott.
-Végre egy kis rend!
*
Greg belépett az ajtón.
-Mia!
-Nem nyert.-Sophie felállt a fotelből.
-Ajajj. Mért érzem úgy, hogy szívni fogok? Mia!
-Rám ne nézz, én nem tudom, mért vannak itt!
-Mi csak aggódunk érted.
-Így van. Nem hamarkodtad te el ezt az eljegyzést?
-Kibújt a szög a zsákból.-mondta Mia gúnyosan.
-Ne szólj bele! Ez családi ügy!
-Mia családtag.-sípolta Theó. Mia a szájára csapott.
-Épp erről van szó.-mondta Stephan-Tegnap…
-Te még nem csináltál hülyeséget?
-De, épp ezért próbálom megakadályozni, hogy te is elkövess egyet.
-A szóvirágaid gyönyörűek, de légyszi térj a lényegre.-szólt Mia, miközben Theó hajában turkált.
-Nem korai még ez az esküvő?
-Pláne, hogy Mia…
-Mi van Miával?-Mia a derekára tette a kezét.
-Mia még csak 18 éves. Fogalma sincs se a házasságról, se a gyerekekről.
-Kössz szépen, Sophie.
-Peeeersze, Mia fiatal, csinos, meg minden, de a házasság nem csak arról szól, nem?
-Úgy tűnik, bátyám, hogy nagyon nem ismerjük egymást. Te engem meg főleg.
-Persze, Mia terhes, ezért úgy érzed, hogy muszáj…
-Ez azért már sok! Egyébként azelőtt kértem meg, hogy megtudtam, hogy terhes.
-Ez a hivatalos verzió?!
-Így volt.-kotyogott közbe Theó. Mia leült, és az ölébe vette.
-Maradj nyugton!
-Nem kértem, hogy fogadjátok el Miát, és nem is fogok engedélyt kérni tőletek, hogy elvegyem.
Anna felállt.
-Ez az utolsó szavad?
-Ahogy mondod!
-Akkor itt már nincs több dolgunk. Akkor lesz ez rendes család, ha augusztusban hó esik!
Az ajtó becsapódott a libasorban távozó testvérek mögött. Theó kiszállt Mia öléből, aki láthatóan az idegösszeroppanás szélén állt.
-Mia! Jól vagy?
-Nem.
-Ne törődj velük, totál...-Theó megmozgatta a kezét az arca előtt.
-Theó!
Theó az apjára nézett.
-Mért, nem?
-De igen. Hülyék.-Greg leült Mia lábához.-Ugye nem veszed őket komolyan?
-Nem kéne?
-Érdekes, Lilian nem panaszkodott rád.
Mia viszont tovább könnyezett.
-Jobban hiszel nekik, mint nekem? Gondolod, hogy járnék veled, ha egy fogyatékos liba lennél?
-Nem tudom. Álmos vagyok.Lefektetem a gyereket, jössz?
*
Mia beleszagolt a fazékba, és behunyta a szemét. A gyomra persze azonnal szédelegni kezdett. Annabelle belépett.
-Mia! Itthon vagy?
Mia kijött a vécéből.
-Annabelle! Szia!
-Jól vagy?
-Persze, csak a…
-Hallottam.
-Kitalálom: Greg üzeni, hogy nem jön ebédelni. Már arra is lusta, hogy fölhívjon?
-Félreértetted.
Annabelle átnyújtotta a zacskót Miának.
-Hú!
Mia végiglapozgatta az újságot, aztán a többi cuccot vizsgálgatta.
-Ezek a tieid voltak?
-Jó régen. És mostanában nem tervezek újra terhes lenni. Greg?
-6 rosszulléttel ezelőtt úgy emlékeztem, hogy Theóval vásárol.
-És te?
Mia felnézett és ingerült arcot vágott.
-Az a dög szabályosan megtiltotta, hogy kitegyem a lábam itthonról.
-Szépen beszélsz róla, amikor állítólag odavagy érte…
-Együtt gyűléseztél az undok-fivérekkel?
-Mia!
Mia felállt.
-Egyáltalán nem, muszáj hinni nekem!
Mia megszédült, és az asztalba kapaszkodott.
-Ez a gyerek egy szörnyeteg, bár nem csodálom, mert félig Greg.
-Rólam van szó?
-Nem, a magzatról. Te jó ég!
Greg kezében legalább 8 táska volt, és Theónak is jutott.
-Árleszállítás volt?
-Nem, de minek van a pénz, ha nem költjük, igaz?
-Csak aztán nehogy éhen haljunk.
-Gazdag vagyok. És a gyereknek ruha kell.
Mia Theóra nézett.
-Ne bámulj így, én alig kaptam valamit!
Mia felhúzta a szemöldökét, és kinyitotta az egyik zacskót.
-Na?
-Ez gyönyörű! Vettetek nyolc zacskó babaruhát, mikor még azt se tudjuk, milyen nemű lesz?
-Jó, de a szándék a lényeg. A rossz színűek meg megmaradnak a többinek, igaz?
Mia bólintott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Virágeső
