Grégori Baquet
Lili 2006.07.17. 10:30
Grégori édesapja a híres francia színész, zenész Maurice Baquet. Édesanyja orosz származású koreográfus- innen a szláv eredetű keresztnév.
Grégori legelőször az édesanyja ölében ülve látta apját a színpadon. Vajon az édesapja már látta előre a jövőt? Ki tudja, de mindenestre hozzászoktatta a fiát a csellóhoz, majd az alig hatéves gyereket a zongora elé ültette. Majd az évek során ezt a klarinét és a szaxofon követte- a szomszédok nagy örömére. Grégori a család többi tagjához hasonlóan szintén konzervatóriumba járt.
13 évesen ébred fel benne a színészet iránti szenvedély. A gimnáziumi színjátszókör előadásait már természetesen ő rendezi. Néhány évvel később úgy dönt, abbahagyja tanulmányait, hogy minden idejét szenvedélyének szentelhesse : megkezdve ezzel a színház és a zene közti ingázást. Hogy tökéletesítse tudását, színjátszást tanul, és különböző társulatokban játszik. 16-17 évesen kezd TV-filmeket forgatni, ám a színháznak sem fordít hátat. Hol a színpadon, hol a kamera előtt (játszott pl. az Extreme limite-ben, a Le Lycée Alpin-ban és még sok másban) nem csak jó színésznek, hanem kitűnő énekesnek is bizonyult. A sorozatban való debütálása után Grégori bárokban énekelt, hogy eltartsa magát.
Grégori betölti a 18-at, és folyton meglepetést okoz: a katonai szolgálata alatt bár játszani nem játszik, de énekel, még pedig a francia Katonazenekarban! Az 1991 májusi Bercy-beli fellépés igazán különleges élmény volt a számára. Ahogy leszerelt, aláírta az első szerződését Karim Salah-hoz. A társulatnak köszönhetően olyan darabokban játszik, mint a Hamlet vagy a Phaedrus, és ekkor sajátítja el a szakma csínját-bínját.
A színpadon aztán sok jóban volt része: a L’Arlésienne-ben, Jean Marais és Bernadette Laffont oldalán játszotta el élete első romantikus szerepét. Majd egyszer csak egyazon plakáton találja magát az édesapjával….
Színházi színészből filmszínésszé válik : szerepet kap Jean Loup Hubert filmjében, a La reine blanche-ban, ill. a J-P Ronssin-féle L’irrésolu-ben és még néhány filmben, valamint egy tucat TV-filmben (pl. a z Une femme d’honneur c. sorozatban). Ekkor ébred fel benne a vágy, hogy rendező legyen. Az első rövidfilmje a Tatoo, de korábban már színre vitt néhány darabot, úgy mint a Le roman de Renard-t a Megeve-i fesztiválon vagy a Le menteur-t. Most épp egy zenés darabot rendez, ez lesz a Les Insolistes-t, Pablo Villafranca-val (Tízparancsolat) a főszerepben.
Grégori a katonazenekar után a népszerű Les années twist-ben újra énekel. A zenés darab az év végén elnyeri a Moliere-díjat. Roger Louret társulatánál 3 évig marad, ezalatt tökéletesíti előadói képességét pl. a Les années Zazou és a Les années 80-ben. Ezen élmények után sem képes választani a színészet és a zene közül, és így lesz az a művész, akit ma ismerünk, aki legalább olyan jól játszik, mint énekel!
Ma már elképzelhetetlen lenne az élete színészet és éneklés nélkül, így aztán nem csoda, hogy csatlakozik a Roméo et Juliette-hez, hogy eljátssza Benvolio, Roméo barátjának szerepét… Bár nem volt könnyű megszereznie a szerepet, mivel Roger Louret (aki egyben a R&J producere is), csakis új, még nem ismert művészeket akart leszerződtetni. Végül Gérard Presgurvic meggyőző erejének hála mégis részt vehet a válogatáson.
Most már csak egy album hiányzik, hogy teljes legyen a boldogsága.
|