-Ez így nagyon nem lesz jó.-csóválta a fejét Annabelle.

-Mármint?

-Hacsak nem saccoljuk meg, hogy hogy fogsz kinézni három hónap múlva, akkor folyton ki kell bővítenünk a ruhát.

Mia a lábainál ügyködő varrónőre nézett.

-Át tudjuk majd szabni?

-Hát persze!

-Akkor semmi gond!

-Valakinek nagyon fülig ér a szája.

-Csak mióta megtudtam, hogy nem kell majd egy nász-nagy-semmi-t végigszenvednem!

Annabelle nevetett.

-Ez jó! Egyébként jól nézel ki!

A varrónő felállt. Mia körbenézett a ruháján.

-Mármint… jó a ruhád, de én most rád gondoltam!

-Aha.-Mia láthatóan annyira el volt telve a ruhájával, hogy meg sem hallotta.

Az ajtó kinyílt. Mia ijedt arcot vágott. Theó belépett.

-A frászt hoztad rám!

-Apa most száll ki a kocsiból!

-Gyerünk! Bújj el gyorsan!

Annabelle belökte Miát a dívány mögé.

-Halihó!

Mia kidugta a fejét a dívány mögül.

-Te jó ég!

-Én is örülök, hogy látlak, de megtudhatom, hogy mért bujkálsz a dívány mögött?

-Tűnj el!

-Rendben!

-Csak amíg átöltözöm! Utána fel ne merj szívódni!

-Úgyis kábé 5 percig lesz rajtad, akkor meg?

-Disznó!

-És te mi vagy?

-A disznó menyasszonya.

-Hát nem undok?

-Hát nem alattomos?

-Futok pár kört, addig szedd le, vagy én szedem le rólad!

-Hű, de megijedtem!

Mia kacsintott.

                                *

-Hát remélem, hogy nem rád fog hasonlítani!-jegyezte meg Mia félálomban.

Greg kisimította a hajat Mia szeméből.

-Ezt meg hogy érted?

-Különben inkább elkerülöm.

Mia fintorgott. Greg kicsit mozgatta a kezét Mia hasán.

-Kötekedni akarsz?

-Veled? Ahhoz elég bátornak kéne lennem.

Mia felült, és megborzolta a haját.

-Maradt még jeges tea?

-Miért?

-Hogy lehűtselek!

Greg Mia felé nyújtotta a poharat. Mia ivott.

-Muszáj kipihennem téged.-mondta Mia.

-Mért? Fárasztó vagyok?

-Hajaj…

-Jó. Holnapig pihend ki magad!

Greg megpuszilta Mia arcát, aztán a hasát is.

                                    *

Mia kinyitotta a szemét.

-Hány óra van?

-Hét.

-Hova mész?

-Dolgozni.

-Most?-Mia megdörzsölte a szemét.

-Reggel van!-Greg lehúzta a takarót Miáról. Mia összehúzta magát.

-Adod vissza!

Greg megcsiklandozta Mia talpát. Mia felült.

-Mi a terv mára?

-Cukrász, ékszerész, játékbolt, part…

-Aludni akarok!

-Felkelni lusta népség!

Greg Mia fenekére csapott.

-Ha még egyszer a fenekemhez nyúlsz, letöröm a kezed!

-Igazán?

-Igazán.-Mia Greghez vágta a pizsamafölsőjét, aztán leült a kisasztalhoz, és a tükröt bámulta.-Na ne!

-Nem olyan rossz a helyzet.

Greg Mia mögé lépett. Mia megfordult.

-Nem olyan rossz? Az arcom olyan pöttyös, mint egy pulykatojás!

-Hát igen, ezek a híres Gregori Baquet-pöttyök! Vedd megtiszteltetésnek, amiért elkényeztettél!

-Hányszor is mondtam már, hogy disznó vagy?

-Háromszor, de ki számolja?

-Hát ez az.-Mia felállt, Greg pedig leült a helyére. Mia kinyitotta a szekrényt, aztán végignézett a szobán.

-Te jó ég, micsoda kupi!

-Hát igen, sok szerencsét!-Greg felállt.

-Hé ne olyan sebesen!-Mia elkapta Greg kapucniját.

-Nem úgy helyes, hogy amíg én megkeresem a szalonnáravalót,te itthon takarítgatsz?

-Nem úgy volt, hogy kímélnem kell magam?

-Tegnap este azt mondtad, ez baromság.

-Ez nem ér, nem voltam magamnál!

Greg kiszedte a nyakából Mia karjait.

-Hiába akaszkodsz rám a kis fehérneműdben, a válaszom: Nem!

-Fújd fel magad!

Mia kinyújtotta a nyelvét, és visszalépett a szekrényhez.

-Hogy lehet valaki ennyire utálatos?

-Ilyen a természetem.

Mia kivett egy fölsőt a szekrényből.

-Még itt vagy?

-Már megyek is!

                                  *

-Au!

-Elnézést!

Mia a füle mögé simította a haját.

-Ez az! Szabad?

-Persze.

Mia kivette a diadémot a dobozból.

-Ez gyönyörű!

Greg kivette a diadémot Mia kezéből.

-Nekem is tetszik. De úgyis te fogod viselni, úgyhogy ígyis-úgyis szép lesz.

-Ez hízelgő.

Greg átkarolta Mia derekát.

-Fő az őszinteség.

-Ez most célzás volt?

-Csak arra, hogy tényleg gyönyörű vagy.

-Á! Oké, ezt választom!

Az ékszerész bólintott, és levette a szemüvegét. Mia megfordult.

-Mit nézel?

-Téged.

-Ki nem találtam volna! Na!

-Zavarlak?

-Csak-ne-bámulj!

Greg elfordította a fejét, és fütyörészett. Mia dühösen ránézett.

-Mért nem tudok én ellenállni neked?

-Adottság.

-A te adottságod?

-Nem.-csóválta a fejét Greg.-A tiéd.

Mia fintorgott, de Greg folytatta, miközben átvette a zacskót.

-Alig várom, hogy hazaérjünk.

-Még a partra is lemegyünk.

-De csak egy óra múlva, Miaaaaaaaaaa!

-Most megtehetném, hogy visszautasítalak, ahogy te tetted velem!

Kiléptek az ékszerboltból.

-Csak hogy tudd, milyen megalázó.

-Szánom, bánom, Mia néni.

-Anyád a néni! Legalább addig várj, amíg férjhez megyek.

-Várjak addig?

-A nénizéssel.-Mia beszállt a kocsiba.-Nem mással.

-Áh, akkor megnyugodtam.

-Mindjárt gondoltam.

Greg elfordította a kulcsot.

-Olálá!-visította el magát Mia.

-Hé, ki engedte meg, hogy nézd?

-Ó, bocsánat.-vigyorgott Mia.-Remélem nem sértettem meg szegény állóórát.

Mia kuncogott.

-El fognak kapni gyorshajtásért.-motyogta Greg.-Hacsak… Lehúzom az ablakot!

-Egy nagy frászt!

-De én nem bírom ki hazáig!

-Mi van, rád jött a kan görcs?

-Lehet, de így nem tudok vezetni!

-Szállj ki, és add ide a kulcsot!

                                        *

-Ezt tette?

-Ezt.

Annabelle röhögőgörcsöt kapott.

-Kanos Greg, az állatok királya!

Annabelle a mellkasát verte. Mia felemelte a poharát a tálcáról.

-Mindenesetre érdekes tudatalatti emlékei lesznek a kicsinek!

Annabelle kiköpte a szőlőlevet. Mia hátbavágta.

-Jól vagy?

-Persze. persze, csak ti… hihetetlenek vagytok. Tényleg hol van életed szerelme?

-Ó, életem szerelme épp fellép, és meg addig kitárgyalom a nemi életét.

-Hajrá!

-Én is beszállhatok?

-Theó, ez csajbuli!

-De jó, hogy mondod! Lánybúcsú!

-Nekem? Így?

Theó bólintott.

-Lesz Chippendale táncos is? Ejnye, Mia, mit fog szólni apa?

A lányok felálltak. Annabelle Miára nézett.

-Te is arra gondolsz, amire én?

-Szerintem kötözzük meg…

-Ragasszuk be a száját…

-És dugjuk be a szekrénybe!-fejezte be Mia.-Úgy nem fog fecsegni!

Theó hátrálni kezdett.

-Ugyanmár hölgyeim…

-Tipikus Baquet-szöveg!-morogta Annabelle.

Mia Theó háta mögé ugrott, és lefogta a karját. Annabelle felvette a poharát, és a maradékot Theó arcába öntötte.

-Hoppá!

-Na most mi jön?-kérdezte Mia.

-Apuuu! Apuuu!

-Fogd már be, föllármázod az egész kastélyt!

Mia befogta a kezével Theó száját, de Theó megharapta a kezét.

-Au! Az anyádat, te kis…

-Mi folyik itt?

Mia megfordult. Theó seggbe rúgta. Annabelle a háta mögé rakta a poharat.

-Őőő… szia édes!

-Apaaa!-kiabálta Theó meglehetősen nagy hangerővel, és átkarolta az apja derekát.

-Tehát mi történt?

-Hát…-kezdte Annabelle.

-Apa! Annabelle lánybúcsút akar tartani Miának Chippendale fiúkkal, és be akartak zárni a szekrénybe, amiért el akartam mondani neked!

-Helyes. Végülis az én legénybúcsúm se lesz sokkal jobb.

-És most sírjunk, vagy örüljünk? Szükséged van egy táncosnőre magad alá?

-Te ne ugass bele, Belle!

-És mért ne?

-Mert nem telefon, hogy beleszólj!

-Ó, köszönöm szépen!

Annabelle lerakta a kancsót a tálcára, és kifelé indult, de az ajtóban még egyszer visszafordult.

-Egyébként hallom nem igazán bírsz csomót kötni a kis családi örökségedre. Javasolnám, hogy ha nem bírsz hazaautózni a szinházból, játsz egy kicsit magaddal, hátha nem fog annyira keménykedni! Na szevasz, Baquet, további szép napot!

Az ajtó becsukódott. Greg Mia felé fordult.

-Muszáj volt elkotyogni neki?

-Aha, feltétlenül.

Mia a lépcső felé indult.

-Theó!-Greg füttyentett.

-Jó, jó, megyek!

Theó kiment, Mia pedig a lépcsőkorlátra tette a kezét.

-Akkor ugye az se baj, hogy mondtam Sebastiannak, hogy folyton a párnába fúrod az arcod?

-Te! Görény!-Mia felkapta a vázát, és Greg felé dobta, de Greg elhajolt.

-Nem én kezdtem!

-Ó,nem,de amit te csináltál, az egész más, mert én nem arról beszéltem Bellenek! Mert én nem vagyok olyan, mint te!

-Jajj nekem, mért is mondtál igent egy olyan szerencsétlen földi halandónak, mint én?

-Nem tudom. Fogalmam sincs! Ha tudnál normálisan vezetni, akkor most biztos nem lennék itt!

Mia a hasához kapott.

-Francba!

-Minden rendben?

-Au! Persze!-Mia leült a lépcsőre, és a hasára tette a kezét, aztán felállt.-Elmegyek!

-Tessék?

-Ez nem fog menni! Mi nem boldogulunk egymással!

-Lehet, hogy a kastély az oka. Lehet, hogy el van átkozva.

Greg színpadiasan sóhajtott.

-Jajj Greg, állj le! Ami nem megy, nem kell erőltetni.

-Eddig kitűnően működött!

-És eddig itt is maradtam, nem?

-Mia!

-Mi van?

-Vérzik az orrod.

-Jajj, ne!-Mia beletörölte a vért a fölsője ujjába.-Hülye barom!

Mia elindult felfelé a lépcsőn.

-Talán én gyűrtelek orrba?

-Ezt nem mondtam! Attól még, hogy egy helyen kijövünk, még nem biztos, hogy egymásnak vagyunk teremtve!

-Egy? Én többet számoltam.

-Ne disznólkodj! Most nem áll jól neked!

-Ó, értem! Mentem aludni!

-Szép álmokat!-legyintett Mia.

-Te nem jössz?

-Köszönöm, nem!

-Á, már megszoktam.

-Tessék?-Mia megfordult.-Hogy mondtad?

-Azaz…

-Ó, persze, én legyek itt állandóan, amikor te unatkozol, aztán még van képed panaszkodni, hogy nem bánnak szeeeeeegény kis Greggel rendesen! Megáll az eszem!

Greg fintorgott.

-Elmentem!

-Hova?

-Mit érdekel téged? Te úgyis költözöl, nem?

                                          *

A nap ragyogóan sütött a piknikezőrétre.A domb tetején egy aranyszínű ruhás alak állt, bár nem értette, hogy kerül ide most, ebben a ruhában.

-Hol vagy? Gyere elő!

Az aranyszínű ruhás nő lefutott a dombról, de elesett, és legurult. Mikor megállt, a fejéhez kapott, aztán a ruhájára nézett, aminek a hasa csupa vér volt. Felállt, és meglátott valami fehéret a fűben. Közelebb lépett hozzá, és rájött, hogy a fehér folt egy csipkeruhákba öltöztetett gyerek. Oda akart menni, de akkor észrevett még valamit.

A fűben egy kígyó kúszott a gyerek felé. Felemelte a fejét, és kidugta a nyelvét. Mia előrébb akart lépni, de a lába nem mozdult. A kígyó nyelve fel-alá mozgott, ahogy közeledett a babához. Mia kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán. A kígyó lassan elért a céljához, és körbevette a babát, aztán felemelte a fejét. Mostmár kétszer akkora volt, és egyre csak nyúlt. Körbegyűrűzte a babát, amíg már semmi sem látszott belőle, aztán a gyűrűk összenyomódtak, és ami közöttük volt, füstté vált.

Mia előreesett, és a kígyóhoz szaladt.

-Mia!

Greg átölelte Miát.

-Már késő!

Mia zokogott.

-Már meghalt! Mia! Mia! Ébredj fel!

Mia felriadt.

-Hol vagyok?

-Itthon vagy. Velem.