-Íme, itt vagytok Vannes-ban, egy közel 1500 motorosból álló menet vezetőiként. Ez némi magyarázatot igényel…

Grégori: Egy este, ahogy hazafelé mentem a Palais des Congres-ból, megállított két breton fiatal, Noella és Olivier. Megkérdezték, hogy hajlandó lennék e elvállalni, hogy egy olyan motoros szervezet védnöke, patronázsa legyek, amely pénzt gyűjt, hogy a multiplex sclerosis nevű betegséget legyőzhessék. Mivel én magam is motoros vagyok, így azonnal magaménak éreztem az ügyüket. Beleegyezésemet adtam, persze csak azután, hogy olvastam a szervezetről, kicsit megismertem azt, hisz nem szabad csak úgy könnyelműen elhatárolni magunkat egy ilyen dolog mellett.

-Úgy tudom, egy hihetetlen véletlen is segített, hogy végleg elhatározd magad…

Grégori: Így igaz! A motorosok találkozója március 25-én, vasárnap volt. Normál esetben vasárnap délután előadásunk van, de ezen a napon kivételesen szabadnapot kaptunk, mert épp egy konferenciát tartottak a teremben. Ez egy jel volt, hogy tényleg muszáj elmennem a találkozóra!

-De nem te vagy az egyedüli, aki részt vett ebben a kalandban…

Grégori: Lassan már másfél éve dolgozunk a Roméo et Juliette-en. Ezen idő alatt a csapat néhány tagja közt igazi barátság szövődött, így aztán felajánlottam Céciliának és Philippe-nek, hogy tartsanak velem. Így hát mi hárman lettünk a védnökei, mecénásai ennek a felvonulásnak, amit Dada, egy hihetetlen pasi szervezett meg, nélküle semmi sem valósulhatott volna meg!

-Gondoljátok, hogy egy művésznek feladata, hogy jó ügyet szolgáljon?

Philippe:

Nem azért akartam művész lenni, hogy másokkal foglalkozzam. Gyerekként adományokat gyűjtöttem a Vörös Kereszt számára. Greg, ő segítette a Restos du Coeur-t. Segíteni- ez minden ember kötelessége.

Cécilia:

Én úgy gondolom, hogy a hírnév adta ezen lehetőséget ki kell használni. Ha a jelenlétünk hatására még többen jönnek, így pedig még több pénzt lehet összegyűjteni, akkor persze, hogy nekünk is részt kell vállalnunk belőle!

Grégori:

Óriási szerencsénk van! Egészségesek vagyunk! Van két kezünk, két lábunk, egy szívünk. Vagyis röviden mindenünk megvan, ami ahhoz kell, hogy egy kicsit segítsük azokat, akik nem ilyen szerencsések, akiknek ez nem adatott meg.

-Amikor arról álmodtatok, hogy énekesek lesztek, gondoltatok az efféle dolgokra is?

Grégori:

Én bevallom, nem! De aztán lassan rájöttem, hogy ez az egyik pozitív oldala ennek a szakmának.

Philippe.

Én azért választottam ezt a hivatást, hogy valamit átadhassak a többi embernek. És ez nem csak a színpadon lehetséges.

Cécilia:

A Roméo et Juliette-nek köszönhetően gyakran felkérnek ehhez hasonló ügyekhez, rendezvényekhez. Tavaly nyáron Damien-nal beteg gyerekeknek énekeltünk. Jó volt az örömtől csillogó szemükbe nézni! A szakmánk alapja az illúzió, az álmok, a fantázia, de nem árt megmaradni a realitás talaján.

-Órákon át motoron jártátok a vidéket. Van gyakorlatotok az efféle közlekedésben?

Philippe:

Nekem meg kellett tanulnom vezetni, amikor a Baldipata egy részében Charles Aznavour-ral játszottam. Nincs jogosítványom, de ennek az élménynek a hatására biztos, hogy nagyon gyorsan megszerzem!

Cécilia:

Nekem sincs jogosítványom. De én hozzá vagyok szokva a motorozáshoz. 6 éven át az édesapám így vitt iskolába. Ma ez Grégori feladata volt, mögötte ültem. Így minden egyes fékezésnél megadatik az a sikk, hogy összeüssem, beverjem a bukósisakom a vezetőjébe. (nevetésben törnek ki) Általában véve szeretek vezetni, navigálni. Hajó, autó, repülő- mindet szeretem! Még a szuperkönnyű vitorlázógépeket is! Ezt a nagybátyámmal próbáltam ki, aki francia bajnok.

Grégori:

Na, hát akkor jövő héten elviszlek magammal ejtőernyőzni…

Cécilia:

Ööö… ezt még át kell gondolnom!

-Úgy tűnik, hármótok közt nagy az összhang….

Philippe:

A csapat 50 művészből áll, és őszintén szólva mindannyian nagyon jól kijövünk egymással. Gyakran találkozunk a színházon kívül is. De mi hárman valóban elválaszthatatlanok vagyunk. Együtt vacsorázunk, moziba megyünk, meglátogatjuk egymást.

Cécilia:

És mihelyt nem találkozunk, máris hiányoljuk egymást!

Le a kalappal Dada, Noella, Olivier és a többi önkéntes előtt a mnkájukért. Köszönet Renée-nek a szervezésért, a Venetes-nek a tengerre néző kilátásért, a Romuald-nak, és az esőnek, amiért pont a legjobbkor hagyta abba a csepergést!

Ha önök is segíteni szeretnének a szervezetnek, küldjenek egy e-mail-t az  rdmb@chez.com címre vagy hívják a 06 08 17 89 78-as számot!

Mini információk:

-         Roméo et Juliette-hez kapcsolódó legújabb kislemez címe On dit dans la rue, az előadók: Damien, Grégori és Philippe

-         Tavaly a Cécilia, Grégori, Philippe vezette szervezet 40 ezer frankot gyűjtött össze, ez alkalommal közel a tripláját, 110 ezer frankot! Hát nem fantasztikus?

-         Ők hárman megígérték, hogy jövőre visszajönnek! Ki tudja, lehet, hogy a R&J teljes csapatával?