Ma egy hiperaktív emberrel találkozom, aki mindenhez ért…

Ez pedig nem más, mint Grégori Baquet, aki kedves és szívélyes mosollyal vár a kávéház teraszának jobb sarkában levő kisasztalnál, ahova is a találkozót megbeszéltünk.

2001-ben fedezhették fel színész-énekesi tehetségét, amikor is a nagy sikerű musicalben, a Roméo et Juliette-ben alakította Benvolio-t, Roméo szöszi barátját. Ő az egyike előadója a Les rois du monde c. slágernek.

Rendező, forgatókönyvíró, színházi rendező, zenész, Grégori most egy főszerepet játszik egy filmben, ami egészen biztosan nem hagy senkit sem érintetlenül, mindenki véleményt fog alkotni róla.

A Grande école a fiatal középosztálybeli Paul-ról (Grégori) szól. A fiú ígéretes karrier előtt áll, de előbb meg kell találnia a helyét ebben az összetett társadalomban. Talán akkor indul el az úton, hogy lassanként sikerüljön megfejtenie ezt a világot, amikor egy vízipóló-csapat közös fürdőjébe kerülve zavarba ejtő, meglepő élményben lesz része.

Szerettem volna megtudni, Grégori hogy fogadta ezt a furcsa, váratlan, néha eléggé alulöltözött szerepet, ami annyira különbözik a tőle megszokott szerepektől. Észrevett, és integet. Kövessenek, üljünk le hozzá, és hallgassuk együtt!

Tof:

Szervusz, Grégori! Emlékszem tíz éve sorozatokban játszottál (pl. Extreme limite, Le lycée Alpin) , nemrég pedig Corinne Touzet oldalán az Une femme d’honneur-ben. Igen gazdag életrajzod van, tele egymástól teljesen különböző szerepekkel, sokféle műfajban kipróbáltad magad. Ez inkább előny vagy hátrány?

Grégori.

A Le Lycée Alpin-től még nem leszünk újra fiatalok! (nevet)  Jó, igaz, a tény, hogy ennyi mindent kipróbáltam első ránézésre rossznak tűnhet, és ez soha nem is segített semmiben, és az ember csak egy valamiben lehet igazán jó, de mindent összevetve elég nagy szerencsém volt. Egyszerre mindig 7-8 ötlet foglalkoztat, így aztán még arra sincs időm, hogy aludjak. És ez így a lehető legjobb! Egyszerre ezer dolgot csinálok, mert számomra így a legkönnyebb az előrejutás. Nem vagyok megvesztegethető! Ez is jól jön! (nevet)

Tof:

Beszéljünk egy kicsit Robert Salis filmjéről, a Grande École-ról, amelyben elég meghatóan játszol!

Grégori:

Köszönöm! A film Jean-Marie Besset 1990-ben írt színházi darabjának feldolgozása. Az önéletrajzi ihletettségű történet egy fiatal társaságról szól, amint bekerülnek egy híres  gazdasági főiskolára. Ki vannak szolgáltatva a zavaros felfogásoknak, majd az érzelmeknek és végül az érzékiségnek. A főszereplők rájönnek, hogy A Főiskola nem feltétlenül az, aminek látszik, és eközben megismerik saját magukat is.

Tof:

Te vagy a központi szereplő, aki a barátnője iránti szerelme és a benne felébredő homoszexuális vágyak közt őrlődik… Mielőtt elvállaltad volna Paul szerepét, nem hezitáltál, nem rettentél vissza a meztelen jelenetektől és a fiúk közti érintkezéstől?

Grégori:

Nem is tudom…nem igazán! Talán mert HETERO vagyok! (mosolyog) Először is ez egy jó szerep, függetlenül attól, amiről szól. Ráadásul a személyiség fejlődése tényleg bámulatra méltó.  Ez határozottan bravúros: a meztelen jelenetek közt egy eléggé komoly mondanivaló rejtőzik. Sok olyan témát hoz fel a film, ami érdekel, amit magaménak érzek: a világ leendő vezetői, kiélezett szerelmi történet, az egyes társadalmi rétegek közti különbségek. A forgatókönyv olvasása közben éreztem, hogy ez nem semmi, ez tényleg nagyon komoly!

Tof:

Nem volt nehéz belebújni a szereped bőrébe? Milyen volt? Milyennek érezted?

Grégori:

Mivel a történet olyas valakiről szól, aki megismeri magát, csak hagyni kellett, hogy a helyébe képzeljem magam, mintha rólam lenne szó. Minél tisztább voltam, minél jobban elvonatkoztattam, annál könnyebb volt! Ezzel szemben esténként (augusztusban forgattunk) eléggé nyugtalanítottam a barátnőmet, aki a nyaralásból visszatérve ott talált leverten, sápadtan, a forgatástól megviselten…De a Grande École nyújtotta az első lehetőséget rá, hogy ennyire messzire menjek egy szerep kedvéért.

Tof:

A tény, hogy be volt festve a hajad, különleges előnynek számított?

Grégori:

Kezdetben úgy volt, hogy Chouquet-t (Arthur Jugnot) játszom majd. Ő egy kedélyes, vicces alak. És aztán a válogatáson Robert Salis azt mondta: „Mindenképpen neked kell játszanod a főszerepet!” végülis elfogadtam, mert egy efféle szerep tényleg elég ritka. A Roméo et Juliette-ben teljesen szőke voltam, és Robert Salis kérte, maradjon ilyen a hajam, mert ez egy kicsit sápaszt. Elfogadtam, hisz ez így lehetővé tette, hogy választóvonalat húzzak saját magam, Grégori Baquet és a szerep, Paul közt. Mert azért be kell valljam, ez a szerep engem is eléggé meglepett, engem is sokkolt!  Hisz mindent összevetve ha három napot töltesz egy pasi karjaiban (Salim Kechiouche) , elég hülyén érzed magad. Aztán már az ő illatát éreztem magamon, pedig általában a barátnőm parfümjét szoktam. (nevet)

Tof:

A férfiak közti meztelenkedés eléggé előtérbe kerül, gyakoriak a visszafogottabb szexjelenetek, bár ezek tényleges aktus nélküliek, bármiféle célozgatás nélkül.

Grégori:

Igen, de én úgy gondolom, hogy ez csak azért van így, mert a történet nincs időben elhelyezve. A történet kb a 80-as évek elejére tehető, de a rendező valami időtlenség érzetét akarta kelteni. Meg aztán ez inkább szerelmi történet, mint szexfilm.

Ezt egyébként egy filmbeli mondat tökéletesen megmagyarázza, az egyik szereplő mondja a másiknak, hogy „nincsenek heterok, se homok, csak te vagy, ez így helyes, mert ez te vagy”. Nem arról van szó, hogy valaki felfedezi, hogy homoszexuális, hanem hogy rájön, többféle vonzódást is érez. Ez a zavaró, rendbontó jelentőség. A film ereje, jelentősége abban rejlik, hogy eddig erről még nem volt szó. Ez így sokkal érdekesebb.  És ha esetleg ez segít azoknak, akik ugyanezt a kérdést teszik fel maguknak, az még jobb!

Tof:

„Nincsenek homok, se heterok, csak az érzelmek” ugyanez a gondolat, felfogás a Trainspotting c. kultuszfilmben is megtalálható. („Többé már nem lesznek se homok, se heterok, csak szeretők”) A Trainspotting szereplői nem akarnak belépni abba a társadalomba, amit előírtak nekik, visszautasítanak mindenféle választási lehetőséget, ami kötelező érvényű („egy foglalkozást választani, egy elektronikus postafiókot választani, az életet választani stb”) Ez olyasmi, amit Paul is követel a Grande École-ban, nem?

Grégori:

Mindenképpen….bár ez eddig még sose jutott eszembe! Imádom a Trainspotting-ot! Paul-ban a vele és a környezetével kapcsolatos kérdések egész sora vetődik fel: miért jött ő ide, ki is ő, és mit is akar valójában? El kell döntenie, hogy beilleszkedik-e a társadalomba, alkalmazkodik-e vagy inkább kívülálló lesz. Ő egy olyan társadalomban szeretne élni, ahol nem létezik a választás kényszere. „azt választaná, hogy semmit se kelljen választania”. Én magam úgy gondolom, hogy ha (vissza)követelünk valamit, akkor azt átminősítjük.

Tof:

Mik a jövőbeli terveid?

Grégori:

Február 11-ig  a Jerome Savary rendezte Zazou-ban játszom a Folies Bergeres-ben. Lesz egy meghallgatásom a egy színdarabbal kapcsolatban. Ez a Le Soleil Rare [Ritka napfény -szerk], amelyben én játszanám a főszerepet. Közben egy játékfilmet írok, amit majd szeretnék leforgatni, ez egy szerelmi történet. A TV-nek is írok egy vígjátékot, ami egy pasiról szól, aki nőkkel van körülvéve.

Tof:

Egy keresztkérdés a plakáthoz kapcsolódóan (ami amúgy nagyon helyes): megtudhatnánk, melyik vagy te a képen?

Grégori:

Hehe! Jobbról a második, az első Salim!

Menjenek el, és február 4-étől nézzék meg a Grande École-t a moziban! A film egy olyan emberről szól, aki olyan Szabadságra vágyik, amit nem ajánlottak fel neki, amit nem könnyű elérni. Ez Grégori Baquet-nak se adatott meg, hisz ő nem akar, és nem is tud választani sokféle adottsága, tehetsége közül.