-Belle! Belle! Fel kellett volna keltened!
Mia hisztérikus hangulatban, kócosan, és plüsspizsamában kiugrott az ágyából, és végigrohant a folyosón. Annabelle felébredt a székében, amiben azért aludt, hogy reggel felkeltse Miát.
-Ááááááááááááááááá!
Annabelle kirázta az álmot a szeméből. Bianca bejött a konyhából.
-Mi van?
Mia kirohant a fürdőszobából. Az arcán két hatalmas rózsaszín folt volt.
-Jesszus!-Annabelle a szája elé kapta a kezét.
-Szerintem ez enyhe kifejezés.-Bianca a fejét csóválta.
-Most mégis mi a fenét csináljunk?
-Asszem jó sok púdert kenünk rá.-javasolta Bianca.
-Viccelsz? Nincs annyi púder, ami elfedné ezeket.
Mia kinyújtotta a nyelvét.

-Hol a stylist?
-Épp az előbb telefonált, hogy elkapta az influenzát. Nem tud jönni.
-Ó, ne!-visította Mia.-Ez nem lehet igaz!
-Nyugi! Ne essünk pánikba! Bianca-telefonálj, hogy késni fogunk! Én megpróbálok javítani a helyzeten. És Bianca-utána a fodrászomat is!
-Nem vagyok telefonoskisasszony!
-Még itt vagy?      

                                  *

Mia felhúzta a ruhát a vállára, és sóhajtott.

-Bárcsak már túl lennék az egészen!

-Az esküvőn vagy a házasságon?-kérdezte Theó.

-Mondjuk most épp az esküvőn. Aztán majd meglátjuk, aztán…

-Helyes, mert szerintem ez a házasság maga lesz a pokol.-kuncogott Theó.

-Volt egy ilyen sejtésem.-fintorgott Mia.-Au! Te!

-Bocsánat.-a fodrász tűzött Mia haján. Mia rácsapott a kezére, és fordult egyet.

-Nos?

-Apa nem fog elájulni tőled.

Mia Theó fejére csapott.

-Tőled se a kis szöszi, akire a szemedet meresztgetted.

-Milyen szöszi? Gőzöm sincs, miről beszélsz!

-Hát nem apádról, az tuti.

Theó felszívódott. Mia kuncogott.

-Ezt se nehéz zavarba hozni! Hol a virágom?

-A virág elszáradt.

-Mi?

Annabelle kivette a művirágot a porcelánvázából.

-Ez is megteszi!

-Belle! Ez borzalmas!

-Akkor majd veszünk virágot útközben!

Bianca belépett.

-Greg hívott.

-Mondd meg, hogy indulunk!-Belle megigazította Mia ruháját.

                       *

Annabelle elfordította a kulcsot.

-Na ne!

-Most meg mi van?

-Elfogyott a benzin.

-Mi van?

-Bocs.

-Kapd be!

-Hívjunk taxit!

-Taxival-az esküvőmre! Marha romantikus!

-Van jobb ötleted?

                      *

-Mia! Siess!

-Jó, próbálom!-Mia nagy nehezen bepréselte a ruháját a taxiba.-Menjünk már!

-Te beszélsz? Kire vártunk eddig?

Mia megigazította a szoknyáját. A taxi elindult. Bianca izgatottan dobolt.A lámpa pirosra váltott.

-A fenébe!

A sofőr bekapcsolta a rádiót.

„A hídon 3 autó ütközött, több órás forgalmi dugó várható…”

-Ne! Ne! Ne…

                  *

-Mia! Mia! Ébredj!

Mia felriadt.

-Belle! Mit keresel itt?

-Valaki megkért tegnap, hogy keltsem fel, rémlik? Itt a stylist. Valami baj van?

-Nem.-Mia felült és nevetni kezdett.-Semmi baj. Greg?

-Még öltözködik.

Mia felkelt és átment Theó szobájába.

-Hű, de fess valaki!

Mia Greghez lépett.

-Örülök, hogy még itt vagy!

-Tényleg?

Mia megigazította Greg gallérját.

-Nem azt mondtad, hogy inkább külön akarsz menni, Mia?

-Én? Neeeeem, soha.

-Na halljuk, mi történt?

-Miaaaaaaaaaaaaaaaa!

-Hívnak. Este beszélünk.

Mia és Greg heves csókolózásba kezdtek, aztán belépett Sebastian.

-A stylist kezd türelmetlenkedni.

-Megyek már!

Mia kiment.

-Na hogy festek?

-Szívdöglesztően. Nem is csodálom, hogy Mia majd letepert.

                           *

            *

Sebastian kiszállt a kocsiból, átsétált a másik oldalra, és kinyitotta az ajtót.

-Kössz. Basszus, esik. Hozott valaki esernyőt?

-Nem.-vágta rá mindenki.

-Remek!-Mia kiszállt, és egyből bőrig ázott.

Mia elindult befelé a koszorúslányaival, Sebastian pedig előrement.

-Mia! Mia!

-Mi van, George?

-Baj, mint mindig.

                             *

Mia leült az irodában.

-Igen?

-A koszorúslányok nem jutottak át a határon.

-Ilyen nincs! Most mégis mi a jó istent csináljunk?

-Nyugi! Itt az erősítés.

Sophie és Anne beléptek.

-Jöttetek megfúrni az esküvőmet?

-Visszahúznád a karmaidat? Köszi. Váltanál velünk pár szót?

-Miről?

-Anne!

-Mi, én? Jól van, beismerem…

-Khm. Khm.

-Beismerjük, tévedtünk. Tényleg hatalmas vagy.

-Hát ezt nem hiszem! Most ezért köttök belém?

-Bocsáss meg Annienek, nem tud fogalmazni!

-Én?

-Tehát jól van, tényleg összeillesz az öcsénkkel.

-Most megleptél.

-Jajj, Mia, ne legyél már ilyen cinikus!

-Épp ideje volt, hogy valaki megmentse szegény Cect a szörnyű szerencsétlenségtől, ami rá vár.

-Te, Sophie! Azt akarjuk, hogy hozzámenjen, vagy azt, hogy ne menjen hozzá?

-Majd én eldöntöm.

-Nem inkább én?-kérdezte Mia.

-Te vagy az ideális nő a számára, mert te arra születtél, hogy szenvedj, hogy sírjál…

-Bent várnak!

-Igaz. Annie?

-Én jövök? Oké. Hol vannak a koszorúslányruhák?

           *

Anne megigazította a ruháját.

-De rohadt szűk!

A vendégek megfordultak.

-Anne!-sziszegte Mia.

-Mi van?

-Szépen beszélj Isten házában!

Abban a pillanatban Mia elbotlott a ruhában, és hasra esett.

-B*ssza meg!

Greg röhögőgörcsöt kapott, a koszorúslányok, pedig majdnem összeestek a nevetéstől, és a vendégek se nagyon bírták. Mia felállt, visszahúzta a pántjait, és vérfagyasztóan erőltetetten vigyorgott jobbra, balra, aztán elindult, mire a szakadó selyem hangja hallatszott. Mia eltátotta a száját, aztán hátranézett. A ruhából Victoriának egy szép darabot sikerült a cipőjével letépnie.

„Csak tudnám, min vigyorog ez az idióta”-gondolta Mia, miközben Greget figyelte. Legszivesebben vagy leütötte vagy, letámadta volna. Greg megfogta Mia kezét. Mia sóhajtott.

-Nem hittem volna, hogy összejön.

                         *

-Mia?

-Pszt! Mia!-Annabelle Miára nézett.

-Igen?

-Tehát mostantól…

-Ó, nem!

-Tessék!

-A magzatvíz!

-Ó, jézus!

Greg anyja felállt.

-Nyugi, anya, semmi pánik! Hol tartottunk?

-Igen, igen.-A pap a bibliát lapozgatta.-Jajj, ne! Kiesett a könyvjelzőm!

-Az a rész jött, hogy házasok vagytok-darálta Greg.

-Ja, igen, házasok vagytok, izé… megcsókolhatod.

-Au!-Mia a hasára tette a kezét.-Asszem, hogy… most…

-Ó, te jó ég, ó, te jó ég!-Greg belekarolt Miába, és kifelé vitte. Anne a szájára tette a kezét.

-Olálá, erre nem számítottunk.-Theó undorodva letépte a csokornyakkendőjét.-De utálom ünneplőbe vágni magam! Kiváncsi vagyok a kis töpörtyűre.

-Szerintem Mia jelenleg nem osztja a véleményedet.

                      *

Greg leült. Közeledett egy nővér. Felállt.

-Nővér, kérem!

-Később!

-Csodás! Kérem, uram!

-Dolgom van!

Greg sóhajtott és leült.

-Doktor úr!

-Igen?

-Hogy van Mia?

-Fáradt.

-Mozgalmas napja volt.

-Nem volt egyszerű. De…

-De?

-Nézze meg!

Az orvos kinyitotta az ajtót, aztán hátba verte Greget. Greg kivette a gyereket a kiságyból. Mia ébredezett.

-Épp ideje volt, hogy betold a képed.

-Á, meg vagy sértődve?

-Nem, de add ide!

-Eszemben sincs!-Greg felhúzta az orrát.-Na lássuk, hogy hívnak. Manuela Valéria Lanz? Megteszi.

-Tessék?-Mia felült.-Nem hallottam tisztán!

-Azt mondtam Baquet.

-Szegény gyerek. Egyébként én is itt vagyok, feltűnt?

-Hát lehet, hogy kedvesebb lesz velem, mint te!

-Én talán nem vagyok kedves?

Mia felállt, és lesmárolta Greget.

-Na jó, talán el lehet viselni.

Mia Greg mellé állt, és a vállára támaszkodott.

-Hát nem gyönyörű?

-De igen.

Berontott Theó.

-Hol az öcséd?

-A húgod.-morogta Mia.

-Tessék?

-Húgod van, nem öcséd.

-Ne szívass már!

-Theó!

-Megfoghatom?

Mia akkor mondott „nem”-et, amikor Greg „igen”-t. Mia Gregre nézett.

-Azt mondtam, nem! Még elejti!

-Jajj, Mia, ne már!

-Majd otthon!

-Kár, hogy nem fiú.-mondta Greg.-Pedig megtanítottam volna mindenféle férfias dologra.

-Ha már téged nem tanítottak meg rá, mi?

-Hé!

-Meg ne próbáld! Nézd fiam, így kell a dadus seggét megfogni!

-Azt nekem is megtanította.-mondta Theó.

Mia tarkón vágta Greget.

-Ejnye-ejnye!

-A mi kis hercegnőnk.-sóhajtotta Greg.

-Ez jól hangzik.

-Szíja Hercegnő.-gügyögte Theó.

-Ezt már az isten se mossa le róla.-morogta Mia.

-Az én Hercegnőm.-vágta rá Greg.

-Ha nem hagyod abba, leütlek! Vagy csak elveszem tőled!

-Csak próbáld meg, letöröm a kezed.-válaszolta Greg könnyed hangon, miközben a babát ringatta.

                      *

-Mikor is érkeznek?

-Bármelyik pillanatban itt lehetnek.-Anne megigazította a kiságyon a csipkét.-Hé, az a csoki Miáé, te zugzabáló!

-Ó, bocs.-mondta Sophie tele szájjal.

-Add már ide!

-Olyan ari! Ez fékcsikorgás?

A lányok az ablakhoz ugrottak.

-Itt vannak!

Greg lépett be először a gyerekkel.

-Halihó, lányok, gyertek, csodáljátok meg a lányomat! Olyan szép, mint az apja!

Mia belépett.

-Izé…-folytatta Greg.-Mit az anyja.

A lányok komoly képpel bólogattak. Greg bement a szobába. Theó belépett.

-Sziasztok! Képzeljétek, apa szerint Miának egy csepp beleszólása sincs, hogy hány gyerek lesz.

-De végül is Mia gyereke, nem?-próbálkozott Sophie.-Ő szülte.

Mia intett Theónak, hogy válaszoljon.

-Apa azt mondja erre-kezdte Theó.-Hogy ha bedobja a csokiautómatába a pénzt, ami csoki kijön, az övé vagy az automatáé?

A lányok elfordultak, hogy Mia ne lássa a nevetésüket.

-Ez..érdkheeesss…-Anneből kibuggyant a röhögés, és Sophie se bírta sokáig.

Theó befutott a szobába.

-Meghibbant-morogta Mia.

-Theó?

-Greg! Kezd elegem lenni belőle.

-Mia!

-Tegnapelőtt szoptatási tanácsokat adott nekem, mintha ő már szoptatott volna életében! Bár ha Theót ő szoptatta, megértem mért ilyen hülye! Vagy az én kis pusszancsom keveri a szopatást a szoptatással!

Sophie bedőlt a kanapé mögé.

-Tegnap kiderült, hogy én fogom rosszul a gyereket, és egy csepp anyai ösztön sincs bennem!

-Mia…

-Ma csak úgy véletlenül kiderült, hogy szegény Greg azért ugrott be hajnali háromkor, mert rémálma volt egy gigantikus aszteroidáról, ami a kórházat vette célba!

Mia kifújta a levegőt.

-Esküszöm, kinyírom, ha még egyszer kiejti a gyerek szót a száján!

                            *

Mia kinyitotta a szemét. Hajnali egy órakor arra ébredt fel, hogy valaki a pizsamája alá nyúlkál, és a melltartójával babrál.

-Greg! Mit csinálsz?

-Mit gondolsz?

Mia kihúzta a fölsője alól Greg kezét.

-Greg! Hajnali egy óra van!

-És?-Greg magához szorította Miát, és ráhajtotta a fejét a vállára.

-És hajnali egykor nem kezdek veled, úgyhogy békén hagyhatsz! Hulla vagyok!

Mia arrébb csusszant az ágy széléig, és lehunyta a szemét. Greg Miához csusszant, aki erre ingerült arcot vágott, és felnézett.

-Kopj le! Nem érted, hogy nem?

-Nemigen.

Greg lesmárolta Miát, és roppant heves smárolásba kezdtek, amikor…

-Na ne!

Mia felkelt.

-Szerinted éhes?

-Nem, ez határozottan nem az éhes-sírás.-Greg megdörzsölte a homlokát-Ez aztán tud időzíteni.

-Mint az apja.-morogta Mia.-Apropó apja.

Mia visszafeküdt, és a fejére húzta a takarót.

-Peeersze,mindent én csináljak, mert az anyja lusta! Azt már nem!

Greg megfogta Mia kilógó lábszárát, és húzni kezdte. Mia fejéről leesett a takaró. Megragadta az ágyrácsokat.

-Segítség!

-Talpra, lustaság!

Mia elengedte a rácsokat, és bekapcsolta a melltartóját.

-Nem elég, hogy erőszakos, agresszív is!

-Szegénykém, nagyon rossz pasid van!

Mia felkelt, és átment a szomszéd szobába Greggel, és felvette a gyereket.

-Add már ide, hogy fogod már!-bosszankodott Greg, és átvette.-Jól sejtettem.

-Azaz?

-Ez a betojt sírás.

-Mázlista.-morogta Mia.

Greg lerakta a gyereket az ágyra, és levette róla a pelenkát.

-Dobd már ki, Mia, kössz!

Mia dühös arcot vágott.

-Mért nem csinálhatom én?

-Kidobnád végre?

Mia rálépett a kuka szélére, és beledobta a pelenkát.

-Köszönöm!-Greg felvette a gyereket, és bement vele a gyerekszobába. Mia mérgesen leült az ágyára, aztán megunta a várakozást, és elaludt.