-És hol vagy most?

-A munkaügynökség előtt. És te?

-Én itthon takarítok.-felelte Greg könnyed hangon.

-Takarítassz? Te?

-Mért, olyan hihetetlen?

Mia felnevetett.

-Elképzellek pöttyös kendővel a fejeden!

-Azért odáig nem süllyedek!-kiáltotta Greg felháborodottan.-Bemutassalak a törlőrongynak?

-Hidd el, én jobban ismerem a törlőrongyot, mint te!

-Hát ez fájt.-sóhajtotta Greg.

Mia lerakta a telefont, és lesöpörte a havat a ruhájáról. A havas november lecsapott Párizsra. Belépett az ajtón.

                         *

-Te jó isten!-Theó belépett.-Te… te takarítasz?

-Ma mindenki ezzel jön? Te takarítassz, te takarítasz! Ez olyan meglepő?

-Jól van, na, ne húzd fel magad! Jól áll a kezedben a portörlő!

-Na megállj csak!-Greg elkezdte kergetni Theót a portörlővel.

-Fegyverszünet!

Mia belépett Hercegnővel.

-Na találtál valamit?-kérdezte Greg.

-Semmi érdekeset.-Mia levágta magát a díványra. Hercegnő leült a földre, és épp egy Barbie fejét kezdte letépni.

-Ennyi ésszel főnök akarsz lenni?-kérdezte Theó.

-Mi bajod az én eszemmel?-Mia felkapott egy kókuszos puszedlit, és Theóhoz vágta.

-Van egy újságja valakinek?

-De ma jössz, igaz?

-Ma?

-Parfümgála, tudod!

-Jajj ne már! Az ma van?

Mia lerúgta a cipőit.

-Ott lesz Cecelégy is?

-Muszáj így hívni?

-Muszáj elmenni?

-Én fellépni megyek oda!

-De ne menj!

-Nehogymár te szabd meg, mikor megyek fellépni! Kinek képzeled magad? Na jó, ebből elegem van!-Greg felvette a ruháit a fotelből, és bement a fürdőszobába.

                       *

-Na te eldöntötted, hogy jössz-e?

Mia a térdeit felhúzva és átkarolva, morcos arccal ült az ágyon.

-Jössz vagy nem?

Mia arrébb húzta az orrát.

-Na jó, nekem erre nincs időm!-kiabálta Greg, aztán halkabbra fogta a hangját.-Kérlek!

Mia felhúzta a száját. Greg leült mellé.

-Mia!

Mia felállt, kinyitotta az ajtót, és kifelé intett a kezével.

-Oké, szivi, értem a célzást!

Greg kiment, de még egyszer megpróbálta megcsókolni Miát, de Mia arrébb lökte.

                       *

-Szia Greg!

-Ó, Cec…

-Ne aggódj, nem eszlek meg! Ha tudni akarod, már kicsit sem vagyok mérges rád!

-Ezt… jó hallani!

-És Mia? Hol van?

-Ő most… nincs itt. Belázasodott.

-Jajj, bocs, már azt hittem…

-Eszünkben sincs veszekedni!

A pincér arra korcsolyázott egy kerek parfümös tálcával.

-Ki szeretne felfrissülni?

Greg nevetett, és Ceccel együtt elvett egyet-egyet.

-A feleségekre…

-… és a szeretőkre…

-… és arra, hogy soha ne találkozzanak.-kacsintott Greg.

Koccintottak, de Cec úgy ütötte az üveget Gregéhez, hogy azonnal betört az oldala, és elárasztotta Greget.

-Jajj, Greg, úgy sajnálom!

Greg levette a zakóját.

-Ilyen nincs!

-Bocsáss meg, olyan kétbalkezes vagyok!

-Semmi baj! Most aki belémszagol, buzinak fog nézni! Hazamegyek!

-Hazavinnél engem is?

-Persze.

                       *

Greg és Cec kiszálltak az autóból.

-Tulajdonképpen mért jöttél ide?-kérdezte Greg.

-Látni akartam ezt a házat még egyszer. Itt most jó neked? Van gyereked, feleséged…

-Ne menjünk bele. Nekem megfelel.

Cec pislogott néhányat, mire könnyes lett a szeme. Maga elé nézett.

-Jól vagy?

-Persze, és bocs a botrányért.-szipogta Cec.

-A helyedben én is ezt tettem volna.

Cec erőtlenül kuncogott.

-Biztosan nem, mert… te… sosem…

Cec közelebb hajolt Greg arcához. Bent Hercegnő visítani kezdett.

-Jajj.-Cec visszaállt egyenesbe. Greg a homlokára tette a kezét, aztán lelökte Cect a küszöbről.

-Jó éjt, Cara!

Belépett a házba.

-Ébren van még valaki?

-Képzeld, igen!-csattant egy ingerült hang.

-Á, már szóba állunk egymással?

-Mi ez a szag?

Mia közelebb lépett, felemelte az orrát, és lekevert egy hatalmasat Gregnek.

-Ezt most mért kaptam?

-Még kérdezed? Bűzlessz a virágos kölnitől!

-Mert Cec rám öntött egy üveggel!

-Mért nem Cececske? És hol a zakód?

-Mia!

Mia bement a szobába, előpakolt egy ágyneműt, és ledobta a kanapéra, aztán visszament, és kulcsra zárta az ajtót.

-Mia! Ugyanmár, mért nem hiszel nekem?

-Még jó, hogy parfümgála volt, igaz? Így rákenheted a parfümökre! A csúnya Cec márkájú parfüm a zakódat is ellopta?

-Azt levettem, mert parfümös lett!

-Aludj jól, Greg!

                      *

Greg megigazította a párnáját, és dühösen próbált kényelmesen feküdni, de nem ment.

-Jó reggelt, szépségem!

-Mia?

-Nem, Cec, persze, hogy Mia vagyok!

Mia megsimogatta Greg haját.

-Capuccínót?

-Nem mondom, hogy nem!

Mia letette a tálcát. Greg felült. Mia a kezébe nyomta az egyik bögrét. Greg ivott. Mia a fejét a kezére támasztva nézte.

-És hogy aludtál?

-Borzalmasan!

-Jajj, te szegény!

Mia megsimogatta Greg arcát.

-Hát nem édes? Kifeküdtél

-Hehe.

-Felhívtam a barátnődet.

-És?

-És nem erősítette meg a történetedet.

Greg behunyta a szemét.

-Tehát igazat mondtál.

Mia megcsókolta Greget.

-Imádlak!-suttogta Greg, és a díványra húzta.

-Greg! Ne már! Tízórait kell csomagolnom!-kuncogta Mia.

-De nem fogsz! Neked most velem kell törődnöd!

-De most nem jó… greheg…

Theó belépett.

-Elnézést, nem akarok zavarni!

-Á, ez csak szemléltető oktatás a dogához.-mondta Greg.

Mia fintorgott, és kimászott alóla.

-Gyere, csinálok neked szendvicset!

                            *

Greg kivette Hercegnőt a kádból, és belecsavarta egy törülközőbe.

-Ha jó leszel, főzök neked pudingot, oké?

-Nem is tudsz!

-Meg sem próbálhatom?

-Meg akarsz mérgezni?

Greg berakta Hercegnőt az ágyába.

-Ha nekem két évesen saját szobám lenne, eszembe se jutna panaszkodni.

-Én nem mondtam, hogy nem örülök. Kié volt ez a szoba?

-Miáé.

-Mindjárt gondoltam. Borzalmas a stílusa.

Greg nevetett.

-Mi a bajod édesanyáddal?

-Semmi.-sóhajtotta Hercegnő, és a fejére húzta a takarót.

Greg sóhajtott, mintha fogalma sem lett volna róla, hogy a gyerek jobban szereti őt, mint Miát. Azt sem tudta, hogy ennek örüljön, vagy sírjon. Csöngettek.

-Mindjárt jövök.-Greg megpuszilta Hercegnő homlokát, letörölte a vizet a kezéről, és ledobta a rongyot a dohányzóasztalra.

Kinyitotta az ajtót. Az ajtóban Cec állt. Greg becsapta az ajtót.

-A lelkisegély délután négyig van nyitva. Kérjük, jöjjön vissza később!

Újra csöngettek.

-Takarodj innen!

-Tessék?

-Jajj, Mia!-Greg visszaszaladt, és kinyitotta az ajtót.

-Minek zártad kulcsra?

-Itt volt Cec.

-Láttam.

-És te mért csöngettél?

-Eltűnt a kulcsom, bocs. Remélem Hercegnő nem ébredt fel.

-Még el sem aludt.

-Tizenegy óra van!

-Én is épp ezt akartam mondani! Hol jártál, báránykám?

-Cece riasztókat vettem a ház köré.-Mia ledobta a tarisznyáját.

Greg kíváncsian nézte.

-Vásárolgattam ezt-azt, és nem tűnt fel, hogy késő van.

-Vásárolgattál.

-Ühüm.

-Ezt-azt?

-Ühüm.

Mia levette a kötött sapkáját.

-És ha szabad kérdeznem, miből? Mert nem vagyok irigy, de úgy tudom, még mindig nincs munkád.

-Csak olyat vettem, ami feltétlenül kell!

-Ó, például…-Greg végignézett Mián.-Feltétlenül szükség volt erre a kardigánra!

Mia dühösen sóhajtott, és ledobta a kardigánját a fotelba.

-Így most jobb neked, mi?

-És látványnak se rossz.

Greg átölelte Miát.

-És feltétlenül szükség volt egy századik farmerre is, ugye?

-Áhá! Már értem, mire megy ki a játék!

Greg felemelte Mia állát, és roppant heves csókolózásba kezdtek.

                       *

-Megyek már!-Mia kiszaladt ajtót nyitni. Az ajtóban Annabelle állt, és sírt.

-Te jó ég… én nem szoktam ennyire kiborulni…

-Gyere be!

Annabelle szipogva belépett a házba, leült a kanapéra, és megrohamozott egy százas zsepi csomagot.

-De hát mi történt?

-Nem tudom, csak úgy… elromlott minden.

Mia átnyújtott Annabellenek még egy zsepit.

-Köszönöm. Tegnap Sebastian hazajött, és elkezdett velem ordibálni. És olyanokat vágott a fejemhez, hogy…

Annabelle Mia vállára hajtotta a fejét. Greg jelent meg a lépcsőn, és átható pillantást vetett rájuk.

                        *

Annabelle kinyitotta az ajtót.

-Csönd van. Ez jó jel, nem?-Mia felkapcsolta a villanyt.

-Nincs itthon senki.

-És a lányok?

-Anyámnál.

Annabelle bement a szobába. Mia elesett.

-Mia!

-Mi ez?

Annabelle felsegítette Miát.

-Kössz. Szerintem ne bajlódj a pakolással, mert ha jól látom, ezek a te bőröndjeid.

-Azt hiszi, megijedek tőle.-csóválta a fejét Annabelle, és felvette az egyik bőröndöt.-Nem megyünk?

                           *

-De mért kell Theónál aludnom?

-Mert nálad most Annabelle néni alszik.

-De miért?

Greg bevitte a toporzékoló lányát Theó szobájába, és kulcsra zárta az ajtót.

-Jó kérdés.-kiabálta Greg túl a dörömbölést.-Miért is?

-Én igazán nem szeretnék…

-Nem alkalmatlankodsz.-vágta rá Mia.

-És csak pár napig maradnék.

-Akkor jó!-Greg felállt, és elment.

                      *

Annabelle felébredt. Felült, és felvette a papucsát. Kinyitotta az ajtó. A nappaliból fény szűrődött ki.

„Biztos a TV”

Kilépett az ajtó. A fény a hűtőből jött, amiben Greg matatott-egy törülközővel a derekán.

-Belle!-Greg lendületesen becsukta a hűtőt, mire a hűtő sarka lekapta a törülközőjét.-Franc!

Annabelle gyorsan elfordult, és az arca elé kapta a kezét.

-Én… csak ki akartam jönni WC-re!

Greg kiráncigálta a törülközőt a hűtőből, és visszatekerte a derekára.

-Megfordulhatsz!

Annabelle visszafordult Greg felé.

-És te?

-Én csak kaját kerestem, mert Mia éhes.

Greg felvette a somlóit, és felmutatta.

-Már megyek is!

Greg jó erősen az oldalára szorította a törülközőt, és felment.

                     *

Belépett az ajtón.

-Ez nem két perc volt.

-Csak Annabelle feltartott.

-Hogyan?

-Á, igazán…

-Greg!      

-De, kínos!

-Nem baj!

Greg lerakta a tálat az éjjeliszekrényre.

-A hűtőnek sikerült leszednie a szoknyámat!

-Akkor az a hűtő egy mázlista. De ha nincs itt, ugye helyettesíthetem?

-Hát hogyne. Mondjuk most?

                            *

                 Néhány nappal később…

Greg megszorította a párnát, és szuszogott egyet, amikor hirtelen megérezte Mia karját, és arccal a földre esett. Sziszegve megtapogatta a szemét, ami rettenetesen sajgott. Mia lecsapott a párnára, és arrébb dobta a vádliját.

-Anyád, te tyúk!-Greg megtapogatta a fejét, és felállt. Átsétált a másik oldalra, és lefeküdt Mia helyére.

                        *

-Jó reggelt!

-Te jó ég!-Annabelle a szája elé tette a kezét, aztán kuncogni kezdett.-Gyenge volt a munkavégzés tegnap este, Baquet?

-Szeretnéd, mi? Csak, mert te egy rakás szerencsétlenség vagy ott, ahova még a király is gyalog jár, és most nem a WC-re gondolok, hanem khm. másra, szóval ne hidd, hogy mindenki olyan béna, mint te.

-Hanem mire?-állt fel Annabelle.

-Néztél te ma már tükörbe?-vágott közbe gyorsan George, mert Annabelle épp egy „fogd be a szád, ha kellenek még a fogaid” nézést vetett Gregre.

-Ugye nem költözik ez a kretén is ide? Mert ez itt nem menekült szálló!

-Csak beugrottam Bellehez.

-És kienni a hűtőnket.- Greg gyilkos pillantást vetett Georgera, aki inkább menekülőre fogta a dolgot.

-Na szia Belle!

Greg felkapott egy sajtosszendvicset, és eliszkolt Greg felnyársaló pillantása elől.

-Monoklid van, tudtad?-csámcsogta Annabelle.

-Egy költő mondta…-Mia belépett a konyhába.-Akinek ha meggebedek, se jut eszembe a neve, hogy a jelen apró, szinte láthatatlan jeleiből mindig kiolvasható a jövő. Mit csinálsz,szivi?

-Eszek.-Annabelle a szájába tömött egy paprikát.

-Parasztok-morogta Greg, és bement a fürdőszobába.

Mia leült.

-Na jó, elég a játékból, ki vele, mi van köztetek?

-Te nem vagy normális!-Annabelle felvette a tálcát, és elindult a konyhába.

-Nekem igazán elmondhatod. George cuki srác, jó a feneke, és én… naaaaaaaggggyon szeretem a vörösöket.-kortyolgatott Mia.

-Fogat mosok, de nem vagyok süket!

-Te csak mossad a fogad, Gregóca!

-Megfenyítetted a kis hercegedet? Nem teljesítette a minimumot?

-Dehogyis!-kuncogta Mia.-Sejtelmem sincs, mitől néz ki így.

-Megérdemelte! Azt merte mondani, hogy szörnyű vagyok az ágyban.

-Drága Belle, hát honnan tudná Greg, hogy milyen vagy te?

-Mia!

-Igen?

-Greg még nem mesélte?

-Kellett volna?

-De az még évekkel ezelőtt volt.

-Áhhá! Tehát volt valami évekkel ezelőtt?

-De csak 5 hónapig tartott!

-Akkor megnyugodtam.

-És Georgeal nincs semmi. Én már szeretek valakit, és az nem George. És nem is Greg. Azért kössz a bíztatást.