-Veszem már!

Mia felvette a telefont.

-Halló! Halló! Ez letette! Idióta!

Greg kilépett a fürdőszobából.

-Ki volt az?

-Őőő… téves. Menned kéne a kórházba Hercegnőért.

Greg felment öltözködni. Mia visszahívta az utolsó számot.

-Halló!

-Halló, kivel beszélek?

-Itt Cecilia Cara.

-Nem az elmegyógyintézet?

-Nem.

-Akkor bocs a zavarásért.

Lerakta a telefont.

-Pedig ha így folytatom, azt kell majd hívnom.

Kiment az előszobába, és belenyúlt Greg kabátzsebébe. Üres volt. Belenyúlt a másik zsebbbe. Talált egy csomagrágót és egy halom koszos zsebkendőt…

-Mit csinálsz?

-Greg! A frászt hoztad rám!

-Ó, bocsánat!

Egy pillanatig farkasszemet néztek.

-Megkaphatnám a kabátomat?

-Mi? Ja, persze!

Mia átnyújtotta a kabátot Gregnek.

-És hozz nekem kókuszos sütit a kórházi büféből légyszi!

                      *

-Halló?

-Itt Cec!

-Na ezt hívják zaklatásnak.-morogta Greg.

-Muszáj beszélnünk! Hívtalak az otthonin is!

-Remek! Akkor már Mia is tudja, hogy hívogatsz!

-Valószínű.

-Mit akarsz?

-Ráérsz most?

-Nem.

-Akkor mikor?

-Hogy lehet téged lerázni?-sóhajtotta Greg.

-Terhes vagyok.

-Mi van?

Greg nekihajtott a kukáknak, és gyorsan félreállt. A kukák kigurultak az útra.

-Anyádat te hülye állat!-kiabálta az egyik nagydarab sofőr, és a többi vezető is az öklét rázta Greg felé.

-Majd hívlak.

                              *

                        Délután…

Greg lefékezte a kocsit a park előtt, és kiszállt. Körülnézett. Cec az egyik pad tetején ült, a lábait a padra téve.

-Szia!

-Szia!-Cec felállt, és leporolta magát.

-Térjünk tárgyra, mert még haza is kell mennem…

-Emlékszel, amikor a gála után beugrottunk hozzám…

-Hát hogy is felejthetném el. Mit akarsz?

-Semmit. Csak gondoltam jobb, ha tudsz róla.

-Remek! És most bocsáss meg, dolgom van!

                         *

-Halló?

-Kivel beszélek?

-Mia. Baquet.

-A pasid hazudik neked, közben felcsinált valaki mást.

-És ezt maga honnan tudja? Halló! Halló!

Mia letette a telefont.

-Na megállj csak, ha hazajössz!

                        *

Mia úgy csinált, mint aki alszik. Greg belépett és leült a fotelba. Mia pislogott. Greg felállt, és leült az ágy szélére. Mia Greg felé fordult.

-Haza jöttél?-kérdezte Mia.

-Ébren vagy?-kérdezte Greg.

-Én kérdeztem előbb!

-Mivel itt ülök, valószínűleg hazajöttem!-csattant fel Greg.

-Nem lehetne normálisan válaszolni?

-Nem lehetne befogni a szád?

-Ó, a másik biztos csöndesebb volt, mi?

Greg szeme megvillant.

-Na jó, mondd! Alig várod, kibökhesd, ami a kicsi szívecskédet nyomja!

-Kit csináltál fel?

-Sssszzz…

Mia tovább nézte Greget.

-Naaaaaaaa, kiscica! Ki vele!

-Cec.

-Mindjárt gondoltam. És nem lettél volna képes gumit húzni a botodra, te szerencsétlen?

-Nem tudom. Olyan hirtelen történt minden.

-Értem. És most mit szándékozol vele tenni?

-Semmit. Kéne?

-Greg!Felcsináltad,az isten szerelmére!

-De nem azért, mert gyereket akarok tőle!

-Gyerek!-Mia felállt, és az ablakhoz sétált.-Gyereked lesz.

-Kit érdekel?

-Téged érdekelhetne! Te vagy az apja!

-Nem is biztos.

-Jajj,Greg,ne csináld már!

-Mért érdekel téged annyira az a gyerek? Nem is a tiéd!

-És nem is lesz, de neki még annyi lehet, ahányat csak akarsz!

-Nem akarok Cara-vérű ebihalakat!

-De akkor más vérű ebihalaid se lesznek! B**d meg Baquet, ha már teherbe ejtetted, vállald érte a felelősséget!

Theó bedugta a fejét az ajtón.

-Muszáj üvöltözni? Nem tudunk aludni!

-Csak Mia megint mindent túldramatizál. De csöndben leszünk!

-Csodás!

Theó elment.

-Azt akarod, hogy elváljak tőled, és elvegyem azt a tyúkot?

-Igen.

-Háh,csakhogy én nem fogom ezt csinálni, mert téged szeretlek.

-De én… én Nem.-csóválta a fejét Mia.

-Mi?

-Tudod gondolkoztam ma, és rájöttem, hogy nem szeretlek, csak azt hittem. Nagyon odavagyok érted, de nem vagyok beléd esve. Talán ha még egy kicsit így maradtunk volna, belédszeretek, de nem fogunk így maradni.

-Értem.

Mia felpakolta az egyik ágyneműt, és kiment a nappaliba. Greg ugyanakkor borult sírva az ágyra, mikor Mia zokogva ágyazni kezdett.

                          *

Kinyitotta a szemét. A napfény besütött az ablakon. Lassan rájött, hogy mért utál Greg a kanapén aludni.

-Au!

Felült. Úgy érezte, mintha agyonrugdosták volna a bordáit. Sóhajtott. Arra gondolt, hogy Greg ébren van-e már. Reménykedve Greg szobája felé pillantott, ahol most ő feküdhetne, ha tegnap nem mondja azt, amit mond

-Szegénykém, mit gondolhatsz most rólam!

Lekászálódott a kanapéról.

-Ó, te jó ég! Ez a kanapé tényleg borzalmas.

Megkapaszkodott az asztalban. Hirtelen megjelent Theó.

-Szia!

Theó nem köszönt vissza, csak undorodó arcot vágott.

-Te egy undorító nő vagy.

-Tessék?

-Gondolom végig csak az apám pénzére, utaztál, ugye? De még én is elhittem, hogy szeretsz minket, és még segítettem is neked. Csak szegény húgomat sajnálom, hogy ilyen anyja van. Ha az én húgom egyáltalán.

Theó mérgesen elment. Mia sírva fakadt. Tegnap ilyenkor még minden tökéletes volt.

                                                  *

Kinyitotta a szemét. Fogalma sem volt, mennyi ideje feküdt a kanapén, vagy hány óra van, de minden tagja úgy fájt, mintha szét akarna esni. Könnybe lábadt a szeme a fájdalomtól.

„Mégis mi történik velem?”

Lassan megmozdította a tagjait.

-Au!

Valami undorító ízt érzett a száján. Felemelte a karját, és letörölte az orrából csorgó vért. Az ajtó kinyílt.

-Gyere be!-mondta Greg.

Cec belépett, és zavarodottan babrálta a haját.

-Ülj le!

 Cec leült az egyik bőrfotelbe. Mia úgy csinált, mint aki alszik.

-És ne rágd a körmöd! Mia sosem vetemedne ilyesmire!

-Nem érdekel, mire vetemedne Mia és mire nem!

-Pedig érdekelhetne.

-Miért is?

-Mert csak azért veszlek el, mert ő kérte.

-Elveszel? Mondtam én, hogy hozzámegyek?

-Pedig kénytelen leszel, ha nem akarod, hogy hívjam a bulvárlapokat.

-Micsoda?

-Szegény Cecilia Cara kis fattya.

-Teeeeeeeee! Görény! Jó!

-Akkor még ma ideköltözöl.

-Greg!

-Telefonáljak?

-Már megyek is!

                           *

-Ez az utolsó doboz!

Cec felemelte a dobozt és átadta Gregnek.

-Mi van ebben, téglák?

-Könyvek.

-Te tudsz olvasni?

Greg Miával együtt nevetni kezdett.

-Szemét.-sziszegte Cec.

-Jólvanna, csak poén volt! Mia se szokta felhúzni magát az ilyeneken!

-De én nem vagyok Mia!

-Nem, az én vagyok!

Mia lerakott egy zacskót.

-Nyamm, édes-savanyú szósz!

-Nehogy megedd! Abból les ma vacsora.

Cec csábosan Gregre nézett.

-Maaaaaaaaaaaaaa?

Cec bólintott.

-A fenébe! Ma nem jó! Igaz, Mia?

-Ma szülői értekezlet van.

-Nem is tudtam.-mondta Cec.

-Pedig igen.

Mia kivette a hűtőből a konzervgombát.

-Ma Pasta Putanesca lesz.

-De…

-Hallgass a szakácsnőre!

Mia kipakolt a hűtőből.

-Nyami!

                          *

-Hazajöttem!

Cec megpuszilta Greg arcát.

-Milyen volt a szülői értekezlet?

-Akár egy horrorfilm a moziban. Kész a kaja?

-Mindjárt!-kiabálta ki Mia.

-Tudod mit szivi?-mondta Greg Cecnek.-Menj fel, mindjárt megyek én is!

-Oké, várlak!-Cec felment.

Greg Mia mögé állt, és megfogta a kezét. Greg Miával együtt mozgatni kezdte a fakanalat.

-Vigyázz, túlfő!-suttogta Greg.

-Az biztos.-Mia oldalra fordította a fejét. Greg elzárta a gázt.-Menj csak, Cec már biztos tárt lábakkal vár.

-Kit érdekel?

Greg átkarolta Mia derekát.

-Gyere velem.

-Nem akarok.

-Mért nem?

-Mert Nem.-Mia leszedte magáról Greg kezeit, és levette a fazekat a tűzhelyről.-Beviszem a gyerek kajáját.

                            *

Mia kopogott.

-Szabad!

-Vacsora!

Mia letette a tálat a takaróra, és Theó nyakába kötötte a szalvétát.

-10 éves vagyok, tudok egyedül enni!

-Mondtam én, hogy nem? Na hamm!

Mia feltartott a tésztás villát. Theó evett.

-Nagyon mérges vagy rám, Mia? Már nem is szeretsz?

-A te dolgod, hogy mit gondolsz rólam!

-De apa mindent elmondott.

-El tudom képzelni. Na ez elfogyott.

-Mesélsz nekem?

-Mért ne?

-Úgy imádlak!

-„Két nagycsalád élt a szép Veronába,

Ez lesz a szín, utunk ide vezet.

Vak gyűlölettel harcoltak hiába,

S polgárvér fertezett polgárkezet.

Vad ágyékukból két baljós szerelmes

Rossz csillagok világán fakadott,

És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,

Elföldelik az ősi haragot.

Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,

Szülők tusáját, mely sosem apad,

Csak amikor már sarjuk föld alatt van:

Ezt mondja el a kétórás darab.

Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,

És ami csonka itten, az egész lesz.”

Theó úgy csinált, mint aki alszik.

                       *

Greg az ajtóra tapasztotta a fülét, miközben Miát hallgatta.

-„Ábrahám: Hazudsz.

Sámson: Ha férfiak vagytok, vágjatok beléjük. Gergő, most mutasd a mester­vágásod.

Vívnak, Benvolio jön”

Benvolio…

-Széjjel, bolondok! Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak.-kiabálta Greg, és belépett.

Miáék felnéztek.

-Betoppant az önjelölt házi Benvolio.-mondta csipkelődve Mia.-Parancsol az úr vacsorát?

-Köszönöm, nem vagyok éhes.

Theó nézte őket.

-Édesek vagytok.

-Ó, köszönöm.-vigyorgott Mia.-Na alvás!

-De hát még nem fejezted be az első felvonást!

-Dobd be a DVD-be!

Greg megpuszilta Mia arcát.

-Hol tartottunk?

-Tybalt jön.

Tybalt: Hát karddal állsz e pipogyák közé? Na rajta, és nézz szembe a halállal. Benvolio?

-Békét akartam: dugd be kardodat,
Vagy jöjj, s mi együtt válasszuk el őket.

Aznap este roppant boldogan lakták a házat, mondjuk ez nem vonatkozik Cecére,de a azokra, akik abban a szobában voltak tökéletesen.

                     *

-Hercegnő! Ébresztő!

-Anyu, hagyjál már!

Mia felvette Hercegnőt, és átsétált a másik ágyhoz.

-Theó, ébresztő!

-Hagyjál Mia!

Mia kiment Hercegnővel a nappaliba. Csöngettek.

-Nyitom már! Fáradj be, szivi!

Mia egy gyors puszit nyomott George arcára.

-Gregék még valószínűleg mulatnak, de talán én is tudok segíteni.

George leült a kanapéra. Mia letette Hercegnőt, aki egyből feliszkolt aludni, és kiment a konyhába kávét főzni.

-Mi újság veled?

-Képzeld, azt hiszem, szerelmes vagyok.-sóhajtotta George.

-Volt egy ilyen sejtésem.

-Komolyan?

-Persze lerítt rólatok.

-Rólunk?

-Te meg Belle, tudod…

-Mi van? Nincs köztünk semmi. Mi csak rólad beszélgettünk!

-Rólam? Na hát ez kedves. És jó beszédtéma vagyok?

-Megkérdeztem, hogy álltok Greggel.

-Borzalmasan. Következő kérdés?

-Jársz most valakivel?

-Na ez egyre jobb lesz! Mire akarsz kilyukadni?

-Mia, én…

-Na ne!

Mia elkezdte kicibálni Georgeot, aztán kilökdöste az ajtón.

-Majd felhívlak!

Leült az ajtó elé.

-Mindenkinek elment az esze?

                          *

Csöngetett, de senki nem nyitott ajtót. Sóhajtott.

Megjelent Annabelle selyempizsamában.

-Miahh… nem is vártalak…

Annabelle zavartan piszkálta a fürtjeit.

-Micsoda gyors békülés! Nem akarok zavarni.

-Te sosem zavarsz! Gyere be!

Mia leült egy puffra.

-Te ugye jól ismered Georgeot?

-Eléggé.

Mia bólintott.

-És miről beszélgettetek?

-Erről-arról…

-Rólam?

-Néha.

-Néha.-ismételte Mia gúnyosan.

-Na jó, állandóan!

Mia bólintott.

-Volt ma nálunk.

-Igen?

-Igen. De gondolom ezt te is, tudod. Jóban vagytok, mi?

Mia felpattant.

-Nekem azért szólhattál volna Georgeról!

-Bizalmasan árulta el nekem!

-És én hülye azt hittem, hogy beléd van esve! Tudhattam volna!

Minden elsötétült.

                          *

-Mia! Mia!

-Hol vagyok?

-A padlónkon.-felelte Sebastian, és átnyújtott egy pohár ásványvizet Miának.

-Kössz. Mi történt?

-Elájultál.

-Én?

-Te! Ki más?

Mia maga elé nézett.