-Mi volt a legrosszabb, amit egy előadás során tettél, történt veled?

-Sok ilyen volt…De emlékszem, egy este kikapcsoltam a mikrofonom, mert nem akartam, hogy a hangmérnök hallja, mit mondok, és amikor visszamentem a színpadra, mert az On dit dans la rue következett, szinte üvöltöttem a dalt, de semmi sem hallatszódott, a színpadon mindenki rám figyelt, és azt hitték, hogy eltört a mikrofonom. De aztán meglátták, milyen arcot vágok, és egyből rájöttek, hogy az én hibám volt!

-Megtudtam, hogy 2001. január 17-én volt egy előadás a családotok számára. Milyen idegállapotban voltál, tudva, hogy az anyukád, apukád, a kisfiad és a többi családtag előtt fogsz játszani?

-A családom nem volt ott aznap, csak néhány barátom jött el. És különben sem vagyok egy izgulós típus!

-Az Une femme d’honneur forgatása közben mely jelenetek bizonyultak számodra a legnehezebbnek?

-Egyiket sem volt nehéz eljátszani. Nem szabad elfelejteni, hogy ez csupán egy kitalált történet, és hogy mindig hagyunk elég időt egy jelenet felvételére. Ez nem taposómalom!

-És melyikek voltak a legkönnyebbek?

-Szinte mindegyik. Kivéve azokat, amiket akkor vettünk fel, amikor jól meg voltam fázva! De náthásan mindenkinek nehéz!

-Mi a legszebb emléked a rajongóiddal kapcsolatban?

-Mindenképpen a születésnapomat kell kiemelnem, a Palais des Congres-ben. Bár volt sok más nagyon szép élményem, de azért kínos, rossz pillanatok is voltak. De az a bizonyos 2001. december 11. nagyon megható volt.

-Mi volt a legrosszabb élményed a rajongóiddal?

-Amikor megtudtam, hogy titokban képeket jelentettek meg rólam és a fiamról anélkül, hogy egyáltalán kikérték volna az engedélyem! Az ott mellbe vágott….

-Mi volt a legszebb ajándék, amit egy rajongótól kaptál?

-Hogy láthatom az örömtől csillogó szemeiket…Ez nekem bőven elég!

-Melyik volt életed legszebb napja?

-Amikor megszületett a kisfiam!