-A te Júliád miben hasonlítson rád?

-Olyas valaki legyen, akinek nagy a türelme, mivel elég nehéz velem együttélni! Külsőjét tekintve teljesen mindegy, hogy néz ki! A volt feleségem szőke volt, de ugyanúgy tud vonzani egy barna vagy egy vörös hajú nő is…vagy akár egy fekete, mivel imádom az egzotizmust. Szeretem a változatosságot, ez biztosan az utazás iránt szenvedélyemnek köszönhető. Szeretem az igazi nőket, a szuper nőies lányokat! Olyan lány legyen, akinek nem feltétlenül ugyanaz a foglalkozása. Ez egy meglehetősen nehéz, és néha furcsának tűnő szakma, zavaró, ha mindketten ezzel foglalkozunk. A szüleim mindketten művészek, ők meg tudták ezt oldani, de ez egy mindennapos küzdelem, és hosszú távon képtelenség sikeresen folytatni. Sosincs szabadidőnk, és még otthon is folyton a munkáról beszélünk, a másiknak ez maga a pokol!  Nem mindig igaz, hogy akkor így talán jobban megértjük egymást, mert néha ennek épp az ellenkezőjét okozza, ha mindketten ugyanazt csináljuk.

-A szenvedély mindig rosszul végződik?

-Ha csakis a szenvedélyről van szó, akkor igen! Mivel a szenvedély kiszámíthatatlan, olyas valami, ami magával ragad. Legalábbis én ezt tapasztaltam a környezetemben… Mondjuk úgy, hogy ez egy állomás, egy szakasz! De a szenvedély nem feltétlenül alakul ki azonnal, az is lehet, hogy csak később bukkan fel…

-Hogyan definiálnád a szerelmet?

-Az mindig a végén derül ki, hogy milyen…Mindenki a szerelmet keresi, de észrevesszük egyáltalán, ha elér minket?! Nem tudom rá a választ. Úgy érzem, a fiam édesanyjával igazi nagy szerelmet éltünk át, és ezt a gyereket mindketten akartuk, de ugyanakkor egy kicsit csalódtam is, amiért nem tudtunk együtt élni.

-Hogy viselkedsz, ha szerelmes vagy?

-Rajongok a lányért, szenvedélyes vagyok! Vágyom rá, hogy lássam őt, hogy vele legyek, de nem tapadok rá túlzottan. Úgy vélem, tisztelni kell egyfajta intimitást. Néha a lányok mintha túl sokat akarnának. Amikor szerelmes vagyok, az sosem megy a munka rovására. Mivel nagyon fiatalon kezdtem ezt a szakmát, elég hamar megtanultam elhatárolni a dolgokat: hogy legyen időm a munkára, a szerelemre….

-Mi a legnagyobb őrültség, amit szerelemből csináltál?

-Egy gyerek….

-Féltékeny, birtokló típus vagy?

-Nem. Ha szeretek valakit, bízom benne, máskülönben az egésznek nincs értelme, máshogy nem működik a dolog. Meg aztán jobb szeretem, ha nincs tudomásom bizonyos dolgokról. Ha megcsal, és azt mondja, sajnálja, csak egy pillanatnyi megingás volt, hihetetlen haragra tudok gerjedni, de ha fontos a számomra, ha úgy érzem, van jövője a kapcsolatunknak, akkor képes vagyok neki megbocsátani.

-Hűséges vagy?

-Igen. Az voltam öt éven át…De ez egy mindennapos küzdelem. Ebben a szakmában óriási a hajtás, ez maga az őrület! Ha a színpadon kötsz ki, biztos lehetsz benne, hogy nem tudsz majd teljesen hűséges lenni! Tudni kell ezt kezelni, nem szabad veszélybe sodorni egy kapcsolatot egy pillanatnyi vágy, felindulás miatt! Ha az ember megcsalja, becsapja a másikat, nem törődik vele, akkor ez valahol azt jelenti, hogy az a szerelem már halott, elmúlt.

-Könnyen, gyakran mondod, hogy „szeretlek”?

-Sokszor mondtam, de ma már egyre ritkábban mondom…Nagyon gyorsan kialakul bennem a kötődés a másik iránt, régen ezért is mondtam olyan gyakran. Jól esett kimondani, mert tudtam, hogy ezzel örömet szerzek neki. A lányok ezt elvárják. Számukra ez a szó egyfajta elkötelezettséget jelent, ez megerősíti, megnyugtatja őket. Ez az egyik alapvető különbség a pasik és a csajok közt! De ma már úgy gondolom, hogy jobb hallgatni, és valamilyen más módon tudtára adni az érzéseimet.

-Mi az, ami megfog egy lányban, ami hatására megremegsz?

-Ez egyszerű kémia. Van, hogy egy lány külsőleg vonz, de amikor megérintem, szertefoszlik a varázslat.  A vonzerő valami megfoghatatlan, törékeny csoda, amit nem lehet megmagyarázni. ..Mindenesetre az igaz, hogy egy fiús lány nem tud annyira elbűvölni.

-Általában dobsz vagy dobnak?

-Mindkettőt ismerem, és mindkettő fájdalmas.. Okoztam már szenvedést, de sosem szándékosan. Véleményem szerint manapság már rettentő bonyolult a férfi-nő közti viszony.

-Az együttélés, a mindennapok megölik a szerelmet?

-A megszokás, az igen, de az együttélés nem! Épp ellenkezőleg, hisz néhány szokás izgató lehet, fenntarthatja az érdeklődést. De ha a színházban egy szerepet már négyszázszor eljátszottál, akkor folyamatosan újítanod kell- ugyanez a helyzet a szerelemmel is! Ez pedig egy igazi kihívás…

-Mivel hódítasz?

-Hú…fogalmam sincs…Nagyon félénk vagyok, és nem egy hódító típus. Talán a természetemmel, azzal, hogy egy egyszerű srác vagyok…Meg a mosolyommal!

-Hová viszed a szeretett nőt egy romantikus hétvégén?

-A lakásomra! Nem, csak viccelek! Az a típus vagyok, aki vesz egy repülőjegyet, aztán a lányra bízza az útirány kiválasztását…

-Melyik színésznővel szerepelnél szívesen egy szerelmes filmben?

-Victoria Abril-lal! Gyönyörű, természetes, tehetséges, röviden: zseniális!

-Mi a helyzet a házassággal?

-Számomra szent…az emberek általában akkor házasodnak össze, ha már nem tudják, mit csináljanak…Nem, csak viccelek! Tetszik az ötlet, de mostanában nem valószínű, hogy nősülésre adom a fejem.

-Van már egy kisfiad, szeretnél több gyereket is?

-Nem! De, végülis szeretnék, de semmiképpen sem most! Az ember lenyugszik, ha szülővé válik, ez egy édes, szent felelősség!

-Jelenleg szerelmes vagy?

-Nem…Épp most vagyok túl egy szakításon. Eléggé összetört a szívem, szóval nem igazán mennék most bele egy újabb kapcsolatba… Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy szerzetesnek állok!

-Képes lennél mindent feladni egy nő szerelméért?

-Igen. Hajlandó lennék felhagyni ezzel a szakmával. Még ezer más dolog érdekel! A sztárságtól meg tudnék őrülni, őszintén szólva néha kellemetlenül érzem magam a folytonos autogramosztogatástól… ezzel szemben a hírnévre igenis vágyom, de talán inkább csak rendezőként.  Hosszú távon ez az, amit csinálni szeretnék..

Újdonságok, hírek:

-A csapból is a Les rois du monde folyik! Philippe d’Avilla, Damien Sargue, Grégori Baquet énekli a Roméo et Juliette albumról megjelent legújabb dalt.

-Grégori máris egy újabb albumon dolgozik- ezúttal szólóban!

-Les insolistes, ez a címe annak a Grégori rendezte zenés darabnak, amit év végén Párizsban is megtekinthetnek majd (tavaly játszották Avignon-ban)

-Nem árt tudni: Grégori a mozi világába vágyik, Marc Jolivet-vel szeretne filmet forgatni…

-És persze nem feledkezhetünk meg a Roméo et Juliette próbáiról sem! (2001. január 19-én lesz a bemutató) :”Nagyon izgulok, de ez így van jól!” -mondja Grégori.