-Mia!

-Mi van?

-Az anyámról beszélsz!

-Na és akkor mi van?-Mia megsimogatta Lilan fejét.-Légy szíves keresd meg a cumisüveget! Tudod, hosszú, üreges, és műanyag van a tetején!

-Tudom!-Greg feltúrta a babakocsiban feltornyozott pokrócokat.-Megvan!

Mia megnézte az üveget.

-Alig van benne. Vedd át, légyszi! Addig én forralok tejet!

-Nincs itthon tej.

Mia megfordult.

-Mi van?

-Senki nem iszik a házban tejet.

-Ó, hát ez igazán… remek! Vigyázz a gyerekre, amíg leugrom a boltba!

Mia levette a dzsekijét a fogasról, és kisuhant az ajtón. Greg lerakta a gyereket a díványra, és farkasszemet nézett vele, aztán Lilian ezt elunta, és újra bömbölni kezdett.

-Nyugi! Nézd, itt a nyuszi!

Lilian megszorította ujjaival a plüssnyulat, aztán elhajította.

-Most mit csináljak én veled?Meeeeeeeeeee!

Greg ráfintorgott Lilanre, aki erre abbahagyta a bömbölést, és érdeklődő arcot vágott, de aztán megint ordított, amíg nem mutattak neki újabb pofavágást.

-Tetszik?

-Már itt is vagyok!-Mia letette a zacskót a földre.-Te aztán értesz a kiskölkökhöz!

-Ezt nem is tagadom. Na várjunk csak…

Mia beleszagolt a levegőbe.

-És mivel te annyira értesz a gyerekekhez, légy oly szíves, tedd tisztába a babát!

-Te vagy a dajka, nem?

-Theóé. Meg a tiéd. Másodállásban.

-Az enyém vagy? De jóóóóóóóó!

-Ne forgasd ki a szavaimat!

Lilan felzokogott.

-Jajj, ne sírj, kicsim!-gügyögte Mia.

-Az ilyeneknek találták ki a gyereket, mint te!

-Kössz.-Mia elpirult.-Na lássuk, miből élünk!

Mia kigombolta a rugdalózót, és szétbontotta a pelenkát.

-Nem mondta Annabelle, hol vannak a pelusok?

-Megvan!

-Ha Annabelle meglátja, hogy széttúrtad a takaróit!-kuncogott Mia, és összehajtogatta a pelenkát.

-Ezt vidd ki, gyerekszakértő úr!

-Máris!

                                                          *

-Hazajöttem!-Theó ledobta a táskáját a fotelba.-Van itthon valaki?

-Szia!-Mia kijött a szobából.-Hírek?

-Semmi. És veletek mi van?

-Theót az érdekli, hogy meghúztalak-e már. Sajna még nem került rá sor, de ami késik nem múlik.

Mia összehúzta a szemét.

-Soha!

-Minden nő ezt mondja.-nyújtózkodott Greg.-Aztán meg hol végzik?

-El tudom képzelni.

A gyerek sírni kezdett a babakocsiban, mire Theó végre felfigyelt rá.

-Örükbefogadtatok egy koreait, Mr.&Mrs.Smith?

-Hehehe.-Mia láthatóan jókedvű volt, ami mostanában ritkaság volt nála, mert folyton bosszankodott valamiért, amitől Theónak folyton bűntudata támadt, amiért régen ki akarta túrni.-Jössz sétálni?

-Naná, hogy jön! Grrrr!-Greg a baba kedvéért lelkesen utánzott egy szörnyeteget, a baba, pedig még Miánál is lelkesebben kuncogott.

„Apát se látni gyakran ilyenek”

-Séééta iiiindul!-Greg össze-vissza mozgatta a babát a levegőben, aztán visszarakta a mellkasára. Mia felvette Lilian ruháit a díványról, Greg pedig felöltöztette.

-Gyönyörű vagy! Bizony! De nem dícsérlek, mert Mia féltékeny lesz!

-Csak szeretnéd.-Mia elvette Lilant, és betette a babakocsiba.-Mehetünk?

                                                *

A bokor mögött megvillant egy fényképezőgép. Theó előreszaladt. Gyönyörű, napos délután volt.

-Ne menj túl messzire!

-Akkor dirigálj nekem, ha már az anyám leszel!

-Theó!-pirított rá az apja Theóra.

-Elnézést kérek!

-Akkor kérj bocsánatot, ha majd úgy is gondolod!

-De jó, soha nem kell bocsánatot kérnem!

Greg megcsóválta a fejét. Mia is.

-Tiszta apja. Pimasz, szemtelen, undok kis görcs!

-Kössz!

-Nehogymár megsértődj! Ez bók volt!

Leültek egy asztalhoz.

-Elmegyek rendelni!

-Rendben.-Mia kivette Liliant a babakocsi.-Szija! Mi újság?

A szomszéd asztalnál ülő férfi elővette a fényképezőgépét a táskájából, és célzott. Mia felnézett.

-Segíthetek?

-Ha esetleg oldalra fordítaná a fejét…

-Nem! Mióta vagyok én ekkora szenzáció?

Greg megérkezett 2 hatalmas kétgombócos fagyival.

-Á, leesett.-sóhajtotta Mia.

-Hova?-Greg körülnézett.

-A tantusz.-Greg átnyújtotta az egyik fagyit Miának. Mia letette a babát a babakocsiba

-Mi?

-Miattad fényképeznek.

-Ki?-Mia a szabad kezével a fotósra mutatott.

-Megtudhatnám, hogy minek köszönhetjük a látogatását?

Greg hangja egyszerre volt ingerülten hangos és egyben udvarias is.

-Nézzétek, ott vannak!

Hirtelen egy csapat újságíró tűnt fel a semmiből.

-Monsieur Baquet! Monsieur Baquet!

-Az ember már a fagyiját sem eheti meg nyugodtan!

-Igaz, hogy megnősült?

-Ne sértegessen!-morogta Mia.

-Igaz, hogy a bál után összeverte a feleségét?

-Mi van?

-Igaz, hogy harmadik gyereke lesz?

-Megállni! Nincs feleségem, nem verek nőket, és csak egy gyerekem van!

A fotósok és újságírókszétzéledtek, de az egyik még megpróbálta lekapni Liliant.

-Hé!

-Szép volt.-Mia átölelte Greg derekát.

-Tetszett?

-Nagyon is!

                                                          *

-Nézd, itt a kacsa!-Mia rátette a gumikacsát a vízre. Lilian lelkesen csapkodott a kezeivel, és Gregre fröcskölte a vizet. Mia lemosta Lilianről a habot.

-Kész vagy!

Greg levett a fogasról egy hatalmas, bolyhos törülközőt, és kivette a gyereket a vízből.

-Indulás aludni!

A telefon csörgött.

-Felveszem!-Mia felvette a telefont.-Baquet!

-Hogy mondtad?

-Theó! Azt akartam mondani, hogy Baquet-ház!

-Itt Annabelle!

-Annabelle!-Mia levette a hangerőt.-Sipirc aludni!

-Mindig ez van! Elegem van!

-Tudodmit? Menj be a babához!

-Imádlak!-Theó átölelte Mia derekát.

-Baquet-k! Igen, itt vagyok! Reggel? Megkérdezem.

                                                     *

-Baj van!

-Miért?

-Annabelle-t behívták éjszakára.

Theó szeme felcsillant.

-Apaaaaaaaaaaaaaa!

-Máshová nem mehet szegény gyerek, itt kell maradnia!

-Hurrá!

                                                  *

A csöndbe szinte belehasított Lilian sírása. Greg felemelte a fejét Mia nyakából.

-Mia! Mia!

-Mi van?-Mia megdörzsölte a szemét.

-A gyerek sír.

-Nem vagyok süket. De legutóbb én mentem-Mia feljebb húzta magán a saját takaróját.-Most te mész!

-Megyek!-Greg kiszállt az ágyból.-Tisztára olyan érzésem van, mintha már elvettelek volna!

-Tisztára!-Mia a fejére húzta a párnát.

-Hiába gúnyolódsz.

Mia a feje alá rakta a párnát.

-Én-nem-gúnyolódom!

-De akkor te lennél az anyja.

-És az apja mégis ki lenne? George Clooney?

-Jól van, győztél!

Mia felkelt.

-Indulás!

Greg kilépett a nappaliba, és felvette a gyereket a széthajtott díványról.

-Nem szeret itt aludni!

-Te mondtad, hogy itt jó lesz neki! Ezért aludtál te bent!

-Tudom. De van egy jobb ötletem.

-Nem! Nem! Szó sem lehet róla!-Mia barackszínű selyemfölsőjének lelógó ujja össze-visszaúszott a levegőben.

-És mért nem, Mia?

-Mert… pisis leszek!

-Van rajta pelenka! Vagy félsz, hogy közénk áll?

-Jah, persze!

-Mi ez a zaj?

-Anyád!-bosszankodott Mia.

-Anya! Visszafeküdhetsz, megtaláltuk a gyereknek a legjobb helyet!

-Megtaláltuk?-sziszegte Mia.

-Meg. És most megyünk alukálni!

-Jó éjt!

Mia becsapta a szobaajtót. Greg lerakta Liliant az ágyra, aki most tökéletesen nyugodt volt.

-Nem nyugszol, míg van egy nő is, aki még nem feküdt be az ágyadba?

-Nekem így tökéletes.

Mia átölelte a gyereket az egyik oldalról, miközben Gregnek is ugyanez jutott eszébe, így véletlenül hozzáért Mia kezéhez, aztán megszorította Mia ujjait Lilian hasán.

Theó csendesen becsukta az ajtót, és az ágyra nézett. Már mindenki aludt. Theó az ágy másik oldalához lépett, és kicsit beljebb tolta Miát. Mia álmában beljebb húzódott, de nem ébredt föl. Theó lefeküdt Mia háta mögé, és átölelte a derekát, mint ahogy az apja szokta.A Baquet-házra lassan csend ereszkedett.

                                                                            *

-Hű!-Mia felült.

Theó kinyitotta a szemét.

-Fú, apa!

Greg lerakta a tálcát.

-Ez azt jelenti, hogy jó? Vegyem bóknak?

Mia letépett egy szőlőszemet a fürtről.

-Vedd.

-Őőő… beszélnem kell veled!

Megszólalt a csengő. Mia felvette Lilant, és kiment az ajtóhoz.

-Annabelle!

-Szia

-Lilianért jöttem!

-Máris?

-Tessék?

Greg kijött.

-Szia Belle! Nekem most… megyek dolgozni! Majd hozd el a gyereket máskor is! Veled meg széplány este beszédem van!

                                                                  *

-Mi a fene…

Sikoltás hallatszott. Belépett a fürdőszobába.

-Mia!

Mia épp a zuhanyrózsát szerelte, de a víz csak még jobban folyt.

-Greg!

-Mi történt? Hol vannak a többiek?

-Moziba mentek.

-Engedj ide!-Greg elkezdett matatni a zuhannyal, ami erre még hevesebbe zuhogott.-Francba!

Greg elbotlott, és ráesett Miára.

-Szállj le rólam!-Mia lelökte magáról Greget, de közbe elvesztette az egyensúlyát, és ráesett. Greg átfordult Miára. Mia ránézett.

-Mért tehénkedsz még mindig rám?-sóhajtotta Mia.

A zuhany még mindig zuhogott. Greg Mia nyaka alá rakta a karját, és megcsókolta. Mia beletúrt Greg hajába.

-Eressz el!

-Mért?

-Mert megázom!

-Én is megázom, úgyhogy ne reszkess!-suttogta Greg.

-Nem reszketek.

-De reszketsz.

-Eressz el!

-Úgysem akarod, hogy elengedjelek!

-Honnan a fenéből tudnád te, hogy mit akarok én?

-Mert ugyanazt akarod, amit én!

-Hát lehet.-Mia átfordult Gregre.-És mit akarsz te?

-Mi mást, mint téged?

-Nem is rossz elsőre.-kuncogott Mia.-Egyéb mondanivaló?

-Szeretlek.

-Jól hangzik.-vigyorgott Mia.-Na álljunk fel!

-Már felálltam.

-Perverz!-Mia felállt nyakában Greggel.

-Akkor te mi vagy, Mia Lanz?

-Tudomásom szerint az, amiért majd meghalsz!-Mia megfogta Greg arcát.

-Talált!-Greg újra megcsókolta Miát, és még szorosabban átölelte, aztán kicsit felemelte a földről. Mia felemelte a lábait.

Greg belökte az ajtót. Mia végigsimította a falat, de közben levert egy vázát. Mia a váza után kapott, de Greg megfogta a csuklóját, és lerakta az ágyra. Lerakta Miát az ágyra, aki hátára feküdt, úgy nézett Greg szemébe. Mia elveszett.

                                                                       *

Mia kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat. A homlokára tette a kezét. Zúgott a feje, és fogalma sem volt, hogy hol van. Aztán eszébe jutott.

A zuhany. A víz. Az ajtó. A váza.

Apránként minden beugrott.

Greg megmozdult, és megdörzsölte a szemét, aztán sóhajtott egyet, és Mia felé kapott a kezével, de Mia arrébb tolta a karját, és felült.

-Hallgatlak.

-Nincs mit mondanom.-ásította Mia.-Illetve…

-Hm?

-Nem vagyok benne biztos, hogy jól tettem. Persze nagyon jó volt, tényleg, de még nem is védekeztünk. Én megmondtam. Emlékszel. Megmondtam, de most mégis megtettem! Pedig ez még a feltételeimben is benne volt. Nem lett volna szabad. Rá kellett volna jönnöm időben…

-Jókor jut eszedbe! Ugyan már? Hát nem volt jó? Nekem nem így tűnt.

-De, nagyon jó volt. Tényleg… de akkor is! A főnököm vagy.

-Megbántad?

-Ezt nem mondtam. Fantasztikus volt. Tényleg, de nem lett volna szabad ezt tenni.

-Ami megtörtént megtörtént! És te is élvezted Mia!

-Persze! És nem is bántam meg, de ez azért mégsem helyes.

-Hát akkor helytelenül viselkedtünk. De Mia. Mindketten egyedülálló felnőtt emberek vagyunk, és nem tudtunk ellenállni egymásnak. Ez nem olyan nagy tragédia.

-De akkor is a főnököm vagy. És a főnökével az ember nem fekszik le!

-Miért?

-Mert nem szokás…

 A hangja elvész, ahogy Greg megcsókolja, érzékien, ahogy eddig senki más. Tudta, hogy késő, nem tud ellenállni neki, hogy újra meg fog történni, amit el akart kerülni.

Hát visszacsókolta nem gondolva bele, hogy ez milyen lavinát indít el, hogy nem lesz visszaút. De ez most nem érdekelte csak az, hogy Greg karjaiban lehessen.

-Na mi van? Mégis akarod?-kérdezte Greg.

-Akarom, akármivel jár is!

-Ez már beszéd!

Minden kezdődött előlről, és senki nem tehetett semmit…

                                                                          *

-Hülye! Barom! Állat!

-Mia!

Mia abbahagyta a feje falba verését.

-Mondd! Hallgatlak, Gregori Baquet!

-Ülj le!

-Melléd? Soha többé! Sok baromságot csináltam már életemben de ez mindegyiken túltesz!

-Hajaj…

-Greg, ezt most megint nem kellett volna! De nem tudok neked ellenállni!

-Mia, nem olyan rég még azt hajtogattad, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek! Ezt most akkor mire vegyem?

-Mit vársz tőlem? Még szép hogy szeretlek! De akkor is a főnököm vagy!

-Most mondtad ki, hogy szeretsz! Akkor megy miért baj, hogy a főnököd vagyok?

-Megmondtam, nem leszek a cafkád, akit megdönthetsz, ha nincs más! Nagyon jó volt, de nem leszek kitartott nőcske! Vagy feladod a szabadságod, vagy maradunk munkaviszonyban! Válassz!

-Most miről beszélsz?

-Arról, hogy vagy hajlandó vagy, lemondani a szabadságodról és elkötelezni magad mellettem, vagy maradjunk inkább munkaviszonyban!

-Mia! Kérlek! Ne csináld ezt! Én nagyon szeretlek téged, de szükségem van a szabadságra. De kérlek, nem bírnám elviselni, ha többet nem csókolhatnálak meg!

-Válassz Greg! Melyik fontosabb, én vagy a szabadság?

-Muszáj választanom? Értsd meg, hogy szeretlek! Tényleg! És te is engem, miért kell választanom?

-Viszlát reggel! Megnézem a gyereket! Az egyetlen normális férfit ebben a családban!

                                                                      *

Theó kinyitotta az ajtót.

-Csönd van! Gyere be!

A másik kisfiú belépett az ajtón.

-Biztos vagy benne, hogy bejön a terved?

Theó az úszó nappalit figyelte, és bement a fürdőszobába. Néhány szakszerű mozdulattal megjavította a csapot. Észrevette, hogy a fürdő-háló ajtó nyitva van. Visszament a nappaliba.

-Tuti. Kicsit babráltam a zuhannyal, nagyanyámat meg elcipeltem moziba, hogy egyedül maradjanak. Ha ébren lennének, tépnék egymást.

-Biztos nem csak alszanak?

Theó visszament a fürdőszobába, és kinyitotta az ajtót.

-Nem alszanak. Mia nevet… ja nem, sír. Felveszi a ruháit. Ez jobban sikerült, mint hittem.

Theó becsukta az ajtót.

-Fúúúúú, én is megnézhetem?

-Eszedbe ne jusson! Semmi közöd hozzá!

-Nagyanyád?

-Úristen, mi ez a szörnyűség?

-Itt van.-morogta Theó.

-Úszik az egész ház! Hol vannak ezek?

-Alszanak.

-Remek! Az egész ház csupa víz, ezek meg… á!-A nagymama felemelte a kezeit.-Hol a felmosóvödör?

-A fürdőszobában.-Baquet asszony elindult a fürdőszobába.

-Ne!

-Mi?

-Majd én!

-Ugyanmár, ne fáradj!-nevetett a nagyi.-Egy ajtóval én is elbírok!

A nagyi a kilincsre tette a kezét.

-Ne!

-Theó!

-Mi ez a zaj?

Mia kijött Greggel.

-Theó nem akarja, hogy én hozzam ki a felmosóvödröt!

-Igazán?-Mia Theó mögé állt, és a vállára tette a kezét, aztán a másik kezével megsimogatta a fejét.-Ejnye-bejnye!

A kis Peterből majdnem kibukott a nevetés.

-Majd én felmosom.-fejezte be a vitát Mia.

                      *

-Ezt megúsztuk.-Mia leült az ágyra.

-Ezt meg.-Greg megpróbált rácuppanni Mia nyakára.

-Állj le! Greg!-Mia felállt az ágyról.-Légy szíves!

-Elnézést. Csak… nagy hatással vagy rám, de ezt nyilván már tudod.

-Ez így nem mehet tovább. És bébyszitterkedni jöttem ide, és ha tudom, hogy ez az egész ideáig fajul...

Greg a hátára feküdt, és a homlokára tette a kezét.

-Javaslat?

-Ha most összepakolok, hagysz elmenni?

-Eszedbe ne jusson!-Greg is felállt.-Ezt nem teheted!

Mia az öklébe harapott.

-Könyörgöm, ne csináld ezt velem!

-Képes lennél ezután itt hagyni?

-Ne zaklass már, Greg! És végképp ne próbálj meg lelkiismeret-furdalást kelteni! Már így is sok van belőle!

-Tudod mit? Menj! Bánom is én! Kiviszlek a reptérre!

-Ahogy akarod.-Mia kicsit sem látszott nyugodtabbnak.-Megyek pakolni.

                    *

Mia kitolta a bőröndjét a nappaliba.

-Elmész?

-Jézus, Theó, a frászt hoztad rám!

-Elmész?

„Te jó, ég, még az apjánál is ellenálhatatlanabb! Így aztán az ajtóig se jutok el!"

-Őőő… kicsit… hazaugrom!

-9 éves vagyok, nem tökkelütött! Azért mész el, mert lefeküdtél az apámmal?

Mia befogta Theó száját.

-Az isten szerelmére, halgass már el! Ne üsd bele az orrod! És főleg ne lármázd fel a házat!

-Úgyis tudtam róla.-Theó leszedte magáról Miát.-Ennyire nem lehetett rossz.

Mia letérdelt a szőnyegre, és megfogta Theó kezét.

-Vigyázz magadra! És legyél ilyen aranyos a többi dajkáddal is!

-Muszáj?

Mia nevetett, és megölelte. Theó megsimogatta Mia haját.

-Szeretlek.

-Parancsolsz?

Mia Theóra nézett, mintha kételkedne benne, hogy normális, aztán sírni kezdett.

-Nem akarsz hozzámenni apához?

-Miből gondolod, hogy elvenne?

Mia megpuszilta Theó arcát.

-Ugye írsz majd nekem levelet?

-Persze.-mondta Mia.-Naponta.

Mia kilépett az ajtón. Theó utánanézett. Greg is kijött a nappaliba.

-Mért nézel így rám?

-Elkergetted az egyetlen normális dajkámat!

-Te hány dajkát kergettél el? Mégse néztem rád így, pedig megérdemelted volna, úgyhogy légy szíves ne hisztizz!