Theó kilesett az ablakon.

-Itt vannak! Itt vannak!

Behúzta a függönyt.

-És mivel?

-A nagyi hozta őket.

Anne bólintott. Az ajtó kitárult.

-Halihó!-Mia belépett az ajtón.-Ki van itthon?

-Szija!-Theó átölelte Mia derekát.-Szija anyu!

-Arra biztos emlékeznék.-vigyorgott Mia.

Greg nevetett, és zsebre rakta a kezét, de valami volt benne.

-Greg!

-Igen?

-Jól vagy?

-Csak… elbambultam.

-Mi van nálad?

-Az… a holnapi meglepetés.

-Hé! Én is itt vagyok!

-Theó! Ha nem fogod be, összezárlak Miával!

Greg Theóra mutatott, és szigorú arcot vágott, mire Theó megijedt, Greg pedig megint nevetni kezdett, és átkarolta Mia derekát.

-Akkor én… itt se vagyok!-Anne megpuszilta az öccsét, és levette a kabátját a fogasról.-Nincs kedvem zavarni az idillt.

Anne kilépett az ajtón.

-Gonosz voltam?

-Persze, Mia, szörnyű voltál.”Bocsi, Anne, de úgy érzem magam, mint aki minnél hamarabb fel akarja próbálni az új cipőjét, te meg hátráltatod”

-Nem is mondtam semmi ilyesmit! De a cipő gondolom te lennél.

-Mi a terv mára?

-Megyek… csomagolni.

Theó nagyra nyitotta a szemét.

-Ki-csomagolni, Theó!

-Ja, vagy úgy.-Theó a szívére tette a kezét.

-Jó kisfiú.-Mia megsimogatta a kisfiú fejét.-Hoztam neked valamit.

-Hoztunk.

-Hoztunk.-Mia lerakta a zacskót az asztalra. Greg kinyitotta a zacskót, és kivett belőle egy macit.

-Parancsolj!

-Fiók van a hasán.

-Prototípus.-vigyorgott Mia.-Ha rád jönne, a kulcsolgathatnék. Spéci szobabútor. És itt vannak a kulcsok. Ha már itt tartunk… mi a szándékod velem?-fordult Mia Greghez.

-Ha már itt tartunk…-Greg felvette Mia kezét.-Fogalmam sincs.

-Pardon?

-Csak vicceltem! Vicc volt, nyugi!

-Azt akarod, hogy előszedjem a családi bárdot?

-Ha akarom, elveszlek, ha akarom, nem. Ha akarom, szülsz nekem 20 gyereket, ha nem akarod… akkor is.

-Ne álmodozz, öregem!

Mia megszédült, és az asztalba kapaszkodott.

-Mia! Mia! Jól vagy?

-Persze. Biztos elkaptam valamit. Mi van a zuhannyal?

-Megjavították, amíg a kórházban… voltatok.

-De jól jött.

-Ja, persze!—Mia belecsípett Greg karjába, és felvette a táskáját.-Mostmár tényleg ideje kicsomagolni.

-Segítek neked.-Theó felvett egy táskát.

Mia felment, és közben azt találgatta, mi lehet Greg zsebében, amit nem hajlandó neki elmondani.

                                                            *

Greg kinyitotta a szemét. Ásított egyet, és felvette a papucsát. Mia az oldaláról a hátára fordult, és kinyitotta a szemét.

-Hová mész?

-Esküszöm, visszasírom, mikor utáltál! Sétálni.

-Tehát a terhedre vagyok?

-Én ezt nem mondtam. Csak gondolkozni szeretnék.

-Értem.-Mia maga elé nézett.-És most sírjak vagy örüljek?

-Egyenlőre ne csinálj semmit. Délután majd örülhetsz.

Mia gyanakodva összehúzta a szemöldökét.

-Ne nézz rám így, Angyalka! Van okod gyanakodni rám?

Mia megrázta a fejét.

-Nem mész?

-Mi? Ja, persze.-Greg megcsókolta Miát, aztán rohant is, de háttal futott, úgy bámulta Miát, és csak az utolsó pillanatban fordult előre, így beverte a fejét az ajtófélfába.

-Au!

-Ajtó!-Mia felszisszent.

-Látom.-Greg megdörzsölte a fejét.

-Na menj már!

Greg kinyitotta az ajtót, és elment. Mia még egy darabig nézett utána, aztán visszafeküdt aludni.

                     *

Greg belépett a házba.

-Mia!

-Nincs itthon.-Theó letette a könyvét.

-Mi van?

-Boltban van.

-Pont most?

-Mért, mi van most?

Greg Theóra nézett.

-Beszédórákat vettél Miától?

-Eszembe se volt!

Az ajtó kitárult és megjelent Mia 2 papírzacskóval.

-Jól van, ne segítsetek, úgyis én vagyok az igavonó konyhalány!

Greg megfordult, és elvette az egyik zacskót.

-Kössz. Theó?

-Nem tudom, egy perce még itt volt, őőő…

-Ajajj, meg kéne ijednem?

-Nem.-Greg megvakarta a fejét.-Csak szeretnék tőled kérni valamit, amit eddig nem kértem, és tuti, hogy nem is fogok.

-De ugye nem baráti szívesség?

-Hát nem mondanám.

-Akkor oké.

Greg nagy levegőt vett, és letérdelt, aztán a zsebébe nyúlt. A zsebében nem volt semmi. Pánikba esett, és kifordította a zsebét, aztán belenyúlt a másik zsebébe. Természetesen ott volt, amit keresett. Megköszörülte a torkát.

-Na tehát…

Drámai hatásszünet.

-Greeeeeeg!

Greg kinyitotta a szemét.

-Igen?

-Lehetne még ma?

-Ja, persze, szóval…-Greg előkaparta a dobozkáját, és kinyitotta.-Tehát… hozzám jössz feleségül?

A fal mögött hallgatózó Theó elterült a nevetéstől, amitől Greg szörnyen zavarba jött.

-Ugye viccelsz?-erőltette a vigyort Mia.

-Mia!

-Hát ez nem igaz!-Mia elhúzta a kezét.-Ezt mégis hogy képzeled? Ez olyan megalázó!

„Neked megalázó?-gondolta Theó-Nézd meg apámat!”

-Méghogy én férjhez menni, jóságos ég! Ha nem tudnád, épp elmúltam 18, és én szabad akarok lenni! Eszemben sincs lekötni magam!

Mia megrázta a haját, és a kijárat felé indult. Theó nevetése ütemes könnypotyogtatásba ment át, és Greg is úgy nézett ki, mint aki idegösszeroppanást kapott.

-Habár ha meggondolom, hol találok még egy olyan hülyét, aki még ez is beveszi?

Greg felnézett.

-Te!

-Én? Naná! –Mia Greg nyakába ugrott. Theó előjött a konyhából.

-Ezt most, muszáj volt?

-Halálra rémisztettél!

-Te is megtetted már párszor.

-De nem ennyire!-Greg elengedte Miát, aki kiszállt az öléből.

-De… De te… a te életed…

-Gondolod, hogy az nem te vagy?

-Meg én.-kotyogott közbe Theó.

-Meg te.

Mia nevetett.

-Biztos vagyok benne, hogy szórakoztató lesz.

                               VÉGE