-Grégori, miről szól a La Partition?

-Az általam alakított szereplő épp magánnnnéleti válságban van. Nem veszi észre, hogy egyre csak ugyanazokat a sémákat ismételgeti, amiket megélt, a problémáiban kicsit túlzottan is elmerül, ezek közt szerepel többek közt pl. egy zenemű is, amiért nagy árat fizetett. Megpróbál bocsánatot nyerni az elkövetett hibáiért, ám eközben ismételten ugyanazon dolgokat teszi, amit egész élete során. Ez a zenemű a darab vezérfonala.

-Milyen műfajba sorolnád a darabot?

-Ez egy igazi zenés darab. Egy színdarab sok zenével, kb. 25 dal hangzik fel. A zene megszólal már  a párbeszédek közben, amik így aztán dalokká alakulnak, a zene és a szöveg tökéletes összhangban van. Kihasználva a színház adta lehetőséget, teljes mértékben élőzene lesz, egy zongorából, hegedűből, csellóból álló zenekarral kiegészülve.

-Honnan jött a színdarab ötlete?

-Pierre-Loup Rajot rendezte a R.O.C.-ot, amiben két éve játszottam Montreux-ben. Úgy volt, hogy Párizsban is lesznek előadások, de az egész hercehurca annyira elhúzódott, hogy az író jobbnak látta ezt nem erőltetni. Így amelett döntött, hogy ugyanazzal a szereplőgárdával előad egy másik zenés darabot, ami egy film adaptációja, és amelynek zenéjét Jakob Vinje-vel, a R.O.C. zeneszerzőjével közösen írta.

-Mit szeretsz a La Partition-ban?

-Nagyon tetszik ez a mű. Már vágytam egy ilyen darabra, hisz egy ideig csak nagyszabású produkciókban szerepeltem, és ez a mostani végre sokkal finomabb, lágyabb, mélyebb, több mondanivalója van, arra készteti az embert, hogy feltegyen magának bizonyos kérdéseket. Szerintem ez egy elég őrült ötlet ahhoz, hogy meg is valósítsuk! Ez más, mint a többi francia darab. Az igaz, hogy azok, aki csak a Roméo et Juliette-et, az Elfújta a szelet és az ehhez hasonló szuperprodukciókat látták, meglepődhetnek, zavarba jöhetnek. Hisz ez egy egészen más stílus, kellemes, lágy zenével, ami tényleg mindenkinek a kedvére való lehet! A történetben sok a cselekmény, a történés, a személyek közti érintkezés. A darab végén énekelek egy dalt, ami megható, mondanivalója van, és amitől mindig olyan érzésem van, mintha gombóc lenne a torkomban. Ugyanakkor van benne egyfajta bizonytalanság, egy kis Hitchcock-i borzongás, titkolózás, ami a zeneművet körülöleli.

-Milyen Pierre-Loup Rajot-val együttdolgozni?

-Már nagyon sokat foglalkoztunk a dalokkal, augusztusban pedig végig a színpadon fogjuk próbálni a darabot. Pierre-Loup sokat beszélt velünk a szerepünkről, részletesen elmondta az elképzeléseit. Nagyon aprólékos, nagyon precíz, mindenre kitér, és nekem ez nagyon tetszik! Pontos elképzelése van az előadást illetően, tudja, hogy mit akar, én teljes mértékben bízom benne. Egy igazi művész, egy igazi tehetség, aki nem fél valami újat, valami szokatlant csinálni.

-Mesélnél egy kicsit a zeneszerzőről, Jakob Vinje-ről?

-Ő egy fiatal hamburgi zeneszerző. Hihetetlenül tehetséges! A zenéje senkit sem hagy érintetlenül! Pierre-Loup Rajot-val tökéletes párost alkotnak. Ha Pierre-Loup megkéri, hogy kicsit alakítson, írjon át három oldalt, amivel az éjszaka végzett, sose sértődik meg, tudja, hogy így csak még jobb lesz a darab. Vele szinte zökkenőmentes a munka.

-Pár szót a színésztársaidról…

-Egytől egyig nagyszerű színész-énekesek! Hárman közülük svájciak. Mivel mindannyian 5-10 évvel fiatalabbak nálam, egy kicsit olyan vagyok nekik, mintha a bátyjuk lennék! Örülök, hogy ismét együtt játszhatom velük!

-Hónapokon keresztül játszottál a Le Bourgeois gentilhomme-ban. Hogyan összegeznéd az élményt?

-Ami a színházat illeti, az egy óriási gépezet volt. Fantasztikus élmény volt. Igazán élveztem ezt a zseniális szerepet, Alain Sachs rendezése pedig tényleg mulatságos, bolondos volt. Meg aztán így megismerhettem Jean-Marie Bigard-t, aki kivételesen humánus és nagylelkű ember. Nem is szakadtunk el többé egymástól, hisz együtt forgattuk egy új TF1-sorozat egyik részét, amelyben Jean-Marie majd egy vissza-visszatérő szereplőt alakít.

-Te mindig tele vagy tervekkel, nem mesélnél most egy-kettőről?

-Nemrég rendeztem egy darabot, ami egész szép sikert ért el az Avignon-i Fesztiválon, a címe La soeur de Jerry King. Ez egy nagyon kellemes, üdítő, bájos kis színdarab Cécilia Cara-val és Arthur Jugnot-val. Egy párizsi színház már jelezte, hogy ősszel szeretné majd műsorra tűzni, de egyelőre még semmi sem biztos. Decemberben szerepelek egy musicalben, amit a monacói Théâtre Princesse Grace-ben mutatnak majd be. A címe Jo et Joséphine, Josephine Baker és a férje, Jo Bouillon együtt töltött utolsó éveiről szól a mű. Jacques Pessis írta a szöveget. Elvileg majd Párizsban is játszani fogják. A terveim közt egy másik őrületes zenei darab is szerepel, de ez egyelőre még nem állt össze, még csak tervezgetjük. A regényíró Pascal Bruckner írta, a címe Les ogres anonymes [A névtelen emberevő óriások / Névtelen vademberek- szerk.]. De mindenekelőtt a filmem a legfontosabb, ezt én írtam, és majd meg is akarom rendezni. Egész jól halad a megvalósítása. Egyértelmű, hogy ez az első számomra! Nagyon optimista vagyok vele kapcsolatban, optimista, amilyen a La Partition üzenete is!