-Nem bántad meg, ugye?

-Miből gondolod?-kérdezte Mia.

-Hát abból, ahogy mostanában bánsz velem.

-Mért, hogy bánok veled?-Mia Greg felé fordult.

-Mintha csak a főnököd lennék.

-Mert az vagy, nem igaz?

-Boldog vagyok, ha te is.-bólintott Greg.

-És mit gondolsz, boldog vagyok én?

-Így érzem, de mindegy.-Greg lágyan megcsókolta Miát, aztán körbenézett.-Nem kéne elindulnunk, már reggel van édes?

-Neeeee!-Mia megcibálta Greg karját.

Greg magához húzta Miát.

-Akkor aludjunk.

-Bárcsak…

-Mi bárcsak, édes?

-Semmi.-Mia ásított.

-Babára gondolsz, kicsim?-Greg megölelte Miát.

-Is.

-És még? Na most mi a baj édesem? Ne sírj!

-Mért nem tud minden olyan egyszerű lenni?

-Ne tedd ezt. Aztán úgyis kimegyünk innen.-sóhajtotta Mia.

-Igen de most itt ez mi világunk pár órára és ki kell ezt élveznünk, mert nem mindennap adatik meg.-Greg megcsókolta Miát.

-De ennek így semmi értelme.

-Sok dolog van, aminek semmi értelme de mégis megtesszük ez az élet.

-Mint mondjuk ez.-gúnyolódott Mia.

-És?

                                           *

-Az idő…

-Felejtsd el most nincs idő…

Csilingelés hallatszott. Egyre hangosabban. Greg a telefonjára nézett.

-Cece, ki más? Igen?

-Hol a fenében vagy?

-Asszem jobb, ha én most megyek.-Mia felállt.

Greg megfogta Mia karját.

-Nem mész sehova!

-Nem vagyok jól. Gyere haza.-nyöszörögte Cec.-Gyere haza!

-Most nem tudok, nem hagyhatom itt, fontos ügyfél, külföldi. Hívd Georgeot vagy Stephant.

-Te gyere! Hogy lehetsz ilyen? A gyerekünkről van szó!

-Tudom, de ezt is meg kell értened, ha nem kötöm meg ezt az üzletet, anyagi nehézségeink lesznek.

-Köpök az anyagi nehézségeidre.-morogta Cec.

-Majd fog érdekelni, ha te se tudsz dolgozni a gyerek miatt, elfogy a pénzed, és még ruhát se tudsz majd venni!

-Nagyon fáj!

-Hagyd.-Mia felöltözött.

-Nem, Mia nem hagyom.-Greg szerelmesen nézett Miára.

-Egyszer úgyis vége lett volna.

-De nem most, hanem mikor mi akarjuk. Na jó, igazad van.

-Dolgod van.

-Ne sírj szerelmem, lesz még ilyen alkalmunk, remélem. csssss.

-Görény.

-Most miért?

-Nem vagyok a kapcarongyod!

-Nem is várom el nyugi!

Nem bírta ki, visszafordult, megcsókolta szenvedélyesen, és halkan ezt súgta:

-Istenem, bocsáss meg, szerelmem…-és kiment.

-Várj!

Mia is megcsókolta.

-Vigyázz magadra!

                                             *

Greg kilépett az ajtón, és hallgatózott, de pár lépés után megállt.

-Ááááááááááááááá!

Visszarohant, ahogy csak bírt.

-Te még itt vagy?-nyöszörögte Mia a földről.

-Ne haragudj, de hallottam a zajt, és tudtam, hogy még bent vagy. Minden oké?

Mia feltápászkodott.

-Már megszoktam.

-Ez már máskor is előfordult? Azonnal elviszlek egy orvoshoz!

-Nem!

-Nincs semmi közöd.

-Mért higgyek neked?

-Ne higgy.

-Mondod, vagy vigyelek?

-Nem vihetsz el erőszakkal!

-Az életedről van szó!

-Nincs szó róla!

-Nyögd ki!

-Én… leukémiás vagyok.-nyelte Mia.

Greg szíve megdobbant. Mia füle piros lett.

-Te jó, ég, mióta tudod, jársz kezelésre? Mért nem szóltál? És kihez jársz?

-Tudod, a közös orvosunkhoz…

-Jó, holnap elmegyek hozzá a részletekért.

-Könyörgöm ne!

-Mért ne?

-Kérlek, ne tedd ezt velem!

Mia irdatlanul cibálni kezdte Greget.

-Nyertél! Nyugodj meg, nem megyek!

-Köszönöm.

-Most haza kéne végre mennünk.

-Hazaviszlek.

                                       *

-Szabad!

Greg belépett a rendelőbe.

-Jó napot, doktor úr, felvilágosítást kérnék az egyik betegével kapcsolatban.-poénkodott Greg, pedig jó régről ismerte az orvost. Luis nevetni kezdett.

-Kerülj beljebb! Jó rég láttalak.

-Kérlek mondd meg mi van Miával, te tudod!

-Te nem tudod?-kérdezett vissza Luis a maga tárgyilagos stílusában, amit Greg a legjobban rühellt valamennyi utálatos szokása közül.

-Mit? Hogy leukémiás?

-Leukémiás?-kérdezett vissza Luis.-Szegény!

-Nem tudtad, hozzád jár, akkor mit tudsz?

-Nekem nem mondta, hogy leukémiája van, és én nem mutattam ki nála.

-Hála istennek. Akkor mi baja?

-Csekélység.

-Akkor mért ájuldozik?

-Honnan tudjam?

-Vizsgáld meg!

-Már hetekkel ezelőtt megkapta az eredményeit, és azok szerint nem fehérvérű.

-És mi volt az eredmény?

Luis leszállt az asztalról, és tollával Gregre mutatott.

-Az a fránya orvosi titoktartás…

-Nyenyenye, állítólag barátunk vagyunk, és a kedvesemről van szó…

-Már nem a kedvesed.-Luis virágokat kezdett firkálgatni egy otthagyott recept szélére.

-Te meg honnan vagy ilyen jól informált? Mindegy. Mondd el!

-Milyen kár, hogy épp elváltatok. Ez egy tulipán, teccik?

-Luis! Ha elmondod, nem hagyom ott. Szeretem, és ha van köze hozzám, jogom van tudni, kérlek!

Luis befejezett egy téglalap alakú nudlit.

-Mi van, ha nem neked van közöd hozzá, hanem Dzsordzsifiúnak?

-Kinek? Szóval terhes?

-Mondtam én ilyesmit?

-Igen vagy nem?

Luis összehajtogatta a papírt, és merengve a garnitúrát figyelte.

-Emlékszem arra a csodaszép napra mikor azt mondtam, hogy valószínűleg ez nem valószínű.

-Csodaszép…-morogta Greg.-És a csodák?

-Te tudod.

-És az a célzás, hogy nekem vagy Georgenak…

-Nincs itt semmi, amivel lefoglalhatnám magam…-duruzsolta Luis, aztán „visszatért” a földre.-Sosem lehet tudni. Most rendelni fogok, mert unom magam.

-Nem megyek!

-Tudod, mit hogy értettem. Ha terhes lenne, hangsúlyozom, lenne, akkor bármelyikkőtöké lehetne.

-Tehát mégis?-vigyorogta Greg, és kiforgatta a zsebeit valami játék után, hogy lefoglalja az unalomgyűlölő Luist.

-Nem hinném.

-Nesze, itt egy rubik kocka!-Greg összeforgatta a játékot. -Te mondtad, és még te vagy orvos az istenért?

-Ne húzz csőbe!

-Ha megmondod az igazat, hamarabb megszabadulsz tőlem!

-Vérszegény.

Greg rosszkedvű lett.

-Ennyi? És mi köze ennek hozzánk?

-Azt mondtam, ha úgy lenne, de nincs úgy.

-Az agyamra mész! Na szia!

Greg kilépett az ajtón, Luis pedig megszállott szemekkel forgatta a kockát odabenn.

                             *

Letette a kulcsot és a kabátot.

-Parancsol valamit?-Mia lejött Hercegnővel.

-Igen, pont titeket, add ide hercegnőt, szia kicsim.-hadarta Greg.-Hogy vagy, Mia?

-Az emésztésem kitűnő és nem látok nem létező pillangókat.

Greg átvette Hercegnőt.

-És az ájulások?

-Nem alszom eleget.

-Akkor több szabadidőt adok.

-Kössz. Tehetek érted valamit?

-Cec itthon van?

-A gonosz néni?-kotyogott közbe Hercegnő.

-Miért?

-Elvette a zenélő macimat.

-Ringyó.-sziszegte Mia.

-Semmi baj, majd mindjárt… Cecilia!

-Szendvics!-üvöltötte vissza Cec fentről.

-Maradj, én sokkal jobban szenvedek nála.-kacsintott Greg Miára.-Told ide a becses fertályodat, Cecelégy!

-Meghalok!-nyöszörögte Cec, miközben lejött a lépcsőn.

-Nem érdekel, megint túlzol, mért vetted el a lányom játékát?

-Én?

-Te! Talán a gyerek hazudik?

-Igen! Egyszerűen modortalan! Dehát a korcs szukának mindig korcs kölyke születik…-Cec megigazította a haját.

-Nagy szerencséd, hogy terhes vagy, külömben egy kis pofonnak lennél nagy gazdája!

-Ne!-Mia leverte Greg kezét.

-Menj be!

Mia bevitte hercegnőt.

-Még egy ilyen szó, Cec, és pakolhatsz! A játékot pedig kérjük vissza!

-Kellett valami zenélő.

-Elkérni fényűzés?

-Nem adta volna ide!

-Mia?

-Van benne valami…

-Na szóval legközelebb így tegyél!

-A kölyköd túlérzékeny!

-A gyerekem! Világos?

-Én még nem fejeztem be! Annyi jómodor sincs benne, mint egy vérebben!

-Majd kíváncsi vagyok, te milyen leszel, majd akkor dirigálj gyereknevelésről, és ne szidd Miát, övé az egész háztartás a gyereknevelés mellett!

-Az a dolga, nem? Akkor meg ne nyafogjon!

-Ez nem cselédség, csak a normális emberek dolgai.

-Na további jó mulatozást a személyzettel!

-Inkább, mint veled!

-Mi a baj velem?

-Semmi, zord nőszemély!

-Én vagyok rideg, mikor te nem vagy hajlandó hozzám nyúlni?

-Ki mondta, hogy a miatt a véletlen miatt szívesen vagyok veled? Fáj az igazság? Valahogy behálóztál, és sajna eredménye lett. Egyébként Mia nélkül itt se lennél.

-Gyűlöllek!

-Annyira izgat kábé, mint te!-köpött Greg.

-Ne kiabálj az apukámmal!-kiabálta Hercegnő, nyomában Miával.-Te… te… te hülye ribi!

-Na ezt megkaptad.-nevetett Greg

-Elég! Kitől tanulsz ilyeneket? Kimossam a szádat?-kiabálta Mia.-Nem mi tehetünk róla, hogy Monsieur Baquet nem tud magára csomót kötni! Kisasszony, befelé!

-Apának tetszett!

-És az szerinted jó dolog?-kérdezte Mia.

-Igaza van anyádnak.-vágta rá Greg.-Menj csak.

-A másik ribi.-morogta Hercegnő.

-Azonnal gyere ide, úgy elfenekellek, hogy csak na!

Hercegnő menekülni próbált, de Greg elkapta, a térdére tette, és elfenekelte. Mia és Cec figyelték.

-Mia! Mia! Te nem mondasz semmit?

-Mit kéne?

-A te lányod is!

-Aha.-Mia a szobájához ment. Greg utána.

                                         *

-Na tisztázzuk!

Mia az ablaknál állt.

-Parancsol?

-Ne légy már ilyen hideg a lányoddal!

-Nem vagyok.

-Á, nem! Akkor mi volt ez a szöveg?

-Nem tehetek róla, hogy rühell.

-De igen! Csak kérlek, ügyelj arra, mit mondasz előtte!

-Nehogy rájöjjön, hogy a bálványozott apucikája sem szent? Egyébként fejre is állhatok, akkor se fog szeretni.

-Beszélj vele! Mondd el neki…

-Nem érdekli.

-Csak jobban ki kell mutatnod, nem úgy, mint nekem…

-Kopj le rólam!-kiabálta Mia.

-Na ugye, én akkor is tudom, hogy szeretsz, de ő nincs tisztában vele.-felelte Greg.

-Hallucinálsz.

-Tagadhatsz, és tegnap?

-Mi van vele?

Greg átölelte Miát hátulról.

-Úgy volt, hogy szeretsz.

-Nagy tévedés.

-Akkor mért remegsz a karomban megint?

-Nem remegek.

Greg rácuppant a nyakára.

-Takarodj!-Mia arrébb lökte.

-Nem.-Greg erőszakosan magához húzta Miát.-Mindig visszacsókolsz.

-És?

-Ha utálsz valakit, nem csókolsz neki vissza.

-Nem utállak, csak nem szeretlek.

-Megőrülök! Az este vagy négyszer mondtad, hogy szeretsz, ilyenkor meg… áhh!-mérgelődött Greg.

-Akkor menj el!

-Lehet, hogy azt kéne!

-Hagyj békén!

-Ezt hallottam már máskor is, aztán mégis az ágyban kötöttünk ki.

-Undorító vagy.

-Csak reménytelenül szerelmes.

-Te szegény!

-El se tudod képzelni milyen, mikor a szerelmed hol azt mondja neked, hogy szeret, és veled van, hol azt, hogy nem, és ellök.

-Néha hülyeségeket beszélek.

-Remek! Szólj, mikor rád jön, és nem dőlök be!

-Mész már?

-Megyek, úgyse bírom nélküled, megyek, keresek egy hidat! Na ég veletek, nem jövök soha többé haza!

-Blabla.

Greg beszállt az autóba, életveszélyesen kihajtott, letörölte a könnyeit, és elhajtott.

                                                             *

                                                    3 nappal később…

-Mért te csinálsz nekem reggelit?-kérdezte Hercegnő.

-Mert apád nincs sehol.

-Akkor vidd a p*csába.

Mia megtörölgette a szemét.

-Kicsi, ahogy gondolod.

-Nem fogom megenni.

-Legalább egy keveset egyél! Nem akarom, hogy bajod legyen!

-Süket vagy? Nem!

A tál darabokra tört a földön. Mia letérdelt és felvette a gombadarabokat.

-Mért bánsz így velem, nem én tehetek róla, hogy apád nincs itt!

-Nem kell.

-Egyél!

-Majd ha apa hazajött.

-Biztos a szoknyák alatt időzik valahol.

-Mért nem burkolod be te?-visította Hercegnő.

-Mert én nem bírok, de te fejlődésben vagy.

-Apával akarok enni.

-Értsd már meg, hogy nincs itthon, és nem tudom, hol van!

-Hol van? Biztos bántottad, mert különben nem hagyna itt 3 napra.

-És hol keressem, azt mondd meg?

-Nem tudom.

-És én honnan tudjam?

-A te pasid.

-Nem.

-Mert kidobtad.

-Mert teherbe ejtette Cecelegyet, te mit tettél volna? Jézus, miket kérdezek, még csak 3 éves vagy.

-2 és fél. Hagytam volna azt a ribit a francba.

-Az a gyerek is gyerek. Család kell neki.

-Cecnek adtad őt. Fordulj fel.

Mia kifakadt.

-Azt hiszed, szivesen engedtem át annak a nőcskének, amikor… mikor…

-Nem érdekel a sóderod!

-Hidd már, el, hogy ha nem lenne Cec…

-Ott lennél helyette te…-morogta hercegnő.

-És apád keresne egy hidat… a híd!

Mia felkapta Cec kocsikulcsát.

                             *

-Greg! Greg!

Mia össze-visszaszaladgált.

-Tudom, hogy itt vagy! Légy szíves! Jézus!

-Hát te mit keresel itt? Hagyj békén!

-Mi történt?

-Semmi, csak pár részeg összevert, jó, megtudtad, most már elmehetsz, semmi bajom.-morogta Greg.

-Ha én lennék tele kék-zöld foltokkal véres ruhában, te itt hagynál?

-Habozás nélkül.

-Na ez kedves.-Mia felnyalábolta Greget.-És ne takargasd a kabátod! Úgyis látom hogy véres és szakadt!

Mia bevágta Greget a kocsiba, aki erre begyűjtött két új karcolást, és egy vérzést.

-Finomabban!

-Próbálom!-Mia beült a kormánykerék mögé.

-Nem tűnt fel nekem, hogy finoman próbálnál bánni velem. Mért jöttél?

-Érted.

-Kössz, de mit érdekellek én téged?

-Ne légy hülye.

-Te küldtél el.

-Hagynál vezetni?-kiabálta Mia.

-Au!

-Mi az?

-Semmi!-Greg rászorította a kezét az oldalára.-Vezess, csak karcolás.

-Itt is vagyunk.

-Akkor segíts be!-nyöszörögte Greg.

-Ácsi! Előbb halljuk!

-Mégis mit?

-Hogy mi a f***omat csináltál!

-Én semmit, ők vertek meg, mert direkt beléjük kötöttem, most boldog vagy?

-Direkt összeveretted magad?

-Azt hittem vannak olyan ügyesek, hogy megöljenek, de bénák voltak.

-Hülye! Mégis hogy tehetted ezt velem? Ennyire nem lehetsz hülye! Ki kéne hogy tekerjem a nyakad! Befelé!

-Nem megy gyorsan! Hagyjál meghalni, jó?

Mia lekevert egyet Gregnek.

-Kössz, ez kellett.

-Fogd be!

-Most is csak kínzol, el is mehetsz!-Greg bement vizsgálatra.

                         *

-Élek még, doki?-nyöszörögte Greg az ágyán.

-Bent tartom megfigyelésre.

-Mit hozzak be neked?-Mia felvette a táskáját.

-Semmit, és ne mondd el senkinek, hogy hol vagyok, oké?

-Nem mondom, mit hozzak?

-Ruhát, más nem kell.

-Fogkefe?

-Azt is, köszi, csak titokban, nem kell itt sápítozni nekem.

-Tessék?

-Nem kell, hogy itt sírassanak a többiek.

-Jahh, hogy a többiek. Egy óra, és jövök.

Mia megcsókolta Greget, és kifelé indult.

-Ez mi volt?

-Semmi!

-Addig jó nekem!-kuncogott Greg

                         *

-Gyors voltál! Senki nem vett észre? Király. És mi a terved?Most hazamész?

-Nem.

-Akkor?

Mia levette a dzsekijét, és Greg takarójára dobta, közben mérges pillantást vetett Gregre.

-Kérdezni sem lehet?

-Húzzál zuhanyozni!

-Jó, de segítened kell. Nem tudok egyedül elbotorkálni a fürdőbe.

-Támaszkodj rám!

Greg Mia vállán elsántikált a fürdőbe.

-A csapokat ugye meg tudod nyitni egyedül?

-Persze.

Greg elcsúszott.

-Jajj istenem!-Mia visszafordult.

-Van ikertesód is?

-Mi?

-Asszem rosszul látok.

-Akkor siess!

-Hova?

-A zuhannyal!

-A törölközőm…

Mia visszament a szobába, és felvette Greg törülközőjét, aztán odadobta a tulajdonosának. Greg elkapta Mia kezét, és berántotta.

-Állj már le!

-Állok!

-Engedj el!

-Nincs deja vu-d? Nem hiányoztam?

-Elég legyen! Ez itt egy kórház!

-Mostmár tiszteled a kórházakat?

-Hozok enni.

-Addig végzek.

                              *

-Buktát?

-Remek, pont ezt kívántam, köszi, édes. Megint deja vu-m van.Miért is? Ja, utoljára mikor itt feküdtem…

-Feküdtünk.

-Feküdtünk, az úr társaságát élveztünk. Ja, meg egymásét. Régi szép idők!

Greg közelebb lépett.

-Köszi a buktát.

Greg szenvedélyesen megcsókolta Miát. Mia átkarolta a nyakát. Greg átkarolta a derekát. Mia elejtette a buktászacskót, de senki nem törődött vele. Mia elesett, és hátraesett a kórházi ágyra.

-Na hoppá!

-Greg, muszáj ezt?

-Ha nem szeretnéd, nem.

Mia lehúzta a sliccet, és kitapogatta a terepet.

-De úgy érzem, igen.-vigyorgott Greg.

-Olálá,nicsak mi van itt.

-Na mi?

-Huh.

-Tetszik?

-Rettenetesen.-Mia rácuppant Greg állára.-Akarlak.

-Én is, de ugye nem hülyeségeket beszélsz most?

-Naná.

-Igen?

-Úgy nézek ki, mint aki észnél van?

-De ne bánts meg akkor holnap, azzal hogy nem is úgy volt.

Mia rácuppant Gregre.

-Ez azt jelenti, hogy nem fogsz?

-Szeretlek.

-Ezt már hallottam aztán szívtam a fogam, kérlek ne játssz ilyet velem!

-Ne hisztizz, Greg.

-Na, jó, tudodmit? Hagyjuk a fenébe az egészet.

Mia felült, és felvette a ruháit.

-Most sem válaszolsz a szívedből, ember vagyok, értsd már meg, hogy szeretlek, de kegyetlenül játszol velem, ami nagyon fáj.

-Értem.-Mia befűzte a cipőjét.

-Ennyi?

-Ennyi.

-Most azt kéne mondanod, hogy szeretsz.

-Itt fogok ülni melletted.

-Kössz.-Greg ledőlt az ágyra.

-Szivesen.-Mia kivette a könyvét, és olvasni kezdte.

-Nem ezt vártam.

-Hanem?

-Tudod te azt jól.

-Nincs kedvem civakodni veled. Csicsijja, babája!

-Már alszom!

Mia betakarta Greget.

                          *

Elmúlt éjfél. Greg elaludt. Mia felriadt.

-Mia, szeretlek, ne hagyj itt.-suttogta Greg álmában, aztán tovább szuszogott. Mia elmosolyodott, és felállt. Beletúrt Greg hajába, és megsimogatta az arcát.

-Milyen szép így.-Mia Greg szája fölé hajolt…

Greg felébredt.

-Ezt mért csináltad?

-Aludj. Éjszaka van.-Mia betakargatta Greget.

-Válaszolj!

-Tudod te, hány óra van?

-Nem ez volt a kérdés.

-Mondtam, hogy aludj.

-Kínzol, ugye tudod?

-Áhh, el is mehetek!

-Ne, kérlek, maradj! Nem azért mondtam!

-Holnap majd beszélgetünk.

-De maradj velem, ha nem baj.

Mia megfogta Greg kezét, Greg megcsókolta a pracliját.

-Köszönöm.