|
Harmadik fejezet
Lovely girl&Viki&Clau 2006.09.05. 21:05
 A szerelem fáj
Greg felébredt. Mia feje lassan mozgott a mellkasán szuszogás közben. Greg megsimogatta a haját. Mia magához tért.
-Szia. Jól aludtál?
-Nem.
-Bocs, ha kényelmetlen vagyok! Örülök, hogy itt vagy.
Greg tett egy kísérletet arra, hogy megsimogassa Mia arcát, de Mia lerakta a kezét.
-Mindjárt itt a reggeli.
-Éhen halok! És te ettél már? Mikor engednek ki? Menj, egyél valamit, de haza is mehetsz, ha gondolod!
-Nem akarok.
Kopogtak.
-Na ki az?-Greg felült.
-Reggeli!-harsogta a nővér.
-Köszönöm, nővér!
A nővér felegyenesedett, és Miára bámult.
-Maga ki? Ide csak rokonok jöhetnek.
-Én?
-Igen, maga!
-Ja, én! A felesége vagyok!-Mia 64 foggal vigyorgott.
-Igen, nővér, az, és köszönöm a reggelit.-darálta Greg.
A nővér kiment.
-Na mi van, ilyenkor a feleségem vagy?
-Csak nem akartam, hogy kihajítson.
-Áhh!
-Áhh!-ismételte Mia.-Hiába áhhzol.
-Nem kérsz reggelit? Jut mindkettőnknek.
-Nem vagyok éhes.
-Hát te tudod, de ha rosszul leszel, mert nem eszel rendesen, kitekerem a nyakad!
Mia közel hajolt Greg arcához, aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát.
-Na gyere, egyél!
-Inkább mennék.
-Előbb egyél velem, kérlek!
-Nem akarom, hogy megint elveszítsem a fejem. Illetve akarom, csak nem lenne helyes.-morfondírozott Mia. Greg elindult Mia felé. Mia hátrált.
-Nem eszlek meg, nyugi!
Greg átkarolta Miát.
-Te remegsz.
-Ne!-Mia kibújt Greg alól.
-Felesleges, elárultad magad.-Greg visszahúzta Miát.
-Nem érted, hogy nem akarom?- Mia elsírta magát. Greg átölelte.
-Jól van, na, tudod, hogy nem bántalak, nyugodj meg!
-Hagyjál!
-Csak vigasztalni próbáltalak, bocs!
-Nem érted hogy fáj?
-Mi?
-Minden! Minden fáj!
-Te is szenvedsz, igaz, és a gorombasággal leplezed! De ha így van, tudod, hogy én is, akkor ne tegyük ezt egymással! Hanem hagyjuk egymást szeretni, kérlek!-könyörgött Greg.
-Nem szabad.
-Szeremben és háborúban mindent szabad.-Greg lesmárolta Miát.
-Elmegyek.-Mia próbált kibontakozni Greg karjaiból.-Mért nem tudod elfogadni, hogy nem így kell lennie?
-Mert amikor majdnem meghaltunk, és az Úr előtt voltunk, rájöttem, hogy téged soha nem szabad elengednem! Az egész életünkre vonatkozott.
-Akkor nem lett volna ez a szarakodás Ceccel.
-Azt senki nem mondta, hogy próbatétel nem lesz, és én már arra is gondoltam, hogy Cec nem tőlem terhes, mert nem nagyon rémlik semmi, és annyira nem voltam berúgva!
-Gyenge duma. Azt hiszed, hogy én nem akarom?
-Néha nem úgy viselkedsz. Azért megpróbálhatnád, ha mégis érdekel. A kettőnk érdeke.
-Ez így nem jó. Sehogysem.
-A fene se ért téged.Akkor éljünk a pillanatoknak, ha más nincs, úgyse bírjuk sokáig.
-Nekem is van saját életem.
-Kivel?
-Egyedül.
-És az jó neked?
-Legalább nem szenvedek. De mikor ott vagyok melletted…
-Én meg nem bírlak megállni, akkor mi legyen?
-Én se.
Greg hevesen lesmárolta Miát, és beletúrt a hajába.
*
-Hiányoztál nagyon. És én neked?-suttogta Greg.
-Persze.
-Örülök.
-Hát még én.-felelte Mia unottan, és felült.
-Semmi kedvem hazamenni.-ásítozott Greg.
-Hazamegyünk. Pakolok is.
-Mikor jön már az orvos?
Mia felkapkodta a ruháit, és kiment az orvosért.
-Na végre!-kiáltotta Greg.
-Maga szabad.
-Hála az égnek, végre, köszönöm!
*
-Nem erre lakunk.
-Elviszlek valahová.-vigyorogta Greg.
-A parton vagyunk.
-Talált.-Greg lefékezett.-Épp naplemente van, és minden gyönyörű. Ezt akartam megmutatni.
Kiszálltak a kocsiból. Mia mosolyogni próbált.
-Mi a baj, látom rajtad, hogy valami nyomaszt, nem tetszik?-kérdezte Greg.
-Dede. És most?
-Hát szerveztem valamit még ma estére, addig nem gondolunk másra.
Greg odament egy férfihoz, és elvett tőle pár kulcsot.
-Ez egy nyaraló.-állapította meg Mia.
-Gyere.-Greg bevezette Miát.-Enni?
-Nem.
-Inni?
-Na jó, hagyjuk a rizsát, essünk túl rajta!
-Nem értelek nekem te nem egy használati tárgy vagy.-csóválta a fejét Greg.-Nézd meg a teraszt is, ahol hintaágy van, és a naplementét lehet látni. Ülj le!
-Köszönöm, inkább állnék. Gondolom te is.-gúnyolódott Mia.
-Most mi bajod? Kedves akarok lenni, romantikázok itt, te meg el vagy kenődve!
-Azt hiszed, ettől majd elfelejtem, hogy átvágtál?
-Mikor? És megbeszéltük, nem?
-Peeeeeeeeeeeeeersze, mit beszéltünk meg? Hogy megcsaltál azzal a lotyóval?
-De megbeszéltük, hogy akárhogy is volt, szeretjük egymást, és megragadjuk az élet adta alkalmakat.
-Ki beszélte meg? Te beszéltél, én meg hallgattalak!-kiabálta Mia.
-Megint kezded.-morogta Greg.
-Én kezdem? Mégis ki dugott félre? Mindent elcseszel, aztán meg pitizel. De ha Cec elhúz, akkor is minden ugyanúgy megy tovább. Én hiszek neked, te, meg ki tudja, hol alukálsz
-Jó akkor haragudj rám életem végéig, és szerinted nem változtam már ennyi idő alatt?
-Te mindig is ilyen maradsz
-Miért a nővérrel se kezdtem ki a korházban, pedig anno nem hagytam volna ki. És miért, mert szeretlek őszintén. Egy nőért se güriztem ennyit, mint érted
-Most hatódjak meg? Brühühühühühü.
-Akkor most el vagyok ásva, igaz?
-Átverted a fejem. Hagytad, hogy azt higgyem, hogy nem csináltál semmit
-Ha neked az kell, alázz meg ezzel életem végéig.
-Nehogymár téged kelljen sajnálni! El akarok költözni
-Ahogy gondolod, de kérlek, mindkét gyereket vidd magaddal, majd Theót később elhozom tőled, de itt maradok.-sóhajtotta Greg.
-Állíts magadon! Ó, te szegény mártír! Úgy sajnállak, hogy le kellett vele feküdnöd!
-Gúnyolódj, csak menj innen!
-Megyek is. Inkább költözöm Georgehoz, minthogy veled lakjak!
*
Mia csöngetett. Egyet, kettőt, hármat. Az ajtó végre kinyílt.
-Bonjour!
-Bonjour szépségem! Hogy vagy?
-Agyamra megy!-Mia bevágtatott.-Hú, de imádok itt lenni!
Mia körülnézett, az asztalon púposodó iratkupacon, a szegényes berendezésen, végül a felfelé vezető lépcsőtől, amitől mindig meglódult a fantáziája…
-Melyik? Greg vagy Cece? Esetleg egy vöröshajú újságíró?-George leült egy bőrszékre (Miát nem kínálta hellyel)
Mia megfordult.
-Jajj, ne cukkolj már! Te Cecének hívtad?
-Mért, te nem így hívod?
-Te aztán semmitől sem riadsz vissza, mi?
-Ilyenek ezek a csúnya firkancsok.
-Firkancsok! Ez jó! Szeretem a firkancsokat!-nevetett Mia.
-Jó hallani! Mindegyiket?
Mia az arca elé tette a kezét.
-Hagyd abba! Teljesen piros vagyok!
-Asszem hamarosan megírhatom a főoldalon, hogy Gregori Baquet elhagyta a felesége egy cukkancs firkancsért!-George felállt, és széttárta a karját, az arca pedig álmodozó kifejezést öltött, mint mindig, mikor felvillant egy jó história.
-Bekaphatod, tudod?-Mia kinyújtotta a nyelvét.
-Te is, tudod? Engedély megadva! Ha már a nyelved nyújtogatod rám!
-Hogy te milyen egy hülye vagy!
Mia elkezdte ütni Georgeot.
-Hát már nem sokáig leszek itt hülye!
Mia keze megállt.
-Mi van?
-Elköltözöm.
-Hová?
-Londonba.
Mia megragadta George fölsőjét.
-Ne már!
-De már!
-Ezt nem teheted!
-Na ne mondd!
Mia még jobban elkezdte püfölni Georgeot, és zokogni kezdett.
-Állj már le! Mia! Hagyd abba!-George irgalmatlanul megcibálta Miát.
-Hogy vagy képes itt hagyni engem, egyedül?
-Itt van neked, Greg, nem igaz? Ha szépen megkéred, biztos szívesen elszórakoztat téged!
-Te olyan hülye vagy!-hisztizte Mia.-Kit érdekel, mit tenne szívesen Greg?
-Engem az érdekel, te mit tennél szívesen?
-Veled lennék.
-Rajtam ne múljon.
George magához rántotta Miát, és megcsókolta.
És akárcsak Mia ábrándjaiban, végre megtudta, hogy néz ki a teljes lépcső, ráadásul sétálnia sem kellett hozzá, majd bejutott a felső helységbe egy cuki újságíró karjában.George lerakta Miát.
-Akarod?-kérdezte a fiú.
-Na, mit gondolsz?- nevetett a lány.
*
Mia kuncogott az alvó George látványán, amíg a cipőjét kötötte.
-Hová mész?-ásította George félálomban.
-Dolgoznom kell.
-Maradj még, édes!-George megsimogatta Mia karját.
-Édes… hát ez tetszik!
George megpuszilta Mia homlokát. Mia megnézte a telefonját.
-Négy nem fogadott hívás.
-Kit izgat?
-Greg? Biztos épp Cecét. Később találkozunk.
-Oké, akkor most nehezen, de elengedlek. Viszlát később.
Mia megcsókolta Georgeot, és kilépett az ajtón.
*
-Hol jártál? Kerestelek!-keseregte Greg.
-Georgenál!
-Interjút adtál? Ekkora médiasztár vagy?!
-Nem kötöm az orrodra, mért voltam nála
-Biztos valamelyik ócska firkálmánya miatt.
-Nem, ha tudni akarod, együtt járunk!
-Azzal a kerti törpével?
-Azzal! Nem is tudtam, hogy ilyen kedves is tud lenni!
-Az a finom lelkű drága írta rólam, hogyha százasszöggel a színpadhoz erősítenének, jó lennék fogasnak!
-Hát finomabb is, mint te!
Mia kinyújtotta a nyelvét.
-Jaja. hát igen, gondolom, amikor azt a cikket írta, megérezte, hogy csak kicsi és puha dolgok vannak nála, és kellett neki valami kemény. Azt a tollat találta, amivel azt a szennyet megírta.
-Kabbe!
-De ha te buksz a málnalekvár hajú kis buzikra!-sóhajtotta Greg.- Persze, csak arra jó, hogy hazugságokat firkáljon lapokba.
-Nem és fékezd a nyelved!
-Á, igen! Ő volt az, aki azt mondta, hogy a Hollywood
Boulewardról vagy.
-Csak nem vagy féltékeny? Szánalmas vagy!
-De igen, képzeld! Képes voltál lecserélni egy ilyen kis szutyokra!
-Nem szutyok, egész jóképű!
-Mihez képest?
-Mért és te?-kérdezte Mia.
-Mondjuk hozzá képest...Cec tegnap nem ezt mondta!
Mia elsápadt.
-Nem azt mondtad, hogy piszkavassal sem nyúlnál hozzá?
-Ha te megteheted, én mért nem? Ráadásul te olyannal, aki leitatott, rámuszított egy sztriptiztáncosnőt, és kirakott a címlapra. Neked se lesz jobb sorsod!
-Jahh, persze!-Mia a szobájába ment.
*
Kinyitotta a szemét, és nyújtózkodott. Már előre eltervezte, mit fog csinálni ma. Bár ha szerencsétlen nőszemély tudta volna, mi vár rá, valószínű, hogy fel sem kel. Az ajtóhoz lépett, és ki akarta nyitni. De az ajtó zárva volt.
-Hé! Valaki engedjen ki!
-’Reggelt!-szólt be Cec.
-Idefigyelj, cecelégy! Most azonnal engedj ki!
-Én hogy?
-Mittudomén! Hívd ide Greget!
-Elment.
-Hová?
-Vásárolni.
-Mi a fenét vásárol, a fene essen belé?
-Újságot.
-Minek?
-Elfogyott a fűtenivalónk.-morogta Cec.-Teljesen elment az esze.
-Ebben egyetértünk. De most engedj már ki!
-Hogy?
-Mittudomén, hívj lakatost!
-Mindjárt itt van Greg!
Lentről léptek hallatszottak. Mia felkapott egy széket.
-Állj hátrébb!
Cec hátrébb lépett. Mia belevágta a széket a faajtóba, amin egy hatalmas lyuk szakadt. Mia kimászott, és lement.
-Nem hívott George?
-Valószínűleg még mindig az arcát próbálja összerakni.
-Bántottad?
-Elesett.
-Persze. Mért zártál be, te barom?
-Biztos volt rá oka.-kotyogta Theó.
-Téged nem kérdeztelek. És mi ez a kupi?
Mia felkapott egy újságot a halomból, mire Greg kitépte a kezéből.
-Add már ide!-Mia visszamarkolta az újságot, és megkapaszkodott a díványba.-Ez egy dög! Én megölöm!
-Mia!
-Hagyjál!
Mia felment. Cec elkapta Greg karját.
-Ne.
*
-Hagyjatok békén!
-Nem akarsz reggelizni?-kérdezte Cec.-sütöttem palacsintát. Azt hittem szereted.
-Nem vagyok éhes.
-Segítsek valamit?
-Mit?
-Nem tudom.
-Ez aztán okos volt.
-Bocs.
-Elmegyek.
Mia kilépett a szobája ajtaján.
*
Belépett az ajtón. George szorgalmasan körmölt az asztalánál. Mia lecsapta az újságot.
-Számítottam rád. Egyél kekszet, mert ezt még be kell fejeznem.-George nem nézett fel a munkájából.
-B*zd meg a kekszed!
-Aztán még szegény kekszről is cikket kéne írnom...
-Mire volt ez jó?
-Mi mire volt jó?
-Hogy lejáratsz.
-Ez a munkám. Lejáratom azokat, akik nem érdemlik meg, hogy híresek legyenek.
-A hasmenéseidet is megírod?
-Én megérdemelném, de sajna rám a kutya sem kíváncsi.
-Te egy szarházi vagy.
-Ezt már sokan mondták nekem.-George feltette a kupakot a tollára, és felnézett Miára.-Na menjél szépen haza!
-Kérlek legalább a gyerek miatt ne!
George megfogta Mia karját.
-Menjél szépen haza!
-Hogy lehetsz ekkora szemétláda?
-Jött az magától! Elég baj az szegény gyereknek, hogy ilyen szajha anyja van!
-Nem vagyok szajha!
-Azért fekszel össze fűvel-fával?
-Azért mert azt hittem szeretsz.
-A mikulásban is hiszel? Mész már?
*
Elindult hazafelé, a lesben álló tömegben. Suhogást hallott, aztán valami loccsant a fülén. A paradicsom lassan szétfolyt, és beterítette a kabátját.
-Mi volt ez?
-Az ilyen nőket régen megkövezték!-visította egy nő.
-Én nem tettem semmi rosszat.
-Maga egy utolsó ribanc.-Az egyik nő közelebb jött, és előreköpött Mia hajára, Mia elszaladt, és eszébe jutott hogy elfogyott otthon a gyümölcs.
-Jó napot, egy kiló almát!
-Nincs alma!-morogta a morcos gyümölcsárus.
-Dehát ott van!
-Az nem eladó.
-Akkor szőlőt.
-Az sincs.
-De hát… jó, hagyjuk, további szép napot, asszonyom.
Elért a parkig, ahol a deszkások sziesztáztak.
-Nem jössz egy körre, kifizetjük!
-Holnap elutazom, és nincs pénzem búcsúbulira! Azt hallottam, egy kurva olcsóbb!
-Hagyd, veled nem megy el, az újságírókra gerjed, igaz, perdita?
Mia arrébblökte.
-Nem vagyok kurva.
-Mi van, keménykedsz? Talán nem szereted ezt a helyet?-röhögte az egyik.
-Fogd már be a pofád!-kiabálta Mia, miután a saját szavaival dobálták meg, amitől irtózott.
-Mennyit kérsz?-Az egyik deszkás felemelte a szoknyáját.
-Engedj már!
Mia elrohant. Kinyitotta a bejárati ajtót, és összeesett.
*
-Hol vagyok?
-A szobádban.
-Hogy kerültem ide?
-Idehoztalak.
Kitisztult a kép. Greg.
-Mi történt?
-Ezt kérdezem én is.-csóválta a fejét Greg.
-Én csak…-Mia felült, és Greg nyakába vetette magát.-Mondd csak ki: én megmondtam!
-Tudom!
Mia zokogott, Greg simogatta a haját.
-Bajt hoztam rád?
-Például?-kérdezte Greg.
-Ezzel az egésszel.
-Rám? Hogyhogy?
-Az emberek nem hagynak békén majd. Engem is meg dobáltak k**vának neveztek.
-Csak azzal teszik ezt, aki megérdemli. És nekem ehhez mi közöm?
-Nem tudnám elviselni, hogy miattam piszkálnának. Tudom, most a szemre akarod vetni azt, hogy vele voltam.
-Mi közöm hozzá?
Mia lesütötte a szemét.
-Már semmi közöm hozzá, hogy te mikor, hol, és kivel.
Mia felkelt, és megölelte. Greg megsimogatta a haját. Mia szipogott, és még jobban hozzá bújt.
-Nyugi!
-Azt hittem szeret, de tévedtem.-sóhajtotta Mia.
-George csak magát szereti.
-Rájöttem. Jókor, mi?
-Az egyetlen, akiről tudom, hogy szeret, te vagy.-Mia megpuszilta Greg arcát.
Mia felállt.
-Sajnálom, de...nem szeretlek.
Mia hátrált.
-Ez a viselkedés...Összefekszel fűvel-fával, hisztizel...
Mia letörten kilépett az ajtón, és elindult a szomszéd szoba felé.
*
Belépett. A gyerek aludt, és csendesen szuszogott. Mia szipogva leült mellé.
-Bocsáss meg, hogy ilyen hülye vagyok. Hogy rossz anya vagyok. Mindenkinek csak fájdalmat okozok. Ígérem minden más lesz. Szeretlek.
Cec a fejét csóválta, és a szobájához ment Gregért, Hercegnő felébredt.
-Mért sírsz, mami?
-Mert nagyon szeretlek, és sajnálom, hogy nem voltam jó hozzád, édesem, de ígérem, más lesz minden.
-Ne sírj, mami.
Hercegnő átölelte Miát. Greg belépett.
-Kicsim, mit szolnál, ha az egész napot együtt töltenénk?-kérdezte Mia.
-Benne vagyok!-rikkantotta Greg.
-Ezt a hercegnőnek mondtam.
-Ez szomorú.-csóválta a fejét Greg.
-Szuper de apa is jöjjön!
-Majd őfelsége eldönti.-bólintott Greg.
-Jó, gyere-Mia felkapta a hátizsákját.
-Ezt a hercegnőnek mondtam.-pimaszkodott Greg
-Jössz!
Mia elhúzta a száját. Eszében sem volt kimenni, csak udvariasságból kérdezte, mert a gyerek általában soha nem akar gyalogolni.
*
-Mi a baj?
-Semmi.-hazudta Mia.
Egy dinnye repült a levegőben. Mia elesett. Mindenki nevetett. Greg felsegítette Miát.
-Elegem van!
-Elég!-kiáltotta Greg.
-Menjünk haza.
-Hagyd békén azt a szegény gyereket!-kiabálta egy pasas.
-Befogná?
-Az ilyen nem érdemli meg, hogy gyereke legyen!-vágta rá a másik.
Mia sírva fakadt.
-Mindenki fogja be!-üvöltötte Greg.-Mia! Mia!
*
Késő délután…
-Szia.
-Mért tetted ezt velem?
-Megint kezded?-ásította George.-Kezdessz unalmas lenni, tudod?
-Te meg egy szemétláda barom…
-… állat, igaz? Ez költői kérdés volt.-George felállt.-Bblablabla.
Mia csapkodta az ökleivel.
-Te rohadék!
-Add fel, nem fekszem le veled, hiába ütsz! Teljesen elment tőled a kedvem! Nézz magadra!
-Mért vagy ilyen kegyetlen?
-Minden jól mehetett volna, de te mindent elcsesztél, te hülye liba!
-Mért, mit tettem?
-Muszáj volt hisztizni? Elvihettelek volna magammal, kerestem volna egy csomó lét. Habár, talán még… Ott senki nem olvasta, hogy ribanc vagy! Képzeld el! Hát nem lenne jó? Csak mi ketten!
-Ennyire hülyének nézek ki?
-Szóval nem jössz. Én meg azt hittem, szeretsz.-sóhajtotta George.
-Te hitted azt, hogy szeretlek? Megáll az eszem!
-Nesze, itt egy zsebkendő, és most tűnj el a házamból!
Mia kifelé indult.
-Várj, Mia!
-Nem is kívántál nekem jó utat!
Mia felkapott egy vázát, és Georgehoz vágta.
-Jó utat a pokolba!
Kilépett az utcára. Már sötétedett.
-Taxi!
A taxi megállt. Mia beszállt, és belenézett a tükörbe. Nevetnie kellett, olyan szánalmasan festett. Hát igen, a szerelem fáj, főleg ha az ember vonzza a hülyéket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
