|
Ötödik fejezet
Lovely girl&Clau 2006.09.20. 19:40
 Lelkiismeret-furdalás(2/1)
-Hogy is bírtam ilyenek nélkül?-kuncogott Mia.
-Nem tudom, édes.-Greg megsimogatta Mia arcát.
-Huh, asszem hogy most egy évig nem bírok megmozdulni. Ez is miattad van.
-Ne tedd, és velem akkor mi lesz?- kérdezte Greg nevetve.
Kintről hiszti hallatszott.
-Na kint áll a bál.-Greg fáradtan hátradőlt.
-Ez a lányod lesz.-morfondírozott Mia.
-Van neki anyja is. Na menjünk ki mindketten, és nézzük meg, mi van.
Felöltöztek és kimentek a nappaliba.
-Na mi folyik itt, mért sírsz, Hercegnő?-kérdezte Greg.
-Nem érem el! A polcot!
-Mért nem szólsz Theónak?
-Mert telefonál, és azt mondta, ne merjem zavarni!
-Mit akarsz a könyvekkel?-kérdezte Mia.
-Nézegetni.
Mia a könyvek közé nyúlt, mire minden lepotyogott.
-Ki volt ez a… olálá!
-Ez mi, anya?
-Ez apád magánújságja. Te mekkora disznó vagy!
-Mi van? Ez nem az enyém!-tiltakozott Greg.-Biztos Theóé…
-Persze, én meg nyuszi ül a fűben. Theó nem nézne ilyeneket.
-Honnan tudod, fiú és a fiam.
-Szánalmas vagy.-Mia hozzávágta az újságokat.-Jó szórakozást!
Greg Mia után rohant.
-Nyugi édes ezek régiek, és rég elfelejtettem, hogy ott van!
-Szállj le rólam!
-Ne csináld, édes most egy újságra vagy féltékeny, kidobom őket!
-Hogy lehetsz még ennyi idősen is ilyen hülye? De úgy látszik, én ide kevés vagyok! Dobd ki!
Greg kilépett az udvarra, és kidobta az újságokat a nagykukába.
-Remek, remek! Köszönjük a magánszámot, megyek aludni!-Mia morcosan elmenetelt.
Theó lejött a lépcsőn.
-Te meg mért nem vállaltad magadra, na mindegy, megyek föl, és figyelj a húgodra!
Theó alattomosan vigyorogva figyelte, ahogy Greg bosszankodva felcaplatott, hogy kibékítse Miát.
*
-Bemehetek? Meg kéne nézetnem a házimat Miával.
Greg épp engesztelni próbálta Miát, és már csókolóztak.
-Gyere csak!-intett Mia.
Theó megigazította a viharfelhőket az arcán.
-Átnéznéd a füzetemet?
-Nem ér rá később?- füstölgött Greg.
-Nem.
-Jójó, meg se szólaltam!
Theó leült az ágy szélére, és lerakta a füzetét. Mia felvette, és átnézte.
-Tökéletes!
-Kössz!-Theó megpuszilta, és kiballagott.
-Nos, hol is tartottunk?-vigyorgott Greg.-Áááá, meg is van!
Greg ledöntötte Miát, és megcsókolta.
-Au!-sipította Mia.
-Mi az?
-Most én kérdezek! Mi van a hátam alatt?-Mia benyúlt a takaró alá.-Gyönyörű fülbevaló, csak egy baj van: Ez nem az enyém!
-Jajj ne, mért ver a sors, Mia, nehogy azt hidd!
-Én? Ugyanmár! Ó, persze, biztosan berepült! Mondjuk az ablakon!
-Nem tudom, lehet, hogy Cec hagyta itt bosszúból!
-Persze, és az óta csak most vettem észre, mi? Nem vagyok idióta! Vagy a mikulás, mert nem kapott borravalót!
-De viszont az óta nem járt itt más, csak te! Mikor kimentünk, is veled voltam, mikor lett volna…
-Látod, megmondtam, te mindig ilyen leszel.
-Ez nem igaz, nem csaltalak meg, és nem is áll szándékomban, oké?
-Hazudsz! Nyomorult, aljas, szemét, tetü disznó vagy!
-Mindig az vagyok, aztán mindig kiderül hogy ártatlan voltam.
-Ártatlan, persze kimentem aludni.
-Ne, majd inkább én, vigyázz magadra, jó?
Mia hallgatott.
-Na megyek, egy puszit kaphatok azért?
Mia a fal felé fordult. Greg megpuszilta a nyakát, mire Mia felpofozta.
-Köszi, édes, ezt a terhességednek tudom be!
-Kicsit sem érdekel. És vidd az ereklyédet is.
-Megyek.-Greg a homlokát ráncolta.-És ha már megyek, bemegyek Theóhoz is.
*
-Hát te, apu?
-Hogy vagy?-kérdezte Greg.
-Mit szeretnél?-ásított Theó.-Aludnék.
-Ugye nem tettél nekem csúnyán keresztbe, amikor nálunk jártál?
-Én?
-Theó!
Theó leeresztette a könyvét az arca elől.
-Ha azzal vádolsz, hogy tönkre akarom vágni a házasságodat, mért nem mondod a szemembe?
-Na, ki vele!
-Mégis ki intézte el, hogy ne vedd el Cecét? Erre nekiállsz gyanúsítgatni, marhára jólesik!
-Jól van, na, lehet, hogy tévedek, de fiam, ha mégis te csináltad, én elfelejtem, csak hozd rendbe, mert Mia tényleg fontos nekem ,kérlek!
-Mi történt?
-Egy fülbevalót talált az ágyban, és azt hiszi, hogy megcsalom, pedig nem.
-Nem, biztos odavarázsolódott. Vagy nem, belopakodott egy nő, és berakta az ágyadba, ugye? Egy őrült rajongó talán?
-Theó, ez most élet-halálkérdés!
-A múltkor is én segítettem neked, most nem fogok.
-Ez az apai szeretet, köszi, fiam.
-Szivesen. És most, szia.
-Na megyek a kanapéra.
-Apa!
Greg visszafordult.
-Igen?
-Menj a kanapéra. Ki akadályoz?
*
Greg megágyazott a kanapén.
-Itt a vacsorád.
-Haragszol még?
Csörgött a telefon. Mia felkapta.
-Halló, halló, halló, ki az? Ez letette.
-Ez fura.
-Hát, persze-gúnyolódott Mia.-Furcsa. Reméljük, legközelebb a célszemély veszi fel. Legyél telefonközelben.
-Vicces vagy, nem tudom, ki volt, és nem is akarom tudni.
-Szép álmokat.-Mia elment.
-Neked is. Szeretlek.
-Bla-bla-bla.
-De tényleg, kicsim!
Mia bevágta az ajtót.
-Remek, megint kicsesztek velem.
*
Kinyitotta a szemét, és felugrott.
-Jajj!
Mia is hátraugrott.
-Bocs.
-Legközelebb legalább bökj meg, vagy valami, jó? Ne hajolj így fölém!-ásította Greg.
Greg felült.
-Mit csinálsz?
-Mosok!
-Nem is mosol.
-De, ott a… szennyes. Meg akartalak nézni.
-Nem látsz eleget?
-Hehe.
Mia lesmárolta Greget.
-És mit csinálunk ma?
-Hmmm…
Mia szétválogatta a szennyest.
-Mit szólnál, ha moziba mennénk?
-Harry Potterre?-gúnyolódott Greg.
-Nem, annyi jó film megy, mondjuk… ez a te gatyád?
-Na erről a filmről még nem hallottam.-cseresznyézett Greg.
-Azt kérdeztem, ez a te gatyád?-üvöltötte Mia, és Greghez vágta a gatyát.
-Gondolom. Miért?
-Nézd meg!
Greg méregette a gatyát, és szemügyre vette a közepén végigfutó piros csíkot.
-Azt ne mondd, hogy már a tököd is cseresznyét eszik! Vagy netán valaki letámadott, miközben elaludtál a színpadon?
-Jajj, ne már!
-És én még meg akartam neked bocsátani! Tudodmit? Békén is hagylak, nehogy megzavarjam a titkos szívatásaidat!
-Jajj, Mia, ne hisztizz már!
Csöngettek. Mia kitárta az ajtót.
-Virágok Gregori Baquetnak!
-Ohhh, szívottka, virágot kaptál!
Mia kikapta a levelet a csokorból.
-„Köszönöm a csodás éjszakát, Lili.”De gondolom neked erre is, van egy jó magyarázatod, ugye?
Mia a kanapéra dobta a csokrot, és kiment a konyhába.
*
Délután…
-Hoztam kaját.
-Takarodj.-Mia fel se nézett a Tamagochiból.
-De muszáj enned valamit!-kiabálta Greg.
-Aztán még kiderül, hogy ez is másodszájból van.
-Kössz.
-Szívesen.
Greg kiment a tálcával.
-Szia Theó!
-Kidobott?
-Ki, pedig én…
-Meg is értem. Add ide!-Theó elvette a tálcát és belépett.-’Délutánt.
Mia Theóra nézett.
-Gyere be.
Theó lerakta a tálcát.
-Azért ez gáz. Hogy ennyire nem képes csomót kötni magára.
-Ezért jöttél ide?
-De ugye nem akarsz elmenni?
-Mért ne?-kérdezte Mia.
-Nehogymár mi szenvedjünk azért, mert ő játssza a machógyereket.
-Javaslat?
-Hmmmm… maradj itt, de azért vonhatsz meg tőle jogokat.
-Például?
-Jajj, Mia…
*
-Téged óhajt.-sóhajtotta Theó.
-Hallottalak.
-Mondom, téged óhajt. Utána is ráérsz sajnáltatni magad. Egyébként szerintem most sajna vesztettél.
-Ezt meg hogy érted?
Theó gúnyosan ciccentett. Greg belépett az ajtón. Mia épp az ablaknál állt.
-Fáradj beljebb.
-Gondolom, jól összedugtátok a fejeteket. Jóban vagytok, mi?
Mia Greg felé fordult.
-Te vagy felháborodva? Simán összepakolhattam volna a gyereket, és elhúzhattam volna.
-Ok nélkül.
-Ok nélkül. Peeeeeeeeeeeersze. De sajnos a gyerek úgy még jobban utálna, úgyhogy itt maradok.
-Jajj, de jó!-sóhajtotta Greg.
-De semmi közöm hozzád. Menj, keress magadnak társaságot, mert én nem szórakoztatlak.Remélem elég finoman fejeztem ki magam.
-Eléggé.
-Akkor, szia.
Greg kilépett az ajtón.
*
-Kössz, hogy bekavartál.
-Én?-Theó beleharapott egy körtébe.
-Reméltem hogy támogatsz.
-Te csaltad meg, nem én.
-Nem csaltam meg.
-Ez poén. Akkor biztos a körülmények esküdtek össze ellened.
-Erre mit mondjak?
-Hagyj békén.
-Mintha csak Miát hallanám.
BUMM
-Ez meg mi a fene volt?-kiáltotta Theó.-Bemegyek.
-Várj meg!
*
-Jesszus!-Greg felemelte az ájult Miát, és letette az ágyra.
-Nem lélegzik.-állapította meg Theó.
-Te jó ég, hívd a mentőket, gyerünk! Most!
-Ugye azok a gyógyszerei?
Greg mesterséges lélegeztetést adott Miának.
-Biztosan nem.
-Greg!-emelte a hangerőt Theó.-Ez tök üres!
-Te jó ég, mit csináltál, kicsim.-pityeregett Greg, miközben élesztgette.- Gyerünk, ne hagyj itt, gyerünk, lélegezz már!
Theó idegesen csapkodta a telefongombokat.
-Már épp ideje volt, siess.-Greg rázta Miát.-Kérlek, ébredj fel, gyerünk, nehogy itt merj hagyni!
-Mindjárt itt vannak-Theó letette a telefont. Hercegnő berohant.
-Mért nem mozdul? Mi baja van?
-Mert nincs eszméleténél Theó, vidd ki a húgodat, kérlek! Gyerünk, kicsim, ébredj! Ne sírj már te is, vidd ki a hugód!
-Jajj ne!-kesergett Theó.-Megöltem!
-Mi? Mi van? Mért ölted volna meg?
-Én ezt nem akartam-csóválta a fejét egyre gyorsabban Theó.
-Gondolom, miért, mit csináltál, Theó?
-Mindent.
-Mi mindent? Nem értelek, fiam.
Kintről a mentőautó fütyülése hallatszott.
-De értesz!
-Mármint a fülbevaló, és a rúzs, meg a csokor… a gyógyszereket ugye nem te adtad neki?
-Nem, jajj, dehogyis!
-Akkor jó, illetve nem, de érted.
Greg felvette Miát.
-Verd meg.-morogta Hercegnő.
-Majd meglátom később, csak Mia legyen rendben, és elég lehet neki a lelkiismeret is, főleg, ha megölted a testvéred, de remélem nem. –Greg szúrósan nézett Theóra.-Mindjárt jövök.
Greg pár perc múlva visszajött-Mia nélkül.
-Semmi közöd hozzá, mit csinálok! Ne szólj bele!-üvöltötte Theó.
-Szállj már magadba, fiam, a hülyeséged miatt a mostoha anyád és a testvéred lehet, hogy meghalnak, te meg így viselkedsz!
-Szállj már magadba fiam, nyenyenye! Tudodmit? Nem érdekel! Jót akartam!
-Csak tudnám, kinek?
-Miának, ki másnak?
-Nem gondoltad, hogy én is változom, és Miát soha nem csalnám meg, érted? Én tiszta szívből szeretem, a szerelmem, és a feleségem, és a nem tudom mim…
-A te nemtudodmid. Csak azért, mert te ennyi idős vagy. Ezért inkább hozzádment. Bárcsak ne is lennél! Miattad nem lehetek soha boldog. Amióta itt van, rácuppantál és nem is érdekelt, hogy én szenvedek.
-Mitől szenvedsz?
-Hogy folyton itt nyalod-falod előttem!
-Ne haragudj, igazad van, lehet, hogy nem is gondoltam bele. Bocsáss meg, fiam, önző egy apád van, ne haragudj. Haragszol még?
-Ó, nem.
Greg megölelte Theót.
-Na gyere, fogjuk Hercegnőt, és nézzük meg, mi a helyzet Miával!
-Ki fog nyírni.-szipogta Theó.
-Csak nem, majd lenyugtatom, és elmesélünk mindent. Gyere!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
