|
Hatodik fejezet
Lovely girl&Clau 2006.09.23. 17:02
 Vigyázok rád
-Minden oké, doki?
-Nem teljesen.
Greg elsápadt.
-Mi történt?
-Kimostuk a gyomrát.-lapozgatta Luis unottan a jegyzeteit. Greg legszívesebben felképelte volna.
-És a baba?
Luis felnézett, és megcsóválta a fejét.
-Nem.
-Te jó ég, elment?
-Már nem élt.
-Ohhhh istenem-motyogta Greg könnyekkel a szemében-És még Miának is el kell mondanom, bele se gondolok, mit fog reagálni…
-És még ki is kell majd vennünk, különben ő sem éli túl.
-A gyereket vagy a méhét?
-A a gyereket.
-Kérem, doktor úr tegyen meg, a mindent a feleségemért!
-Most bemehet egyikük.
Greg becsukta maga mögött az ajtót.
*
Greg megsimogatta Mia arcát. Mia ébredezett.
-Szia, hogy vagy, nagyon ránk ijesztettél!
-Menj innen. Kopj le.
-Mia, ne csináld, aggódtam érted.
Theó belépett.
-Gyere, fiatalúr-nevetett Greg.
-Kimész?-kérdezte Theó félénken.
-Persze.-Greg megsimogatta Theó haját, és kiment.
-Hogy vagy?
-Elég szarul.
-Sajnálom, Mia. Az egészet én csináltam, Greg nem csinált semmit, bocs.
-Megkért, hogy védd meg? Ez aztán az érett, felnőtthöz méltó viselkedés!Gratulálj neki a nevemben!
-Nem, Mia, tényleg én voltam, a fülbevalótól a csokorig.
-Elmesélte?
-Nem, mert én csináltam, a fülbevalót, akkor raktam oda, amikor bekéredzkedtem a füzettel.
-Te nem vagy ilyen.
-Tudom, de féltékeny voltam, mert folyton nyaljátok-faljátok egymást.
-Tűnj el innen! Nem akarlak látni!
-Bocsi, remélem, megbocsátasz egyszer.-Theó kiballagott.- Bemehetsz.
*
-Na hogy fogadtad?
-Rosszul.-morogta Mia, miközben háttal feküdt Gregnek. Greg körbe akarta sétálni.-Ne gyere ide! Nem akarom, hogy ilyen állapotban láss!
Greg maga felé fordította Miát. Mia eltakarta az arcát.
-Na, semmi baj nyugodj meg, ne sírj!-Greg elővett egy zsebkendőt a zsebéből, és odaadta Miának.
-Megint nem hittem neked-szipogta Mia.
-Tudom, de megbocsátok és nyugodj meg-Greg átölelte Miát.
-Annyira sajnálom!
-Ccsss...semmi baj-Greg megsimogatta a haját.
-Látod, milyen hülye feleséged van! Meg sem érdemellek.
-De én így szeretlek, és ha itt tartunk, én is megkérdezhetném magamtól, hogy megérdemellek-e.
-Ez nem igaz. Te nem gyanúsítottál meg.
-Tudom, de eléggé féltékeny voltam.
-Mi történt?
-Hogyhogy mi, bevettél egy csomó gyógyszert!
-Jééééééééééééé, komolyan? Nem mondod! Mi történt?
-Kimosták a gyomrod és... És...és…-Greg szeme kezdett savószínű lenni.
-És mi? Szedd már össze magad, az isten szerelmére!
-Nem könnyű, a baba...meghalt.
-Hazudsz! Menj innen!
Mia elkezdte ököllel ütni Greget.
-Nem, Mia, bár úgy lenne, nincs meg!
Greg megpróbálta lefogni Miát.
-Nyugodj meg, az orvos mondta, kérlek, Mia!
-Tűnj el, takarodj innen, nem vagyok rád kíváncsi! Gyűlöllek, hazug szemétláda!
-Ha megnyugszol, kimegyek oké? Cssssssssss...idehívom az orvost, hogy tőle halld!
Mia erre még jobban tépte Greget.
-Takarodj! Fordulj fel!
-Az Istenért Mia még rosszul leszel!-Greg dühösen felállt, és kiment az orvosért.
*
-Kérem, doki, menjen be, és mondja el neki maga is, adjon neki nyugtatót! Teljesen kivan!
-Mi történt?
-Elmondtam neki, és teljesen kiakadt, kérem, segítsen!
Az orvos benézett.
-Dehát alszik!
-Biztos, nem lehet, hogy elájult, az előbb még vert?
-Menjünk be!
Beléptek a kórterembe. Az orvos Miát nézte.
-Talán alszik. Vagy ébren van. Talán csak tetteti. Az is lehet, hogy nem akar beszélni velem.
-Vagy velem.-vágta rá Greg.-Lehet, de kérem szépen, menjen oda, és mondja el, biztos hallani fogja, még ha nem is reagál.
-Előbb talán maga, mégiscsak…
Greg közelebb lépett az ágyhoz.
-Itt a doki, Mia!
Mia szuszogni kezdett.
-Hallod, kicsim, itt a doki!
Mia összeszorította a szemét. Greg intett az orvosnak.
-Kisasszony! A gyerekről van szó.
-Mit akar?
-Sajnos meghalt és ki kell vennünk, különben ön is meghal, nagyon sajnálom, de ki kell vennünk a babát, mert ön életveszélyben van!
-Nem hiszem.
-Értse meg, a gyermek meghalt, és ön is meg fog, ha nem vesszük ki!
-Nem engedem, hogy ezt tegyék velem!
-De asszonyom, az élete!
-Drágám, kérlek!-csatlakozott Greg.- Kérlek, Mia, lesz még gyerekünk, esküszöm!
-Blablabla! Nem érdekel!
-Nem érdekel és én?
-Teh...se nagyon.
-Akármilyen makacs vagy, én nem hagyom, hogy meghalj!
-Dögölj meg! Remélem, lelövöd magad!
-Persze édes, én is szeretlek!-sóhajtotta Greg.- Rendben aludj egy kicsit, remélem, legalább észhez térsz.
-Persze hogy megkönnyítsem a dolgod, azt várhatod.-Mia a fejére húzta a párnát.
-Fejezd be, ne légy gyerek, Mia, nekem is fáj!
-Lálálálálá!
-Hogy lehetsz ilyen, az istenért? Na jó én ezt nem bírom, kimegyek!
Kilépett a gyerekeihez.
*
-Na?-kérdezte Hercegnő.
-Káosz, nem akarja tudomásul venni.
-Miattam őrült meg-csuklott Theó.
-Akkor se te, inkább én, meg az, hogy meghalt a gyerek, nagyon akarta, és persze én is, de ő jobban, szóval érted.
-Szerinted mikor…
-Annyiszor idegesítette fel magát, hogy sejtelmem sincs. Akármikor vége lehetett.
-Hazamegyünk?-ásította Hercegnő.
-Nem mész be anyádhoz, biztos örülne neked! Ki tudja, lehet, hogy te meg tudnád vigasztalni.
-Á, nem. Majd pont engem akar oda!
-Mert?
-Álmos vagyok!
-Na jó, akkor menjünk!
-De én visszajövök, nem hagyom egyedül. Úgyhogy Sophie nénikétekhez mentek.
-Minek?-kérdezte Hercegnő.
-Ki fog ugrani a bőréből. Menjünk Bellékhez!
-Aludni, nem hagylak titeket felügyelet nélkül! Jó, akkor oda!
*
-Te milyen egy kis tetű vagy, még ilyenkor is csak a magad hasznát lesed!
-Kössz, hugi ezt megérdemeltem!
-Srácok! Hagyjátok abba!-kiabált hátra Greg.
-"Menjünk Bellékhez","Menjünk Bellékhez", Hogy bámulhasd azt a bárcást?
-Apa, agyonüthetem?
-Elég legyen!-Greg lefékezett.-Kiszállás!
Kiszálltak az autóból. Greg csöngetett. Belle jelent meg az ajtónyílásban.
-Hát ti? Ugye nem akarod ide parkolni őket?
-Ami azt illeti, de, baj?
-4 testvéred és anyád van, de nem. Gyertek be!
A gyerekek beandalogtak a műrózsás ajtón.
-Köszi, Mia korházban van, és ott éjszakázom.
-Ha már úgyis rokonok leszünk, legalább viseljük el egymást, igaz? De ugye tudod-Annabelle közelebb hajolt-… hogy bármikor szívesen látlak itt éjszakára. Sebastian épp nincs most itthon, és ez előfordul néha, és olyankor egyedül alszom, ami eléggé nem jó.
-Hát, kössz. Talán majd egyszer élek vele. Legyetek jók, na rohanok!
Feltépte a kocsi ajtaját, és nagy levegőt vett.
Ez a nap csupa meglepetés. És még nem is ért véget.
*
-Szia, hogy vagy?-kérdezte Greg.
-És te?
-Én nem számítok, te vagy a fontos!
-Azt akarom, hogy gyere ide! Most!
Greg leült az ágy szélére.
-Gyere-gyere!
Greg közelebb hajolt, mire Mia lekapta, aztán nevetni kezdett.
-Jól vagy? Mi történt, vigyor szirupot kaptál?-kérdezte Greg.
-Kellessz.
-Most? Mikor...a baba…
-Igen, most. De el is mehetsz, most. Legalább tudni fogom, mennyire odavagy értem.
Greg hevesen megcsókolta. Mia is, és az ágyra húzta. Greg vetkőztette Miát. Mia vigyorgott, és simogatta az arcát. Greg megcsókolta a kezét…a száját...a nyakát...a vállát…a melleit...és a hasát. Greg levette a ruháját, odabujt Miához, és megint elkezdte ugyanúgy csókolgatni.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek.-suttogta Mia.
-Én is téged tiszta szívből.
-Azt látom. Ugye itt leszel velem holnap is?
Greg felnézett, a kezébe vette a felesége arcát, és megsimította, majd lágy, megnyugtató hangján így szólt:
-Persze, hogy itt leszek.
-Holnap vágnak szét.
-Ne is mondd, tiszta ideg leszek, már most is az vagyok kicsit, nehogy itt merj hagyni, már most szólok!
-Itt alszol?
-Nem,Bellenél,persze,hogy itt!
Mia hozzábújt. Greg megsimogatta a hátát.
-Mért jöttél vissza?
-Ez egy nagyon hülye kérdés, nem tudnék otthon békésen aludni, miközben te itt vagy, és…
-És?
-És elveszíthetlek, és azt nem bírnám ki.
Mia megsimogatta Greg haját.
-Én se.
Greg lágyan megcsókolta.
-Köszönöm, hogy visszajöttél hozzám.
*
Kinyitotta a szemét, óvatosan felkelt, és betakargatta Miát. Felvette a gatyóját a földről, és magára kapta. Elgondolkozva nézte Miát, és megsimogatta a haját,mikor hirtelen Mia dobálni kezdte magát
-Greg, ne menj el… Greg…
Greg lefogta Miát, és a füléhez hajolt.
-Nyugodj, meg itt vagyok, és nem engedlek!
-Ne!-Mia álmában sírdogálni kezdett. Greg magához ölelte.
-Ne sírj, csssssss...nyugodj meg!
Mia felriadt.
-Nyugodj meg, minden oké? Nagyon rosszat álmodtál, nem akartad, hogy elengedjelek.
-És ugye nem is fogsz?
Az orvos belépett.
-Idő van.
-Rendben, de vele mehetek, doki?-könyörgött Greg.-A műtőbe, kérem, nem lábatlankodom, esküszöm
-Hová, kérem? Ez tilos. Várakozzon itt.
Greg Miára nézett.
-Nem látlak többé.-szipogta Mia.
-Dehogynem, kihoznak a műtőből, és mikor felébredsz, az én sápadt képemet fogod látni! Sajnálom kicsim, nem mehetek be, megvárlak itt, jó? Hidd el! Nyugodj meg-Greg megpuszilta Mia arcát.
-Ég veled!-Miát eltolták. Greg hirtelen utánuk rohant.
-Kérem, doktor úr, mindenképpen hozza vissza nekem élve!
*
Greg felpattant.
-Doki ugye minden rendben?
-Igen…
-Bár?
-Még nem ébredt fel.
-Akkor hogy van minden rendben?-kiabálta Greg.- De fel fog, ugye doki?
-Remélem.
-Mi az, hogy reméli, tudja már, az isten szerelmére, maga az orvos! Engedjen be hozzá azonnal, éreznie kell, hogy mellette vagyok!
Greg berohant, és meglátta a sápadt, eszméletlen Miát, odament hozzá, és megsimogatta, közben könnyek gyűltek a szemébe.
-Istenem, Mia, kérlek szépen, ne hagyj itt, még ha hülye liba is vagy.- zokogott Greg. Theó belépett. Greg nem vette észre.
-Ó, bocsánat, én csak...
Greg megtörölte a szemét.
-Hát te, fiam, gyere be!
-Gondoltam, megnézem. Mi történt?
-Hát nincs jó színben, sajnos. Most hozták ki a műtőből, és nem ébred föl.
-Kómás? Mit csinálunk?
-Nem tudom, remélem nem. Én mellette maradok, hátha felébred!
Greg megfogta Mia kezét. Mia megszorította a kezét. Greg felnézett.
-Mia, kicsim, ébren vagy?
Mia keze leesett.
-Istenem, ne tedd ezt, ébredj fel!-Greg megint megfogta a kezét. Mia is. Greg elmosolyodott.
-Greg…
-Itt vagyok.
Mia visszaaludt. Greg megsimogatta az arcát, és kicsit nyugodtabb lett.
*
Néhány hónappal később…
-Ma is bent van, mint mindig, és ül az ágyadnál. Már teljesen el van keseredve. Csak néz összetörve. Vicces egy alak vagyok, mi?
-Greg…
Greg felállt.
-Mia, itt vagyok!
Mia kinyitotta a szemét.
-Mondtam, hogy mikor felébredsz, az én sápadt képemet fogod látni!
-Szegény én-nyöszörögte Mia.
Greg felnevetett.
-A humorod megmaradt, ez jó jel.
-Hol vagyok? Fáj a fejem.
-A korházban, már jó ideje. Nemsokára megvizsgál az orvos.
-Haza akarok menni.
-Hívom az orvost jó?-Greg kirohant.- Doki, jöjjön, felébredt!
-Komolyan?
-Persze, jöjjön már!
Az orvos belépett, és megvizsgálta.
-Ugye minden oké? Mikor engedi haza?
-Minimum egy hét.
-Ez remek-Greg Miára mosolygott.
*
-Na mit kérsz, parancsolj velem!
-Gyere-gyere!-Mia maga felé húzta Greget.
Greg közelebb lépett Miához.
-Már látom, hogy rosszban sántikálsz.-Vigyorogta Greg.
-Mit szólnál, ha most rögtön nekilátnánk a következő…
-Hazajöttem!-harsogta Theó.-Mi újság?
-Fene beléd.-morogta Greg.-És a suli? Hogy ment?
-Áhh, mi a kaja?
Theó berohant a szobájába.
-Rendelt pizza vagy kinai-Greg felvett egy újságot, és lapozgatni kezdte, hogy megkeresse a kínai étterem számát. Mia mellé lépett.
-Mi ez a tématerelés? Mármint a kicsi fiad részéről?
-Tudom, majd kiderítem! Addig is, míg bejön…
Greg ravasz arcot vágott, és kicipzárolta Mia fölsőjét.
-Halihó!-kiabálta Anne.- Bocsi, csak beugrottalak megnézni, mizu? Rosszkor?
-Kicsit sem.-nevetett Greg.
*
Kicsit később…
-Végre egyedül.-lihegte Greg.
Mia magára húzta Greget, és csókolóztak. Mia beletúrt Greg hajába. Greg benyúlt a ruhája alá. Hirtelen ordítás hallatszott.
-Megyek, megnézem.-Greg felült.
-Menj csak. Megyek, eszem. A konyhában biztosan rámismersz.
Miután Greg lerendezte Hercegnőt, bement a konyhába Miához. Greg megölelte hátulról Miát
-Figyu, kitaláltam valamit, menjünk el a hajóra, ott végre kettesben lehetünk, na mit szólsz? Most én leszek a kapitány.-kezdte Greg.
-Tudsz vezetni?
-Nem megyünk messzire, csak annyira, hogy senki, de senki ne zavarjon minket!-suttogta Greg.
-Mikor? És a gyerekek?
-Hát most elsurranunk, jössz? Pár óráig csak ellesznek.
-Hát jó. Menjünk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
