*

-Olyan sápadt.

-Legalább nem kell többet azt hallgatnom, hogy nem is az enyém.

-Greg!

-Jó, jó, megkérdem az orvost, hogy mi van.

-Siess!-kiabálta Mia.

Greg belerohant az orvosba.

-Bocsánat, én csak… doki hogy van a kislányom?

-Röviden? Rosszul!-Luis összecsukta a jegyzeteit. Mia kijött, és az ajtónak támaszkodott.

-Ugye nem kell megint megműteni, olyan kicsi még!

-Valószínű, hogy igen. Bocs.

-Istenem…-Mia és sírva Greghez bújt, aki megölelte, és bevitte, aztán lenyomta a székbe.

-Nem lesz semmi baj.-Greg felkapott egy narancsot az éjjeliszekrényről.-Nem fog…

-De olyan rossz anya voltam, mi lesz, ha meghal? Adja az ég, ha jól lesz, esküszöm, megváltozom.

-Minek? Ne fárasszál már te is a baromságaiddal, mert fejbeb*szlak ezzel a naranccsal.

-Hogy jobb anyja legyen, mint nekem volt. Te nem tudod, milyen volt az anyánk, kb. olyan, mint én a lányommal, ha nem rosszabb, és ezt nem akarom a lányomnak. Kedves vagy, hogy vigasztalni próbálsz, de nem volt véletlen, hogy nem szívlelt a gyerek. De rájöttem, hogy nagyon szeretem legalább annyira, mint az apját.-szipogta Mia.

-Tökéletes vagy, most megnyugodtál? Szólj, ha abbahagytad ezt a cirkuszt, mert most nagyon nincs kedvem hozzá. Legalább egy kicsit eltekinthetnél az ovis agytérfogatodtól. Egyébként ez megtisztelő.

Mia kicsit megnyugodott, de ott maradt lánya ágyánál, és simogatta, hátha fölébred, és hogy érezze, hogy van az anyja.

-Olyan szépek vagytok. Hasonlít rád-csámcsogta Greg.-Narancsot?

Mia elmosolyodott, és a lányát nézte.

-Remélem a modora az apjáé. Hazamész?

-Nem tudom, lehet, Theó egyedül van. Inkább te menj. Le lenne hangolódva, ha én nem lennék itt. Majd beszélek vele.-Greg bekapta az utolsó cikket.

-De ha felébred, és nem vagyok itt, akkor meg azt hiszi, hogy nem is érdekel, mi van vele. Na jó, úgyis van egy kis megbeszélni valóm Theóval, de bármi van, hívj, oké?

-Úgy lesz.

Mia megpuszilta Hercegnőt, majd megcsókolta Greget.

-Aztán vigyázz rá!

                                      *

-Itthon vagy?

-Itthon.-Theó unottan csatornát váltott.

-Lehet, hogy megint megműtik a húgod, mert nincs jól, apád bent maradt vele, és szól, ha van valami. Nekünk addig is van mit megbeszélnünk.-Mia ledobta a táskáját.

Theó összehúzta magát a fotelban.

-Nyugi, nem eszlek meg, csak megbeszéljük. Nem gondoltad, hogy ennek a játéknak súlyosabb következménye is lehet?

-Milyen játéknak?-Theó kikapcsolta a tv-t.

-Amit űztél velünk, azt hittem, apád megcsal. Szóval, jót röhögtél.

-Nem igaz.

-Ajánlom is, mert én egyáltalán nem gondoltam, és ajánlom, hogy ilyet ne csinálj soha többé!

-Ne dirigálj, nem vagy az anyám! Neked akartam jót!

-Neked áll följebb, én a gyerekemet veszítettem el, és még kedvesen is próbálom tisztázni, te meg itt pattogsz! Mindjárt kapsz egyet, és méghogy jót, na ide figyelj, elég nagy vagyok, hogy eldöntsem, mi a jó nekem, oké, és ha tetszik, ha nem, a mostohaanyád vagyok!

-De rossz nekem

-Mi rossz, ha boldog vagyok apáddal?

-Speciel a "mostohaanyád vagyok" sorra céloztam

-Netán rossz anyád vagyok, mondd meg, és elfogadom. Ne haragudj, de mondd el, mi a gond, és próbálok változtatni rajta, de ne játssz ilyeneket!

-Őt szereted. És engem mért nem szeretsz?

-Tessék, azt hittem, örülsz, hogy én lehetek az anyád, és hogy szeretem az apádat. Jajj, te buta, nagyon szeretlek, jobb fiam nem is lehetne!

Theó sírva fakadt.

-De marhajó nekem. Utállak!

Mia felemelte a fejét.

-Helóka, miért, szerinted hogy szeresselek, olyan vagy nekem, mint a fiam.

Theó bement a szobájába és becsapta az ajtót.

Mia összehúzta a szemöldökét, majd odament az ajtóhoz.

-Most mi bajod Theó?

-Gonosz vagy és tapintatlan-szipogta Theó.

-Én? Miért, ez a normális, nem? Bár…- hirtelen szöget ütött a fejébe -ugye Theó nem vagy...? Ha szerelmes vagy belém, meg kell beszélnünk, Theó, kérlek, engedj be!

-Ne égess! Nem is vagy szép!

-Köszi, ez remek, jobb, ha mi lerendezzük, mintha szólnék apádnak is, nem?

-Nevetséges vagy, apám mindent tud.

-Mióta?

Theó kinyitotta az ajtót.

-Fogd rövidre. Nem értessz meg, úgyse.

-Figyelj, ilyen fordult már másokkal is elő, de hidd el, ez nem szerelem, csak annak érzed. Apád mit mondott?

Theó a fejét rázta.

-Semmit, na persze ki vele? Remek, szóval elhiszem, hogy nagyon szeretsz, de ha nem is úgy, mint anyát, akkor barátot, vagy nővért láss bennem!

-Ja, bocs, mondtál valamit, nem figyeltem!Ja,igen: ne szabd meg!

-De muszáj, mert nem lesz jó vége, és nem akarok rosszba lenni veled, de én úgy szeretlek, mint a fiamat, apádba, pedig szerelmes vagyok, érted, de ha kamaszodsz, úgyis egy csomó lány fog rajtad csüngeni nem hiába leszel a nőcsábász Gregori Baquet fia hidd el!

-Ennyi? Mehetek?

Mia nevetett.

-Figyelj, mit gondolsz, mikor te elérsz a csajozós korszakodba, addigra én vén pipi leszek, körülötted meg sok csinos fiatal lány lesz.

A telefon csörgött. Theó bevágta az ajtót.

                                        *

-Halló, Baquet!

-Itt is.

-Greg, mi van? Mondd már!-suttogta Mia a telefonba.

-És ott? Beszéltél vele?

-Hát nem tudom, szerintem beszélned kell vele, de nem is tudtam, hogy te ezt rég tudtad, szégyelld, magad, Baquet!

-Csak mióta bevittek.

-Remek, a fiad szerelmes belém, és nem tudom, mi legyen, na de ezt később, mi van a lányunkkal?

-Most már a lányunk? Beszélgettünk. Azt mondta, éhes.

-Greg, ne csináld, nem hiányolt, semmi? Látod, ezt mondtam, fel se tűnt neki, hogy az anyja ott sincs. Utál.-Mia sírva fakadt.

-Vagy már megszokta.

-Ne csámcsogj a telfonba!-kiabálta Mia.

-Evett, aztán visszaaludt. Holnap műtik. Nem is utál...annyira

-Köszi, ez aztán megnyugtatott. Ő mondta, hogy nem?

-Neked is van dolgod. Hazamegyek segíteni.

-Azt már elintéztem. Amennyire tudtam, és mellette szeretnék lenni.

-Alszik.

-Hát jó, gyere. Szeretlek.