Egy valami biztos: Grégori Baquet már most, 32 évesen is kivételes karriert tudhat magáénak! A Roméo et Juliette musicalben ő volt Benvolio, Roméo unokaöccse, a TF1-on vetített sorozatban, az Une femme d’honneur-ben Cluzeau felügyelő, most pedig a Théatre Hébertot-ban játszik a La Belle Mémoire c. darabban, mégpedig egy fiatal tehetséget alakít -valljuk be, ez a szerep nagyon is hasonlít saját magára!

Grégori cseppet sem fogja vissza magát, azonnal nagy lelkesedéssel kezd mesélni erről a szerepről: „Tényleg az az érzésem, mintha kardélen táncolnék. Ez pedig a lehető legjobb, mert imádom veszélybe sodorni magam. Jérémy Blumenfeldet alakítom. A nagymamája egy nagyon híres zongorista, és Jérémy a szemére hányja az apja öngyilkosságát. Ez az asszony nem próbált meg mindent elérni a munkájában, aminek a családja látta kárát? Lehet valaki úgy művész, hogy közben a magánélete is megmarad? Mondjuk, hogy művészként az tölti ki az időnket, hogy az érzéseinkkel játszunk, ezekkel fejezünk ki mindent. Így aztán még nehezebb higgadtnak maradni!”

Grégori azzal is dicsekedhet, hogy sikerült megmaradnia a realitás talaján, nem szállt el a sikerektől. Ez normális, ha az ember Maurice Baquet, az operett aranykorszakában híressé vált csellista fia: „Apám sosem szólt bele, hogy milyen foglalkozást választok. Soha nem nyomott előre, és nem is tartott vissza soha, hagyta, hogy azt csináljam, amit én szeretnék. Tudom, hogy nagyon örül annak, hogy ilyen jól megy a sorom. Ugyanakkor nagyon is tisztában vele, hogy még tehetséggel sem biztos, hogy boldogulunk az életben! Számomra megadatott, hogy immáron 17 éve ebben a műfajban élek, ezzel foglalkozom. És nem igazán célozgatott senki semmiféle protekcióra. Az, hogy Maurice Baquet fia vagyok, soha semmilyen előnyt nem jelentett számomra, ezzel nem nyíltak meg előttem automatikusan a kapuk! Ez egész egyszerűen egy óriási mértékű szimpátiát jelent csak, amivel az emberek irántam viseltetnek.”

 A művészvonal talán folytatódik az ötéves Théophile-lal, aki már most igazi kis zongoravirtuóz: „A tudat, hogy később esetleg ő is efelé a pálya felé fordul, határozottan megrémít, és félelemmel tölt el! Az, hogy 27 évesen apa lettem, lehetővé tette számomra, hogy valamiképpen szelektáljak, elkülönítsem a dolgokat az életemben: ilyenkor az ember már kevésbé foglalkozik a külvilággal, inkább csak a szeretteire figyel. Egy gyerek születése lenyugtat! Motorral nem megyek 220-szal, egész egyszerűen azért nem, mert nem halhatok meg, nincs hozzá jogom!”

Théophile és a színház közt ingázva pedig Grégorinak igencsak sűrű a napirendje! Ezen feladatok és programok közt egy különösen kedves a számára: egy főszerep a Grande École c. filmben, amit Robert Salis rendez. „Egy kereskedelmi főiskolára járó diákot játszom, aki homoszexuális kapcsolatot alakít ki.” Nyugodjanak meg, hölgyeim, ez csupán egy szerep, hisz a csábító Grégori imádja a nők társaságát!