Mia összecsukta a táskáját.
-Minden megvan?
-Asszem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte Greg.
-Még nincs itt George. Hívd fel.
-Akkor hol a fenében van?
-Én tudjam? Nyugi Greg, nincs vész!
-Most is késik, eszem megáll!
-Jó, majd itt lesz egyszer, huh…
-Na ülj le gyorsan! Nagy levegő
Mia lehuppant.
-Jó, jól vagyok.
-Remélem is.
Zaj hallattszott. Egy kocsi felborította kint Gregék kukáját, amikor fékezett.
Greg kinézett.
-Remek, megjött George, de a kuka is.
-Édes srác.-Mia lerakta a körömreszelőt.
Greg féltékenyen megszólalt:
-Na de nálam nem édesebb!
Heves smárolásba kezdtek, George bevágta az ajtót, úgy, hogy visszapattant a falról. Gregék szétrebbentek.
-Na végre, itt vagy...hol voltál?-esett neki Greg.
-Héj, héj, nekem is van családom.
-Még ha visszataszítóak is.-morogta Greg.-Menjetek, de lehetőleg óvatosan vezess, ne úgy, mint az előbb ...ha valami baja lesz tudod…
-Helyszíni tudósítás!-vigyorogta George. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-George, légyszíves kint telózz.
-Oké, oké-George kiment az ajtó elé.
-Na szia, édes-Greg elkapta egy csókra.
-Mi lesz, ha kijöttem?
-Mi lenne nőnek kicsit a gyerekek és elmegyünk mindannyian nyaralni valahova. Nincs de...
George visszajött
-Khmm… akkor mehetünk?
-Vigyázz magadra, holnap megyek, szia.
-El akarsz zavarni?
-De mennetek kell, szeretlek, nagyon jól tudod, és ha tudok, még ma bemegyek hozzád.
-És a gyerekek?
-A nagyok?
-Úgy általában. Ennyi kölyök gondolom elég.
-Persze kicsim elég… de ha előfordul esetleg, nem tagadom ki, az tuti-Greg nevetett.
-Nem fog, igaz? Mulass jól.- Mia kicsörtetett, és becsapta az ajtót, mire a fele kicsavarozódott.
-Fejezd ezt be! Most mondd el, kérlek, ne durcáskodj, az semmire se vezet.
-Azt eszem, amit akarok, ne ugass bele.
(A hangorkántól a mennyezet vakolata peregni kezdett)
-Mi az hogy azt eszel amit akarsz?...na jó nem vitatkozom veled felesleges. De nem a kajába szólok bele, csak nem akarom, hogy teletömd magad gyógyszerrel, a kicsiknek se jó...de én nem szólok …szeretlek.
-Bizony, felesleges, úgyse hallgatok rád
-Na jó azért szeretsz...egy kicsit? Azért ez se így megy, egy család vagyunk, én a férjed vagyok, és azért van egy csöppnyi közöm hozzá, mit eszel, oké?
-Nem kényszeríthetsz rá, hogy terhes legyek!
-Isten ments, nem akarlak.
Mia fintorgott.
-Még megfontolom.
-Jaj te, szerencséd, hogy imádlak, de nagyon.
Mia lesmárolta, George belépett, és beleszaladt Mia hátába.
-Vigyázz már!-hisztizte Mia.
-Megígértem az asszonykámnak, hogy éjfélre hazaérek, úgyhogy menjünk.
*
-Remélem, hamar odaérünk, mert hulla vagyok.-sóhajtotta Mia.-Félre ne merd érteni! Te kint maradsz!
-Semmit, amit nem illik. De sebesebben haladnánk, ha beígérnél pár friss képet a…
George elindult. Kiértek az autópályára.
-Ismered a híres George-féle éleskanyart?
-Nem, de nem is…
George hirtelen fordult egyet, és keresztbe állt az úton. A kocsi fele a homokban volt, a másik fele az úton.
-Mit csinálsz, te elmebeteg állat?
Az autó fara hirtelen elkezdett csúszni a latyakban. George próbálta menteni a helyzetet, és lefarolt a lejtőn, amiben a homok folytatódott. Mia sikított. A kocsi megállt. Ijedten pislogtak egymásra.
-Teh, most azonnal megfojtalak.-sziszegte Mia.
-Még élek, köszönöm, istenem.-sóhajtotta George.
-Ne örülj, nem sokáig! Te nem vagy komplett! Auuuuuuuu…
-Mi az? Közlöm, hogy nem bírom a vért!
-Asszem, hogy most...
-Nehogymá most szüljél-dühöngött George.- Nem vagyok bába!
-Ezt nem én döntöm el! A fenébe, nagyon jönnek, George!
George pattogott.
-Jézus, jézus, hívom a rendőrséget!
-Nyugi, én szülök, nem te! Te hülye vagy?
-Most mért? Cseszd ki! Ez lemerült
Mia üvölteni kezdett.
-Nehogy összevérezd nekem a kocsimat!-hadonászott George a telefonnal.
-Tojok a kocsidra!
-Azt se tedd.
-Inkább segíts.
-Akkor...izé...lélegezz… Remélem, nem szülsz ide nekem…
-Szerinted mit csinálok, kötögetek?Hívj segítséget! Kuss, és vezess,áááá…
-Hogy? Defektes!
Mia megragadta.
-Ne húzz ujjat velem! Nyomás!
George megpróbált elindulni.
-Jó, akkor...nem bírod ki holnapig? Akkor legalább szállj ki a gyepre!
-Mit, te szerencsétlen?
-A szülést!
-Nem vagyok nyúl, hogy a füvön szaporodjak. Ki akarod provokálni, hogy valami meggondolatlanságot tegyek? Te vagy a férfi…még ha nem is látszik.
-Ide mégse magzatvizelhetsz!
-Áááááááááááááá,csinálj valamit…
-Jó! De mit? Izé...nyomni kell, ugye?-George megnyomta Mia hasát.
-Azonnal hagyd abba! Nagyon jönnek...
-Akkor...nyomjál
-De nem tudok. Mindjárt szétszakadok.
-Naaaa,ne csináld már ezt.-visítozott George.-Levegő…Szóval...hol tartunk?
-Nagyon jön az egyik…
-Kettő van, bazmeg? Te szívatsz engem!
-George! Ha fontos neked a kettőnk közötti együttműködés, meg az a nyomorult életed, csinálsz valamit!
-Ó, jajj, jön! Húzzam?
-Meg ne próbáld! Még letéped a fejét!-Mia George kezére csapott.
-Csak segíteni akarok… Asszem mindjárt kint van…
Mia üvöltött. George szintén.
-Áhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh…Segítség!
-Te mért üvöltesz?-Mia felemelte a fejét.
-Nem tudom, de… Kinn a feje!
Mia belevájta a körmét George kezébe.
-Egy…Engedd el a karom…Nézd…pasi…Kicsit rám hasonlít. Nem lehet, hogy…
-Nem.Nem látod, hogy barna hajú?
George lekapta a dzsekijét, és rárakta a gyereke, aztán elővette a mobilját.
-Az le van merülve…-Mia ordítani kezdett.-A másik…
-Bazki…kettő, te jó ég…Tudod mit? Oldd meg egyedül!
-Ha meg lesz, megöllek!
-Óóóóóóóóóóóóóóó, jézus, mért büntetsz engem?
-Ne vinnyogj, te marha!
-Bazki, kikapcsol.
Mia bőgött.
Hirtelen egy teherautó jelent meg. A gyerek is bőgni kezdett.
-Jónapot, segíthetek?
-Takarodjon!-nyáladzott Mia.
George belökte Miát a teherautó hátuljába.
-Idefigyelj, te elmebeteg állat, nem fogok egy mozgó kocsiban szülni!
-Nyugi, mindjárt odaérünk.
Mia üvöltözött, a gyerek sírt.
*
-Nem bírom tovább!-kiabálta Mia.
-Nyugi, mély levegő
-Csinálj már valamit a gyerekkel!
-Csicsíja babája…-kiabálta George a gyereknek.
-Féleszű…
-Tudsz jobbat?
BUMM…hirtelen halálos csönd lett.
Mia előmászott, és nyöszörgött.
-Ge-George… Ki volt ez az idióta, aki nekünk hajtott?
-Kössz, hogy megkérdezted, hogy érzem magam… persze, mit érdekelne téged, hogy…
-Hol a gyerek?
-Nem tudom, mindjárt meg nézem, nyugodj meg…-George visszamászott a kocsi alá.
-Greheg…
-Na, itt is van a kis tündér, és kutya baja…
-Greheg…
-Beverted a fejed? Én George vagyok. De majd idehívom őt is, de most be kéne mennünk a kórházba.
-Ott van…
George gyanakodva figyelte a négykézláb mászó Miát.
-Ki?
Mia négykézláb átmászott a másik kocsihoz.
-Greg, Greg, szólj hozzám…-Mia sírni kezdett.-Greg, naaaaaaaaa…
Mia megtapogatta Greget, és rányúlt a zsebére.
-Hy. Sürgősen kéne egy mentő. Mindjárt szülök és garambol… karamboloztunk is… van egy nagyon súlyos sérültünk.
-Hol?
Mia összeesett. George kivette a telefont a kezéből.
-A Sinsinati-kereszteződésben. Siessenek, kérem. A hölgy elájult, a férfi a kocsiban eszméletlen.
Hirtelen megjelent egy helikopter.
*
Később…
Mia felébredt. George az ágya mellett ült.
-Szia, hogy vagy?
-Mi történt?
-Balesetünk volt.
-Ó, komolyan? Ne már!-Mia felállt.
-De már jól van mindenki, kivéve...-George elhallgatott.
Mia kifelé bámult az ablakon.
-Igen?
-Kivéve Greget.
-Ez minden?
-Ő nagyon rosszul van.
Mia bólintott.
-De ha gondolod, ha kipihented magad, bemehetsz hozzá.
-Most.
-Ha kipihented magad?
-Kipihentem magam. Addig nem tudok pihenni, amíg nem láttam csak egy kicsit. És itt kell hagynod a táskádat.
-Mi? Jahh… értem én. Nézd meg a gyerekeket. Itt ez a tolószék.
-Dögölj meg!
-Most még pihenned kell. Jó, akkor ki se mehetsz. Az orvos csak ezzel enged ki.
Mia orrba gyűrte.
-Áhhhhhh… megörültél?
Mia elszaladt.
-Mia!
-Szállj le rólam!
-Jó, csinálj amit akarsz!
*
Mia benézett az üvegen keresztül. Sophie figyelte.
-Mia! Mit keresel itt? Mért nem alszol?
-Nem akarok, jól vagyok. Bemehetek Greghez?
-Nem hinném, hogy ez jó ötlet.
-Kérlek… áhh, tudod mit? Fordulj fel!
Mia belépett, és leült.
-Istenem, mért teszed ezt velem? Mért nem mehet minden normálisan? Kérlek, vigyázz rá, nem bírom, hogy ennyi baj történik velünk.
-Mért nem mehetek be?-toporzékolt Theó.
-Mert most Mia van benn, és egyszerre csak egy ember lehet. Majd később.
-Nem igazság! Most!
Mia kilépett.