-Hogy kaptad meg Benvolio szerepét?

-Egész egyszerűen úgy, hogy elmentem a meghallgatásra. A Les années Twist, Les années 80, Les années Zazous és az Années tubes két adásának köszönhetően már ismertem Gérard Louvin-t. Végül engem választottak a jelentkezők közül.

-Mit szeretsz a legjobban:színészetet, éneklést vagy a rendezést?

-Az az álmom, hogy filmeket rendezhessek, tehát ez az, amit igazán szeretek. De mindegyiket szeretem;szerettem színpadon lenni, szerettem énekelni, szeretem mindezt, de mindenképpen a rendezést emelném ki! Igazából jobb’ szeretem azokat a dolgokat, amikor nem én vagyok előtérben.

-Tervezel mást is a Roméo et Juliette után?

-Remélem-persze csak ha kérnek még belőlem.

-Változtatnál bármin is a személyiségedet illetően?

-Nagyon is! Sok mindent megváltoztatnék. Leginkább a rajongók és a nézők esetében igaz, hogy nem ismerik az igazi énemet. Olyannak látnak, amilyennek szeretném, hogy lássanak! Ha igazán megismernének, ha tényleg engem látnának, máris sokkal kevesebb rajongóm lenne. Véleményem szerint túl heves és indulatos vagyok, és így előfordul, hogy akaratlanul is megbántok embereket, még ha maga a mondanivalóm nem is bántó. Nos, igen, egy kissé heves vagyok. Egyetlen dolgot mondogatok folyton magamnak: hogy számoljak el legalább tízig, mielőtt kinyitom a számat!

-Tervezed, hogy a Roméo et Juliette után újra TV-műsorokban szerepelsz majd?

-Azt hiszem nem fogok több sorozatban szerepelni. Nem igazán tudok erről többet mondani, mert épp egy filmen dolgozom. De annyit mondhatok, hogy ha mégis vállalok ilyen szerepeket, akkor csakis olyat, ami tényleg tetszik! Nem feltétlenül a megélhetés fog motiválni, még akkor sem, ha ez esetben is elég megdöbbentő és bámulatos dolgokat tud csinálni, és elvállalni az ember. Semmit sem sajnálok, de való igaz, hogy jobb’ szeretnék a mozi világában dolgozni, vagy ha már mindenképpen ragaszkodunk a TV-hez, akkor legalább minőségi műsorok legyenek. De ha esetleg újra a TV-ben kellene játszanom, akkor csakis egy jó szerepet vállalnék el, semmiképpen sem egy kis szerepet egy sorozatban!

-Mit érzel, amikor a nézők megtapsolnak titeket az előadás végén?

-Örömöt és boldogságot minden mennyiségben. Ez egyszerűen fantasztikus! Ez az egyetlen igazi elismerés számunkra. A taps és a meghajlások alatt az ember minden bajt, problémát elfelejt, legyen az szakmai vagy magánéleti, mindegy, mindenről megfeledkezik! Amikor a nézők elkezdenek tapsolni, mindenről megfeledkezünk.

-Mit szólt a környezeted, amikor megláttak szőke hajjal?

-Egy kicsit meglepődtek, de semmi különös. Bár a barátaim és a családom nem annyira, mert kiskoromban szőke voltam. Jó, végül is ez nem egy visszatérés volt a gyökereimhez, a kiinduló állapothoz- az elején egy kissé megdöbben az ember, de aztán mindent meg lehet szokni. Mindenestre nem sokkolta őket annyira, mint mikor vörösre festettem.

-Jól szórakozol a színfalak mögött?

-Időről időre igen. Hisz mi is csak dolgozunk, ahogy mindenki más. Az attól függ, vannak pillanatok, amikor nagyon jól elvagyunk, de van, amikor csak a munka és a munka van; megérkezünk, sminkelünk, eljátsszuk a szerepünket, aztán hazamegyünk, és ez minden.

-Érzékeny vagy a kritikára?

-Meghallgatom, de nem feltétlenül adok a kritikusok szavára, mindenesetre mindenféle kritikára nyitott vagyok, legyen az jó vagy rossz.

-Hogy zajlott a vidéki turné?

-Jól, nagyon jól, ez mindig elképesztő és nagyszerű! Jómagam imádom a turnékat, igazából ezért csinálom ezt az egészet. Minden közönség, minden város más és más, így aztán tényleg nagyon jók szoktak lenni a turnék, én egyszerűn imádom őket!

-Közel állsz a rajongóidhoz?

-Már a kezdetektől fogva megpróbáltam válaszolni a leveleikre, de most már egyszerűen annyit kapok tőlük, hogy többé nincs erre időm. Megvan a saját kis életem, és nem tölthetem a nap 24 óráját azzal, hogy alárendelem magam a Roméo et Juliette-nek, hogy csak azzal foglalkozom, de köszönöm a rajongóknak, hogy mellettem állnak!