Tizenhatodik fejezet
Lovely girl&Clau 2006.10.29. 11:50
Apád-anyád idejöjjön
Greg felébredt, de nem látta sehol Miát. Felállt, és automatikusan balra indult. Meglátta Miát, ahogy etet, és mosolyog a kicsikre, és elveszett ebben a látványban
-Csak nem felkelt, Baguett? Le kéne menni, reggelizni
-Aha, csak nem voltál ott. Majd én megcsinálom, csak fejezd be itt a dolgaidat…
-Már végeztem. Nem mész a reptérre?
-Jaaa, de, sietek.
-Vigyél kaját.-kiabált utána Mia.
Greg elvette a kulcsát.
-Sietek, és biztos evett a gépen
Mia utána rohant.
-De te nem.
Greg kiért a házból.
-Azonnal vegyél el egy zsömlét.
-Kicsim már a kocsinál vagyunk…na jó, nem vitatkozom, visszarohanok érte.
-Helyes. De megspóroltam neked azt az utat.
-Szia, szeretlek, rohanok.-Greg már a kocsiban is volt.
-Vigyázz magadra!
*
Greg kiért a reptérre, és körülnézett. Egyszer csak egy nagylány állt előtte, és mosolygott.
-Apu!
-Kicsim, húúúú, te vagy, el se hiszem.-Greg felvette, és megpuszilta
-Hol van Theó?
Greg lerakta a gyereket, és felvette a táskákat, babákat, kosarakat, rollereket, ernyőket, esőköpenyeket, hátizsákokat, összegöngyölt gyapjútakarókat, képeskönyveket, növénygyűjteményeket, lepkehálókat, meg az egész tarkabarka rakományt, amit az ötévesek magukkal szoktak hordani.
-Ma reggel elment az anyjához egy kicsit, mert nem bírta az ikreket.
A gyerek szája legörbült.
-Pedig hoztam neki cipőt.
-Nyugi, megkapja majd.
Hercegnő pityergett, és bevágta a kocsiajtót, mikor beszállt.
-Ne sírj, hazajön egy hét múlva, addig összeismerkedsz a tesóiddal
-Jól festesz.
-Köszi, anyád is, kicsit fáradt szegény.
-Túl szapora.
-Te meg honnan veszed ezt? Kémhálózat?
-Nekem tuti nem lesz ennyi gyerekem. És meg se kérdezted!
-Mit?
-Mi az, hogy mit? Hogy hogy éreztem magam!
-Ja, persze, bocsi, kicsit el vagyok...és milyen volt?
-Jó, végülis...egy csomó hidat láttam, meg várakat is…
-És melyik tetszett legjobban? És a nyelvet megértetted?
-Fúúúúúúúúúúú, minden… és… félig-meddig.
-Akkor jó, és akarsz menni máskor is? Na jó, mindegy,ezt már úgyis tudom. És a nagyszüleid milyenek voltak, tetszettek?
-Pfffffffff...aha!
-Na, ez meg mi volt? Egy nem igazán?
-Inkább kirándulni szeretek.
-De kedvesek voltak nem?
-Igen, de nem szeretem a macerálást. Mindjárt meglátjuk a házat
-Itt is vagyunk, anyád már vár.
-Biztos kijön zsebkendőt lobogtatni....fújj.
-Dehogy, lefoglalják a kicsik.
Greg leparkolt, és kiszálltak.
*
Hercegnő előreszaladt. Greg kivette a csomagokat
-Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, elbújtál?
Mia kijött a konyhából.
-Kicsim, végre…
-Jójó, ne nyáladzzunk, hol vannak a Chrisek?
-Fenn, szaladj fel, de halkan, mert alszanak.
Hercegnő feldübörgött.
-Sssssssz…-Mia behunyta a szemét.
Greg hozta a csomagokat.
-Szia kicsim...Hercegnő? Hol van?
-Fenn van.
-Remek, gondoltam...remélem, nem ébreszti fel őket
-Több, mint valószínű.
Mia sarkon fordult és felment. Greg utána.
Hercegnő simogatta az ikreket
-Tök egyformák.
Gregék megálltak az ajtóban
-Mivel ikrek…
-Francba!-Mia az órájára nézett.-Elkésünk.
-Honnan?
-A fülbelövésről.-Mia felmutatta a zacsit.
-Igaz, na menjünk, megvannak a fülbevalók is, akkor indulás!
-Oké, akkor fogjuk őket, és irány a kocsi, gyere, Hercegnő, te is jössz?
Beszálltak a kocsiba.
*
Greg leparkolt, és sietősen kiszálltak. Mia felvette a lányt, Greg pedig a fiút. Hercegnő kiszállt.
-Siess kicsim.-lihegte Greg.
-Jó, jó…
Bementek, és megkeresték a dokit.
-Nagyon fájdalmas?-aggodalmaskodott Mia.
-Dehogy, lehet, hogy sírni fog egy kicsit, de ez természetes, de semmire sem fog emlékezni kábé 20 év múlva.-poénkodott Luis.
-Akkor befelé.-szakította félbe Mia.
Mia fogta Christinát, míg a doki belőtte.
-Az első meg is van
-Ügyes vagy, meg se nyikkant. Remélem, a másik fülét is jól tűri majd. Legyél jó kislány, és ígérem hogy este eszünk dinnyét.
-Ezzel is megvolnánk, hát ez a csöppség nagyon csendes volt…
-Kiköpött én.-szólt bele Hercegnő.
-Jahh-nevette el magát Greg.-Kössz, doki...akkor mehetünk is…
-Pillanat, még felírok azért egy kenőcsőt gyulladás ellen...és most kifelé a rendelőmből, mert mindjárt jön a kedvenc betegem.
-Az a szőke körtefenekű?-kacsintott Greg.
-Majd adok én neked körtefeneket, azonnal indulj utánam kifelé, különben kint alszol a kutyaólban!
*
-Greg, gyere már, etetés van, különben csúnya véged lesz…
Kopogtak. Greg kinyitotta.A küszöbön Cec állt.
-Hát te?
-Én?
-Mit akarsz?
-Ja, George küldött, hátha van pár fölös babaholmitok.
-Bocsi, de nincs, mi ikrekkel vagyunk megáldva…
-Mi is, azaz, még nem.
-Terhes vagy? Gratulálok!
-Köszönöm.
Mia lejött.
-Hát te?
-Csak pár fölös cuccért jöttem.
-Az nincs, mint tudod, ikreink vannak, és jön a következő is.-Mia undok mosollyal megsimogatta a hasát.
-Tudom, nálunk is. Elég durva.
-Gratula...hát igen ez az élet.-Mia belekarolt Gregbe.
-Te hogy tudod megkülönböztetni őket?
-Hát...először nem könnyű, de nekünk fiú-lány ikrek, de később biztos menni fog, anyai ősztőn. Már akinek van…
-Nálunk kicsit súlyosabb.-Cec felemelte az állát.- És kettő tuti azonos nemű lesz.
-Áhhá, értem, szóval hármas ikrek… Kemény lesz a szülés, nem irigyellek.
Cec kuncogott.
-Na kössz.
-Megköszönöd, hogy nem irigylem a szülést?
-Ismered a szőke nőket.-sóhajtott Cec.
-Szóval sajnálom, de nincs fölös ruha, majd szólunk, ha lesz.-Zárta le a beszélgetést Greg.
Cec kilépett az ajtón.
-Na végre, ha még 10 percet diskuráltok a gyerekekről, meghalok. Hármasikrek-Greg felnevetett.
-Nem igazság, Cecnek van egy gyereke, erre szül egyszer, és beér minket.-duzzogott Mia.
-Hidd el kicsim, a hármasikrekkel sokkal jobban megfog hízni, és narancsos lesz a bőre, mint neked…
-Nekem narancsbőröm van?
-Nincs, de neki bőven lesz, csak mondtam, én még nem láttam egyet se.
-Nem is fogsz, de foltos vagyok.
Mia megcsókolta. Greg is ,és szorosan átfogta a derekát.
-És döntöttél? Mert Cecnek úgy mondtad, mintha igen…
-Nem.
-Értem...csak húzni akartad, mi? Huncut az én kis imádott feleségem...apropó,a kicsik...Hercegnő? Alszanak?
Hirtelen fentről törés hallatszott.
*
-Mi történik itt?-kiabálta Greg.
-Az ágy egyszer csak… rosszul volt összecsavarozva!
Greg leguggolt.
-Eltört a fa. Menj a szobádba.
-A kicsik…-Mia felvette a gyerekeket.
Hercegnő ordított.
-Cssss, kicsim, semmi baj.-csitítgatta Greg.
Mia tapogatta őket. Greg átvette Christiant, és vizsgálgatta. A gyerek ordított. Mia sírdogált.
-Nyugi, addig jó, míg ordít, hatalmas bajuk akkor nincs...menjünk a korházba, gyere.
Mia felkelt.
-Gyerünk!
-Menjek veletek?
-Nem kell, most szólunk a szomszédnak, hogy figyeljen rád...próbálj aludni, majd jövünk.
*
Greg megölelte Miát.
-Nyugodj meg, nem…
Mia pityergett. Greg a kezébe vette az arcát, és megtörölte az arcát.
-Szerencsére nincs nagy bajuk, csak a fiúnak megrepedt a karcsontja...amit jól bekötöttünk...a lánynak az ijedségen kívül nincs semmi baja.-szóltalt meg Luis a háttérből.-Most bemehettek, és egy óra múlva el is vihetitek őket.
Mia sóhajtott.
-Látod, mondtam, hogy semmi bajuk, stramm gyerekek ezek.-Greg megpuszilta Miát. Megálltak felettük, és nézték őket, ahogy aludtak. Greg belekarolt Miába és mosolyogva nézte a kicsiket.
-Édesek.
Észre sem vették, hogy már egy órája gyönyörködtek, és a nővér szólt be nekik, hogy mehetnek. Szépen kiballagtak.
*
Greg letette a gyerekeket az ágyukra.
-Mia, kicsim, tedd le, és pihenjünk, jó...elhiszem, hogy nehéz, de itt csak nem lesz bajuk.
-Mikor érsz rá?-kérdezte Mia-Köszönöm, szia.
Mia letette a telefont.
-Kivel beszéltél ilyenkor, hmmmmmmmm?
-Luis volt az.
Mia sóhajtott.
-Szinte idehallom, hogy mit beszéltél meg vele.
Greg megpuszilta Mia fejét.
-És mikor kell menni?
-Holnap reggel.
-Rendben, akkor holnap bemegyünk
-Köszönöm.
-Gyere, pihenjünk kicsit, mert holnap is nehéz nap lesz.
-És mi lenne...-vigyorgott Mia,
-Igen, ha…Igen, ha mi lenne?Mia!Ne csináld, mondd már el!
Mia kuncogott.
-Ne nevess, te, mert megfizetsz-Greg lesmárolta.-Na mondd el!
-Mi lenne, ha megműttetnéd magad?
-Hmmmmm...ezt nem értem, milyen műtét? Na mondd már! Milyen műtétről beszélsz itt nekem....nyögd ki, mert nem lesz nyugtom.
Greg magához szorította.
-Ki vele, gyerünk! Oszd meg velem
-Csak egy ötlet volt. Csak az jutott eszembe, hogy ha nem tudsz gyereket csinálni, nincs veszély.
-Hülye ötleteid vannak, mondtam már ma?
-Áhh, lehet, hogy még elválunk, mi? És akkor másnak még kell gyerek! Sokkal egyszerűbb lenne...áhh
-Mia, ne csináld ezt, kérlek, van elég bajunk nem?
-Aludj jól!-Mia kilépett a szobából, és lement a lépcsőn. Greg utána
-Igen?-ásított Mia.
-Szeretlek.
-Hát persze.
-Nem persze, figyelj, ha én műtetem meg magam, akkor vége a sexnek, mert tönkremegy a műszer.
-Nem igaz.
-Mert szerinted mi történik a kutyával, mikor kiveszik heréjét, az életbe nem tud egy jót dugni, az történik. De nem érdekes. Igen, egy férfit így tesznek nemzőképtelenné, hiába nézel rám a gyönyörű bociszemeiddel.
-Nem mondod? Akkor hagyjuk.
-Szerintem is…na megyek le aludni
-És? Ha a sterilizáltatós ötlet is elvetve, akkor mi legyen?
-Holnap kérdezzük meg Luist, és most aludjunk, jó?
*
-Indulhatunk, édes?
Mia aludt. Nem is kicsit. Greg odalépett.
-Kicsim, ébredj, mennünk kell.-szólalt meg Greg és megpuszilta.
Mia horkolt. Greg megrázta.
-Hahóóóóóóó, ébresztő, álomszuszék!
Mia nem ébredt föl. Greg kezdett ideges lenni.
-Mia, Mia, ébredj már!
Greg pofozgatta. Mia aludt.
-Na jó-Greg felvette Miát.
*
-Na mi van, mondjad már!-idegeskedett Greg.
-Alszik.-közölte Luis.
-Köszi, én is tudom, de miért nem ébred fel? Miért alszik mélyen, bevett valamit, vagy mi?
-Szerintem igazad van, mit képzel ez magáról? Azt hiszi, örökké fogom halogatni a műtétjét?-kiabált Luis.
-Mi van mi bajod, beszélj érthetően?
-Az, hogy pofátlan! Vidd innen, és mondd meg neki, hogy a jó édes anyukájával szórakozzon!
-És a baba?
-Nem rám tartozik.
*
Mia ébredezett. Greg csinálta a kiságyat, és szentségelt.
-Hol vagyok?
Greg káromkodott egy nagyot.
-Mi a baj?
-Jajj, bocsi....szia...semmi, csak nem bírom ide becsavarni ezt, és a kezem meg szétment. Nem értek én ehhez a sok bizbazhoz.
-Jajj ne! Hány óra van?
-Délután kettő, jót aludtál. Luis ideges volt. De mivel nem lehetett felébreszteni hazajöttünk...na kész,megcsináltam.
Mia pityergett.
-Jajj, kicsim, ne sírj már, de bevettél valamit, ami miatt így aludtál?
-Én? Ugyanmár! Most mi a fenét tegyek? Már megunta, hogy rám várjon
-Holnap is el lehet menni még időben, vagy nem? Ki? Luis? Áhhh!
-Felhívom.
Mia leült.
-De nem lesz jókedvében, az tuti.
-Inkább én, jó?
-Ne!
-Miért?
-Most… pihenek!
-Halló? Luis?
Hirtelen Theó lépett be az ajtón.
|