Greg meglátta Bellet, és felé indult.

                           *

Mia kijött, és Greget kereste.

-Hercegnő, hol van az apád?

-Asszem Bellel ment valahova.

-Hova?

-Valahova hátrafelé, láttam, de mit tudom én, nézd meg!

Mia dühösen elcsörtetett.

Hercegnő kuncogott.

-Remélem, jókor érsz oda…

Mia hangokat hallott.

-Te nem változol…- kuncogott Belle.

-Ti mit csináltok itt?-Mia benyitott.

Greg leugrott Belleről. Belle magára húzta a takarót.

-Asszem egyértelmű.

-Sajnálom.-vigyorgott Greg.

-Mit? Itt kefélsz a legjobb barátnőmmel!

-Ne légy úgy felháborodva, jó?

-Micsoda? Eszem megáll!

Belle felöltözött, és kisunnyogott.

-Neked, ki feküdt le a fiammal szemrebbenés nélkül, mi?

-Az nem ugyanaz! Te belémtapostál!

-Dehogynem, ha nem rosszabb, mert te a véremmel tetted, én meg csak a barátnőddel… Legalább tudod, nekem milyen volt fordítva.

-Gyűlöllek!-Mia ököllel verte Greget.

-Mia, hagyd abba, Mia… mi van, zavart, rosszulesett, igen?

-Igen!

-Akkor gondolj erre az érzésre, és rám, mikor megfordul a fejedben, hogy megcsalsz.

-De te nem vagy ilyen!

-Hmmm… nem, tényleg nem, de ha te így, akkor én is így.

-El akarok válni!-üvöltötte Mia.

-Hmmm… ez az én szövegem-Greg lesmárolta

Mia arrébb lökte.

-Nem érted, szeretlek, csak bünti volt ez az egész…-kuncogott Greg.

-Mi bünti? Megcsaltál

-És te nem, úgyhogy fift-fifti, oké?

Mia toporzékolt.

-Nem, nem, és nem, és nem!

-Nehogy te légy már felháborodva! Hagyd már abba… szeretlek te lökött…

-Nem érdekel!

Greg megcsókolta, átfogta a derekát, és magához húzta.

-Szeretlek…

-Én is imádlak…-suttogta Greg.

-Akkor jó.

Greg megcsókolta, és a blúza alá nyúlkált. Közelített Miával az ágy felé. Mia kigombolta a farmert…

                               *

-Mi az, szóhoz se jutsz…-vigyorgott Greg.

-Nehhhhhhhhhhhmmm…

Greg megpuszilta.

-Az remek…

Mia felöltözött.

-Ez egy esküvő lett volna.

-Hát az is volt, meg sok más…-Greg a derekára húzta a takarót.

-És ez csak egy nap volt?

-Huh, ne is mond…

Kimentek a csarnokba. Megjelentek Georgeék.

-Helló… kezdte Greg.

A négy kölyök négyfelé rohant.

-Gyerekek!-kiabálta Cec.

Mia kuncogott.

-Chris, Christina…

-Mutatom, hogy kell…-füttyentett Greg.-Chris!

-George, Gina, Johanna…

Az összes gyerek megjelent.

-Na végre…

Theoék is kijöttek, és Hercegnő is megjelent.

-Lányooook!-üvöltözött George.

-Én hiába szólok…-húzta az orrát Cec.

-Jajj, ne morogj már, gyönyörű vagy…- George megharapta Cec fülét.

Cec nevetett, és megcsókolta.

-Figyelem, álljanak be a fotóhoz…

-Minket is várjatok meg!-szólt közbe Sebastian.

-Lányok, dobom a csokrom!

Hercegnő kinyújtotta a kezét, és sikerült elkapnia.

-Na add ide azonnal! Korai ez még!- Greg elkezdte cibálni a csokrot.

-Na apa, tizennégy vagyok…

-Ide vele!

-Greg, hagyd már, nem jövőre fog férjhez menni...nyugi

-Azt nem is, de ha az anyjára üt, jövőre...

Mia rávágott.

-Köszi...tizennyolc voltam, és Gregori Baquetnak hívták, bocs…

-De, az már jó rég volt, mert öregszel…

Mindenki elkezdett beállni Theoék középre, mögöttük a szüleik, és mellettük a gyerekek, tesók, és a többiek.

-Mia… és mióta… vágsz át…

-Mmmmmmmm, lassan három éve lesz...

-Te cafka…

-Most nagyon haragszol édes...-Mia hozzábújt.

-Én csak...

-Teee csak három évig átvágtál, bocs, kicsit rosszul esett… Ne sírj már, kérlek…

Mia szipogott, és lekapta.

-Te örült nőszemély vagy ...de így szeretlek…

-Szerencséd.

-Héj!-kotyogott közbe Anne.-Meddig várjunk?

-Muszáj?

-Csak egy kép…-Greg lesmárolta. Theóék nekikestek.-Hé, hé, nyugi, gyerekek…

Greg eligazgatta őket, és mindenki megtalálta nagy nehezen a helyét.

Sebastian Belle fülébe súgott:

-Én kis ribim… úgy elválok tőled, hogy egy vasat se kapsz…

Utóirat

Mia beragasztotta a képet, és felvette a tolat.

A régi szép idők. Greg viszont sosem változik. Ő mindig a régi marad. Még jó, hogy én nem. Emlékszem, amikor először megláttam, rázott.

Greg beviharzott.

-Halihó, gyere gyorsan

-Mi az?

-Megvan az ideális munka!

-És mi az?

-Majd meglátod, gyere már!

Greg bevonszolta

                                 *

-Mi a terved, szépfiú?

-Íme, mit látsz?-kérdezte Greg.

-Egy rakás neveletlen, büdös kölköt… mit keresek itt?

-Ő itt Mia. Itt fog dolgozni

-Igen?-Mia Gregre nézett.

-Igen

Greg meglökte.

-Sok szerencsét!

-Megöllek… ezért még megfizetsz

Mia felvette a sípot, és belefújt.

-És most mindenki rám figyel, büdös kölkök…

Greg kicammogott.

                             *

Cec felemelte a tollat.

Amikor először megismertem Miát, szörnyen haragudtam rá...haza jövök és ellopja a vőlegényem. Aztán behálóztam Greget, és ő maga adta át őt nekem. Úgy tűnik, fejlődik

Mia a kölykökkel vesződött, Greg hátulról nézte, és vigyorgott. Mia a nyelvét nyújtotta rá, és leült az asztalhoz.

Végülis Greg jött rá, hogy mi kell nekem, és nem én, amit személyes sértésnek veszek

Mia nevetett.

De végülis nem mondtatok semmit, hiszen megtaláltam álmaim szerelmét… kicsit büdös, kicsit hülye, de a miénk.

-Na szép!-Greg belesett Mia háta mögött.

Mia hátra fordult, és hevesen lesmárolta. Greg leült a helyére.

Akármilyen kacifántos is az életünk, rengeteget tanultunk, és Miával a szerelmünk még erősebb lett… És bármin mentünk is keresztül, minket egymásnak teremtettek. ezt mindig is tudtuk…

                                  *

Mia üvöltözött.

-Greg segíts! Segíííts…

-Nyugi, huhu…-Greg felkapta a kabátját.

-Halihó!-Cec belépett.

-Ezt ki hívta ide? Tűnés, Cecelégy!

-Naaaaa…-csóválta a fejét Greg.

-Na intsél a mamának, pápá…-az ikrek megpuszilták Mia hasát, és visszarohantak játszani.

-Greg, csapd le ezt a legyet, mert megőrülök

Tévedtem. Mia nem változott semmit. George nyugdíjba vonult, hogy én építhessem a karrierem, és közben botránykönyvet írt Belle válásáról

-Mert még mindig egy haszonleső kis…-jegyezte meg Mia az óvodában.

-Naaaa… Ne merj így beszélni a férjemről, mert lepetézek…-kacsintott Cec.

(George ír:) A férje vagyok. Na ez kedves. Cec néha ugyanolyan kiállhatatlan, mint Mia. Vagy sokkal rosszabb. Mert Miát nem nekem kell elviselni, de Cecét igen.

                           *

Cec meghajolt, és mosolygott, közben intett, hogy ő indul. Még dobott egy csókot   a közönségének, és a kijárathoz indult, ahol az ikrek rögtön a nyakába ugrottak, Georgeról nem is szólva, bár szerintem kicsit sem illenek össze, bár lehet, hogy ez csak unokatestvéri aggodalom. Szóval George meggazdagodott a híres botránykönyvéből, amit a válásomról írt. Gebedjen meg.

Annabelle felnézett, és rámosolygott a kint játszó unokájára.

Nem is tudom, mért mentem Sebastianhoz.Ja,be voltam rúgva. Mindenestre kár volt. De állítólag kezdek gyógyulni, és ez jó. Na megyek, randim van. Bár nem lesz egy Greg, de megteszi.

                           *

Szóval Belle elvált. Természetesen csak magára gondolt, más nem fontos. Persze mindenki tudja, miért, vagy azt hiszik, tudják. A kettő majdnem teljesen ugyanaz. Most viszont Mia retteg attól, amit Belle tehet szabadon. És meg is érdemelne egy kis szenvedést Mia…

-Halihó!-Theó belépett, és megpuszilta Tori arcát.-Készen vagy?

-Nem, de indulhatunk, később befejezem.-sóhajtotta Tori.-Hogy van Greg?

-Mért kérdezed?

-Theó!

-Szerintem nincs anyádra éhezve. Ideengedsz?

Én vagyok az utolsó. Mia úgy tűnik, rendbejött, bár rengeteg munkája van, Bellenek meg dugipiája, ráadásul folyton egy hímnemű egyén körül legyeskedik, és néha már elég idegesítő…

Hirtelen berobogott egy kislány, és félbeszakította:

-Apa, nem megyünk fagyizni?

-Kénytelen leszek.-nevetett Theó.

                             *

Küzdünk az élettel, amely érzékeli a nap fényét, küzdünk az élettel, pedig az élet jelentéktelen dolog

Annyi sok mindenkire hasonlítunk, sokkal inkább távoli barátok vagyunk csak, akik közt senki sem kevesebb a másiknál,

Pedig különbözni akarunk másoktól

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza

A táj részévé válunk, a tovafutó évek alatt

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza,

Alárendeljük magunkat a láthatatlannak, az asztrológiai jegyeknek,

Sose találunk a céltábla közepébe, nincs más a tulajdonunkban, mint a kézzelfogható, a látható

Próbálunk bölcsek lenni, mindig társaságban vagyunk,

A környezetnek gyakran adjunk arcunkat, magunkat, a legjobbat belőlünk

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza,

A táj részévé válunk, a friss levegőn, ahol szabadon futhatunk

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza

Hajlandók vagyunk szeretni, de a szerelemnek már kevésbé rendeljük alá magunkat,

Szabad folyást engedünk a napoknak, többé már nincs semmi javítható, jobbá tehető

Az éjszakáim olyanok, mint a törött játékok, így egyedül játsszuk a szerelmet

Amikor kifulladunk, és úszunk, oly messze van a part,

Az óceán megnyugtat, a partot többé már nem érhetjük el

A vízen nyílt rés újra bezárul

A vízen nyílt rés újra bezárul

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza,

A táj részévé válunk, újabb tovahaladó évekre,

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza

A táj részévé válunk,a friss levegőn, ahol szabadon futhatunk,

Tovahaladunk, ahogy a felhő az égen, hogy aztán soha többé ne jöjjünk vissza…

                          VÉGE