|
Negyedik fejezet
Lovely girl&Gabi 2006.11.23. 20:52
 A költözés
Hét évvel később…
-Manuelaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
-Mi vaann?
Manuela a lépcső aljához lépett.
-Szerinted kinek kellett volna segíteni nekem?-Lina egy rongynak látszó valamit rázott a kezében, ami valaha akár a fölsője is lehetett.
-Rajtad még egy plasztikai sebész sem segít.-hunyorgott Manuela.
-Tessék?
„Ó, hogy én mennyire utálom ezt a kölköt”
-Chriiiiiiiiis!
-Igen anyu?
-Hol van apád?
-Elment Theóval motort venni-Chris reflexszerűen az arca elé kapta a kezét.
-Igen, mondta is, hogy biztos sokáig fog tartani-hajtogatta Manuela a ruhákat.
-Téged ki kérdezett?-förmedt rá Lina.
-Gonosz mostoha-köpött Manuela.
-Ó, jajj nekem.- Lina nagy levegőt vett-Ő is tudja, mikor kell elcsavarogni.
-Nem csavarog, menekül.-Manuela berakta a ruhákat a szekrénybe. Lina odament, és egy mozdulattal kilökte az összeset.
-Most csináld meg újra, csak most jól..
Chris felvette a labdáját, és inkább kiiszkolt.
-Hová lett a tazótábla? Reggel még itt volt!-Manuela a polcot tapogatta.
-Milyen tazós… ja, azt kidobtam.-vigyorgott Lina.
-Hogy tehetted ezt?-siránkozott Manuela.
-Mit bőgsz azért a vacakért, majd veszel másikat…
-Greeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeg!
Manuela kiszaladt, és felvette a kuka mellől a táblát, amit Lina szerencsére mellédobott. Greg lemászott a fáról.
-Mi a gond, életem?
Mire egyszerre szólalt meg Lina és Manuela, mert mindkettő magára vette a megszólítást:
-Kukázik!
-Kidobta a táblát!
-Lina, megkérhetnélek, hogy kérdezz meg, mielőtt kihajigálod a holmijaimat, köszönöm, Manuela, légy tekintettel Linára, most éli a lázadó korszakát.
-Megértem. Minden állatfaj furcsán viselkedik, ha unja a megszokott környezetet.-méregette Manuela Linát.
Lina meg akarta pofozni, de Greg megfogta a kezét.
-Meg nem próbáld!
-Peeeeersze, velem nem is kell törődni, csak ezzel a tacskóval…
-A saját lányod!-vágott közbe Greg.
-Ne sértegess, mert elásom magam-duzzogott Hercegnő.
-Ne haragudj!
-Nem teszem-mosolygott Lina.
-A lányomhoz beszélek
-Ó, persze, mindjárt gondolhattam volna!-Lina beviharzott a házba.
-Ahogy mondod, Manuela, gyere! Elmegyünk a bátyádért a motorboltba, talán már sikerült választania…
-Aztán bemegyünk hozzá?
-Lehet. Apropó motor, sajna nem volt türelmem kivárni a szülinapodat, amiért a bocsánatodat kérem…
Greg az udvar felé fordította Manuelát.
-Apu! Ez csodás!
Greg a lánya kezébe nyomta a kulcsot.
-Ízirájder öcsém!
-Nem-Lina kilépett az udvarra.
-Miért nem?
-Mert tizenegy éves.
-Az utcára nem megy, a kertben viszont azt csinál, amit akar.
-Nem Theóért megyünk?-kérdezte Manuela.
-Gyalog megyünk Theóért.
-Mögéd se ülhetnék?
-Nem-vágta rá Lina.
-De igen.
Elindultak. Manuela visszafordult, és felvette a földről a táblácskát, közben gúnyosan nézett Linára. Lina a kezével mutogatott, mégpedig azt, hogy ha hazajönnek, jól megveri.
*
Manuela belépett. Lina hirtelen előbukkant az ablakfüggöny mögül.
-Apád?
-Még nincs itt.
-Jó, akkor beszélgessünk.
-Miről szeretnél beszélni?-Manuela levette a kesztyűjét.
-Arról, hogy milyen pofátlan vagy, csak, mert apád mindent megenged neked.
-A lányod vagyok, te, pedig utálsz. Miért?
-Mert.
-Ez nem válasz
Lina közelebb lépett, és lekevert neki egyet. Manuela elesett.
-Így jó lesz?
-Még csodálkozol, hogy pofátlan vagyok?
(Még egy pofon)
-Nem hallottad hogy ez nem nevelés?
-Három…
Manuela berepült a sarokba.
-Mit csináltam? Miért utálsz ennyire? Féltékeny vagy?-nyöszörögte Manuela.
-Mert te nagyon igyekeztél kedvelni engem, mi?
Lina közeledett, Manuela összekuporodott a sarokban.
-Hogy kedvelhetnék olyan valakit, aki megüt?
-Négy…-kiáltotta Lina.
Manuela megfogta az anyja kezét, megakadályozva ezzel az ötödik pofont. Lina kicsavarta a karját.
-Hagyjál békén…
Lina még erősebben csavarta. Manuela hirtelen haragjából visszaütött Linának.
-Megállj, te kis patkány…
Lina Manuela után akart mászni. Manuela felpattant, és vérezni kezdett az orra.
-Te egy undorító nő vagy. Apu előtt bezzeg játszod az ártatlant.
Lina Manuela felé rúgott.
Manuela elindult az ajtó felé. Greg épp bejött.
-Te meg mit művelsz?
-Nevelem a kölyködet.
Manuela Greghez menekült.
-Mit műveltél vele?
-Miről beszélsz?-kérdezett vissza Lina.
-Mit műveltél vele?
-Biztos megint a földhöz verte magát, ismered, milyen hisztérikus.-legyintett Lina.
-Ha még egyszer hozzányúlsz a lányomhoz, feljelentelek!
Greg és Manuela elindultak kifelé az ajtón.
-Egy ujjal se nyúltam hozzá-kiabálta Lina.
-De apu, ugye nem hiszel neki?
-Nyugi, hiszek neked.
-Ó, persze, a képedbe hazudik, te meg még neki hiszel. Mondom, hogy a földhöz verte magát, ahogy szokta!
Greg és Manuela kimentek.
-Rohadt kis béka, dögölj meg!
*
-Nagyon fáj… Ugye nem hagysz vele többet egyedül?
-Ne félj
-De félek tőle, olyan szörnyű…
-Na mutasd az arcod!
-Au!
-Bocsi. ez elég csúnya…-sziszegte Greg.
-Nehogymár bocsánatot kérj tőlem!
-Gyere, szereljük össze a táblát… mondtál neki valamit?
-Én?
-Értem. Ebben az esetben nem hagylak többé egyedül vele.
-Ha nem tűnt volna fel, évek óta nem vagyunk beszélőviszonyban, és kössz.
-De eddig nem ütött meg. Megbeszélhetem, hogy ma Theónál aludhass, ha szeretnél…
-Úgyis tudtam, hogy előbb-utóbb sor kerül rá, ha van számomra egy szabad szobája, akkor benne vagyok…
-Felhívom.-Greg elővette a telefonját.
-Úgyis tudtam, hogy egyszer még előkap… Jó, ha nem… khm… elfoglalt ilyenkor
-Meg fogja érteni. Szia Theó, te vagy? Hallom, hogy dolgod van, de Lina szörnyen elbánt a húgoddal.
-Kitalálom: kihajította a házból…
-Rosszabb, jól elverte
-Hát igen, sérti az önérzetét, hogy többet alszol valakivel, mint vele-kuncogott Theó.
-Manuela kicsit be van rezelve, és érthető is, azt szeretnénk tudni, hogy aludhatna-e nálad pár napig.
-Te jössz?
-Jöjjek?
-Hát egy üres szobám van, de gondolom, nem fog téged zavarni, vagy igen?
-Rendben, akkor én is megyek, mikorra érkezzünk meg? Hatra ott vagyunk…
-Benne vagyok, na, mennem kell, bent már türelmetlenek…
-Nos késő délután van, és ilyenkor már nincsenek rendőrök-Greg letette a telefont.
-Imádlak…
-Tudok róla…
-Összerakok pár ruhát. És te addig hol leszel?
-Elbeszélgetek Linával.
-És nem téveszted szem elől?
*
Manuela ment elől.
-Már megint itt vagy?-morogta Lina, aki a kanapén tévézett.
-Még egy szó, és ráduszítom a szomszéd kutyáját-szólt közbe Greg.
-Mért kell mindenhova magaddal hurcolászni ezt az utálatos kis ebihalat?-kérdezte Lina.
-Megsúgom, hogy te voltál képes létrehozni ezt az „utálatos ebihalat”, szóval jobban is tisztelhetnéd.
-Szerintem inkább olyan, mintha egyedül raktad volna össze, mert csak rád hasonlít.
Manuela felment, és nyitva hagyta az ajtót.
-Hát, pedig én úgy hallottam, hogy varangynak nevezted, pedig mindenki tudja, hogy az te vagy.
-Ó, persze, minek kell folyton a pártját fogni, pont ezért lett ilyen elkényeztetett!
Greg közelebb hajolt Lina füléhez.
-Ha még csak egyetlen egyszer hozzányúlsz, te sem fogod megúszni kék foltok nélkül, abban biztos lehetsz.
-Ó, persze, mondtam már, hogy nem nyúltam hozzá!
-Amikor beléptem a szobába, épp megrúgtad!
-Épp fel akartam segíteni, mert a földhöz verte magát, amiért nem motorozhat kint.
-Nem hiszek neked, és csak hogy tudd, pár napig nem leszünk itthon.
-Hálisten, árvaházba rakod a kis lotyót?
-Á, sajnos már nagykorú vagy, ezért nem fogadnának be-sóhajtotta Greg.
-Én a kis házikedvencedre gondoltam. Egyébként meg nekem kéne téged feljelente pedofíliáért
-Tényleg? Miért is?
-Mert tizenegy éves korában még mindig fél egyedül aludni, te meg önként alszol vele egy ágyban. Nem normális, hogy egy tizenegy éves még mindig majd’ összecsinál a villámlástól.
-Dolgom van, mint már mondtam, elmegyünk, és sietnünk kell.
-Értem, nem akarsz beszélni róla, hogy elmebeteg szegény.
Greg sarkonfordult, és kifelé indult.
-Itthagytad az utánfutódat.
Greg elindult a szobája felé, bepakolt néhány ruhát, és bement Manuelához. Manuela bőgve csomagolt.
-Mi az?
-Bogár
Lementek a nappaliba.
-Na mi van? Menekültök?
Manuela odament hozzá, és egy váratlan mozdulattal belerúgott Lina lábába.
-Te kis cafka…-Lina felugrott.
-Ne sértegesd a lányom, még azt hiheti, hogy az ikertestvéred.
-Nem érdekel a kis taknyod…
Kiléptek az ajtón.
-Vissza se hozd többet, látni se bírom a pofáját!
*
-Ugorjunk be a boltba chipsért
-Benne vagyok!
Greg pár perc múlva kijött.
-Tejfölös?-kérdezte Manuela.
-Hagymás tejfölös.
-Adsz pénzt?
-Nem, menj és rabold ki az üzletet! Csak vicceltem, persze hogy adok.
Manuela megpuszilta az apját.
-Nők! Pénzt kell nekik adnod, hogy szeressenek!
-Hány tazó hiányzik még a régi szériából?
-Az újból vegyél!
Manuela elővette a zsebéből a hiányzó tazót.
-Hoppá…
-Honnan szerezted?-kérdezte Greg.
-Suli után vettem egy csomaggal, és abban volt. Neked adom-Manuela kinyújtotta a kezét.
-Majd felragaszthatod
Manuela visszaszállt a motorjára.
-Ugye elhoztad a táblát?
-Természetesen. nem hagyhattam ott Linával…
-Avagy kettő a három ellen, mi?
-Nem baj, Chris teljesen ügyetlen… Verseny Theóig?
*
Manuela rúgott egyet az ajtóba.
-Szia, Theó.
-Fáradjatok be-ásította Theó.
-De szép rend van.-sóhajtotta Manuela, és közben nézte a földön heverő holmikat
-Értettem a célzást, kössz, hugi.
-Te vagy a kedvenc bátyám
-Mutasd csak az arcod!
-Már egy csomószor láttad-csóválta a fejét Manuela.
-Ez egy pankrátornő?-kérdezte Theó.
-Az arcom?
-Nem, Lina.
-Jól belerúgott Lina lábába-kuncogott Greg.
-Szép volt. Erre!
Theó bevezette őket a szobába.
-Ágy, tv, könyvespolc, jó lesz?
-Jobb, mint otthon. Mert itt nincs Lina…
-Fürdő jobbra, a kajáldában már voltatok, szolgáljátok ki magatokat nyugodtan!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
