|
Ötödik fejezet
Lovely girl&Gabi 2006.11.26. 10:50
Az utólsó telefon
-Képzeld, megvan a platinatazó!-Manuela leült a plüsspizsamájában az ágyra.-Felragasztjuk?
-Benne vagyok! Gyönyörű
Greg mobilja csörgött.
-Na ez ki? Halló?
-Mégis mikor szándékozol végre hazajönni, képzeld, nem csak egy gyereked van!
-Nem megyek haza!
-Ezt nem érted…
-De értem, nem megyek haza, pár napig tudsz vigyázni rájuk, te vagy a dada, és az anyjuk is.
-K*rva életbe már, légy szíves…
-Gondolkodhattál volna erre, mielőtt péppé verted a lányomat.
-De akkor még… de ez sürgős…
-Mit akarsz? Ha nem mondod el, akkor nem megyek haza. Ennyi? Letehetem?
-Ne csináld már ezt…
-Elmondod, vagy nem?
-Gyere ide…
Lina bőgött.
-Ha nem mondod el, akkor, szia.
Greg letette.
-Ki volt az, és mit akart?
-Hogy menjek haza.
Greg telefonja újból csörgött.
-Fölveszed?-kérdezte Manuela.
-Talán elmondja, mit akar…
Manuela ragasztott.
-Hallgathatok zenét?
-Felőlem-Greg felvette a telefont-Mit akarsz?
-Útban vagyok oda…
-Felőlem. ha ott akarsz dekkolni az ajtó előtt...Theó úgysem enged be, márpedig ez az ő lakása…
-Mért vagy ilyen?
-Szia, dolgom van, el vagyok foglalva a lányommal…
-Ne tedd le…-hirtelen üvöltés és csikorgás hallatszott. Greg letette.
-Elmondta?
-Ez furcsa volt. Nem szokott ok nélkül sikítozni.
-Mi a bajod?
Greg visszahívta. A telefon csörgött, de Lina nem vette föl. Manuela fintorgott.
-Ez furcsa. Na ragasszunk. Hol a ragasztó?
Greg átnyújtotta a ragasztót.
-Kész van!
-Gyönyörű!
Manuela ásított.
-Alszom. Fáradt vagyok
-Jóéjt!
-Neked is!
Greg megpuszilta.
*
Éjjel tizenegykor…
-Telefon…-ásította Manuela félálomban.
-Felveszem…
-Jó, csak ne lépj át rajtam, légyszi…
-Halló?
-Itt Annabelle. Szólj már Linának, mert én nem tudom elérni, és rám bízta a kölköt, amíg elmegy hozzád, de már… szeretnék hazamenni.
-Még nincs itt
-Ez rossz vicc.
-Nem viccelek
-És én most mit csináljak?-siránkozott Belle.
-Mikor indult el?
-Nyolc körül.
-Mivel?
-A kocsiddal.
-Kimegyek az utcára, megnézem, jön-e.
Greg letette a telefont, és kiment a kapu elé. Sehol senki. Kiment az utcából, hogy lássa az utat, ami a házukhoz vezet.
-Furcsa…
Greg visszahívta Bellet.
-Itt Annabelle, akiben kezd felmenni a pumpa…
-Sehol sincs. Szerinted hova tűnt?
-Azt hiszed, nekem nincs jobb dolgom… fogalmam sincs, nem vagyok az anyja…
-Ha odaér, hívj!
-Ugye poénkodsz, nem fogok egész éjjel itt dekkolni, mit képzeltek, te meg Lina…
Greg letette. A telefon csörgött.
-Mit képzeltek magatokról? Mondtam, hogy mennem kell, a gyerekek már várnak, a sajátjaim…
-Akkor vidd el őt, én nem tudok hazamenni, mi is sokszor vigyáztunk Lilianra..
-Hisztizni fogok…
-Megkeresem.
-Ajánlom is.
*
Felpattant az egyik motorra és elindult. De nem tudott tovább menni, mert egy nagy halom roncs, és egy rakás rendőr került az útjába. Greg odalépett az egyik emberhez, aki ott figyelte az eseményeket.
-Mi történt itt?
-Három kocsi ütközött. Órákig torlasz lesz.
-Remek…-Greg odanézett.-Basszus! Az az én kocsim!
Greg letette a motort, és odafutott.
-Kérem, távozzon, mert így nem tudjuk elszállíttatni a halottakat-rivallt rá az egyik rendőr.
-Az az én ko... halottakat?
-Jó sokan vannak, úgyhogy kérem, ne hátráltassa a munkánkat!
-De az az én kocsim! Hol van Lina?
-Így hívja a kocsiját? Nagyon megható, de azt ajánlom, vegyen újat, mert teljesen szénné égett…
-Nem a kocsim, hanem a feleségem, aki benne ült.
-Légy szíves, menjen innen, mielőtt elvitetem.
-Hol van a feleségem?
-Azt mondtam, távozzon! Na végre, induljon el szépen visszafelé!
Greg telefonja megcsörrent
-Nos?
-Nem tudom, hol van Lina, de a kocsim szénné égett.
-És Lina benne volt? Mi történt?
-Nem tudom, itt nem mondanak semmit.
Annabelle bőgni kezdett.
-Most leteszem egy kicsit, és kiderítem, mi folyik itt.
Annabelle tovább zokogott.
-Mindjárt visszahívlak!
Greg letette a telefont.
-Megy már?-förmedt rá a rendőr.
-Várjon, az ott az én kocsim, a feleségem ült benne, mi történt vele?
A rendőr intett két másik rendőrnek.
-Mutassák meg, mi van a feleségemmel?
A rendőrök jó erősen megszorították a karját, és az egyik eltakarta a szemét.
-Kérem, mondja el, hol van…
-Kész vagyunk, elengedhetik
A mentőautó épp elment, Greg nem látott semmit.
-Mondja el, melyik kórházba viszik őket?
A rendőr nyugodtan válaszolt:
-A nagyja egyből a feldolgozóba.
-És a többi?
-A többit megoperálják. Menjen haza!
Greg odament a motorhoz, és elindult a kórház felé.
-Szegény ember…
*
-Ez nem lehet, ez nem lehet, ez nem lehet, ez nem lehet…
Odaért a portáshoz.
-Most hozták be, a neve Lina Lanz…
-Nem találom, sajnálom…
-Vagyis Lina Baquet, kérem, nézze át újból…
A portás a fejét csóválta. Greg elsírta magát.
-Akik...nem élték túl a balesetet, azokat hova vitték?
-Természetesen a feldolgozóba
-Meg tudná adni a pontos címet?
-Hullaház, második emelet.
-Itt fent?
-Nem, a hullaházunk már nem fért be a kórházba, úgyhogy a szomszéd utcába került…
-Elnézést, viszlát…
-Szerintem őket már nem muszáj látogatni…-kiabált utána a portás.
*
-Na de kérem, mit képzel?
-Ja bocsánat, nem figyeltem, pár órája volt egy baleset, és a kocsim...és a feleségem...szeretném úgymond azonosítani.
-Szerintem nem igazán menne-a csaj a kesztyűit piszkálta.
-Azért meg szeretném nézni
-Inkább ne, ez nem szép látvány!
-Elhiszem, de nekem, muszáj lenne…
A csaj belenyúlt a hajába
-Biztos ki fogja bírni?
-Bízom benne
-De közlöm, hogy az egész csak egy szénkupac.
A csaj kihúzta.
-Lehet hogy fura a kérdés, de ő az?-idegeskedett a nő.
-Csak őt hozták most ide?
-Most, a tömegbaleset miatt
-Ebben az esetben, viszlát.-Greg kilépett az ajtón, és elbőgte magát.-Uram! Ezt most miért?
|