-Pihenj, Cluzeau felügyelő!

-Pihenés? Azért ez kissé elhamarkodott kijelentés…Alig hogy befejeztem az Une femme d’honneur legújabb részeinek forgatását, máris elkezdtük a R&J próbáit.

-Amelyben is Benvoliot alakítod, aki nem más, mint…

-Roméo unokaöccse és barátja. Eléggé bolondos és hóbortos személyiség, aki élvezi az életet.

-Színész vagy vagy énekes?

-Mindkettő! De az igaz, hogy  a zenével kezdtem. Az édesapám (Maurice Baquet) zenész, így a testvéreimmel 6 éves korunktól konzervatóriumba jártunk. A nővérem és én zongorázni tanultunk, a bátyáim trombitálni és csellózni, az idősebbik nővérem pedig énekelni. A kisfiam, Théophile még csak 2 és fél éves, de már tud zongorázni, és apám csellózni is tanítja! Az Aimer-t pedig már kívülről fújja.

-Hogy jött a színjátszás?

-A Noisy-le-Grand-i iskolában kezdődött, ahol is különböző darabokban szerepeltem. Ezután pedig a párizsi Molière Gimnáziumban felvettem mint mellékszakot.

-Az édesanyád koreográfus, bevezetett a tánc rejtelmeibe?

-Nem. Nem igazán vonzott a tánc világa. Viszont mindig együtt énekeltünk a templomi kórusban.

-Édesapád színész. Sose vágytál rá, hogy elkísérd egy turnéjára?

-Nem, a szüleink nagyon védtek minket az ilyesmitől. 18 évesen kaptam egy kicsi kis szerepet a La reine blanche-ban [A fehér királynő-szerk.], ez jelentette a színészkedés kezdetét számomra.

-A tény hatására, hogy Maurice Baquet fia vagy, bizonyára másképp szemlélted a sztárokat, nem csodáltad őket annyira….

-Nem, ez nem igaz. Még ma is hatnak rám a nagy művészek, akiket szeretek, és csodálok. Pedig volt otthon választék bőven: Prévert, Doisneau… De ők már szinte családtagnak számítottak nálunk.

-A R&J után tervezel szólóalbumot?

-Feltétlenül! Választanom kell, hisz az megrémíti az embereket, ha valaki több dolgot is csinál. Ez pedig azt jelenti, hogy nem élem az életem 120-szal, amióta apa vagyok, megfontoltabbá váltam.