Talán mert tavaly sokkal kevesebben voltunk.-harsogta Greg.-Aki a pudingosztásra jött, azt el kell keserítenem:

Tegnap éjjel leszállt a szentlélek, és megette az összes csoki pudingot, amit osztásra hoztunk. Csokis a szám, egyébként?

A közönség csendben kuncogott.

-Úgyhogy puding nincs, csak ilyen cuki kis zenélő micsodák… zenészek…    

Greg átlapozgatta a papírjait.

-Először a francia himnusz következik, aztán lesz görög… ők gyártják a sátrakat… majd a kínai, a padló miatt

(-Ez ugye nem komoly?-kérdezte Marie Veroniquetól.

-Persze hogy nem… csak szívat titeket.)

-… majd jön egy gyönyörű fess legény-Greg körbenézett.-Egyet se látok…

Belelesett a papírjaiba.

-Ja, az én vagyok…      

-Be kell vallanom, jól nyomja-kuncogott Marie, mire Cecilia „torokátmetsző” pillantást vetett rá.

Veronique következett, így Greg leugrott a színpadról.     

-Ej de kanos… azaz izgatott vagyok…-rikkantotta Greg.     

-Ezt muszáj volt bejelentened?-sziszegte Marie.-Még meghallja egy rajongó, és megerőszakol.

-Egy rajongó? Mért nem te?

Greg láthatóan nem zavartatta magát Cec előtt, és rögtön tovább is állt.

-Mi van köztetek?-tette fel Cec a klasszikus kérdést.

-Tulajdonképpen már csak te…-felelte Marie töprengve.-Nem állsz el onnan?

Meglepődve az undok és csattanós válaszán, Marie is otthagyta Cecilia Carát.

„Valahol legbelül egy nagyon gonosz ember vagyok”-gondolta magában, és azon dühöngött, hogy hagyta, hogy Cec (Greggel karöltve) kihozza a sodrából.

A színpad közelében talált egy ócska széket, és leült. Greg épp Barbarával énekelt.

Serge telepedett le mellé két pohárral.

-Szójatejjel és tojáshabbal, ahogy te szereted… mit gondolsz?

-A kiszolgálás jó…-Marie lenyelte a Capuccino felét-De ez még nem dönti el a kérdést…

Philippe levágta magát melléjük.

-Dúl a szerelem, gyerekek? Ha jót akartok, most egy darabig ne lófráljatok Greg sátránál… Cec megint bőg…        

Mindketten közelebb hajoltak.

-Mért?

Philippe elképedt arcot vágott.

-Mert te azt mondtad neki, hogy viszonyod van Greggel…

-Mondta a pokol…

-És van?-kacsintott Philippe.

-Nem tudom mennyit ittál abból a méregdrága belga borból, de hogy nem egy pohárral, az biztos!

Marie felugrott, és eltűnt a sátrak közt. Serge végre becsukta a száját.

-Mi van Greggel?

-Állítólag Marie azt mondta Cecnek, hogy álljon félre az útjukból…vagy valami effélét…de ne aggódj, manapság az ilyesmit pénzért is lehet kapni…

-Barom…

-Most mi van?

Serge felment a színpadra. Philippe nagyokat csuklott.        

                                                                      *

Belépett a sátorba. A vödörben megloccsant a víz.

Marie szusszant egyet.

-Három, kettő, egy...

Marie felugrott, és össze-vissza kapálózott. Greg a háta mögé dugta a vödröt.

-Jól aludtál?-kérdezte Greg, de Marie arcát látva egyből meg is bánta a kérdést.

                                                                     *

Philippe a másik oldalára fordult, amikor hirtelen csörömpölést hallott.

Megdörzsölte a szemét. Kiabálást hallott.

-Valamelyik hülye mindig felver...-morogta és megdörzsölte a szemét.

Cecilia bebújt a sátorrésen.

-Gyere gyorsan...a világ nyolcadik csodája, ami kinn van...-kuncogta, és kihúzta.

Az egyik sátorból épp kirepült egy malacpersely. Greg, aki épp menekült,lehajolt.

-Te aljas szemétláda...takarodj...

-Nem beszélhetnénk meg?-Greg elhasalt egy repülő kisszék elől.

-Nem! Hordd el magad...kifelé...-Marie kiugrott a sátorból egy palacsintasütővel.

Greg a hátára fordult a fűben.

-Azzal meg mit akarsz?

Greg hátrébb csúszott.

-Ángárd!

Marie lesújtott a gyilkos fegyverrel.

-Nem egészséges vizes hajjal a hidegben mászkálni-emelgette Greg a tenyerét-Cec, segíts már...

-Szerinted segítsek?-fordult Cec Philippehez.

-Elintézik egyedül is...szóda jéggel?

-Kis belga módra?-kérdezett vissza Cec.-Végülis...ennyi belefér-sóhajtotta,és nevetett,majd belekarolt a srácba.

-Meséltem már, mikor egyszer a Broadwayn...-kezdett bele Philou, miközben Marie bőszen ütlegelte a vonyíkoló Greget a háttérben

                                                                           *

-Ma nem igazán vagy itt lelkileg-jegyezte meg Serge.

-Téged így is lenyomlak-hunyorgott Marie.

-És hogy van Greg?-emelte fel a hangját Serge.

A két golyó egymásnak ütközött, és az asztal széleinek lökték egymást.

-Honnan tudnám?-kérdezte Marie ingerülten.

-Gondoltam, bementél, vittél neki kis kendőcskét, üvegecskét… megfésülgetted a hajacskáját, segítettél neki levetkőzni…

-Sőt még egy kis vért is szívtam a nyakából-vágta rá Marie. Kilépett a helységből, és nekiment Ceciliának.

-Elnézést…

Cecilia kinyitotta a száját, mire gyorsan elrohant.

-Ez mekkora bunkó…-jegyezte meg Cecilia.

                                                                        *

-Szabad!

Marie belépett.

-Jó hogy jössz…még van egy pár ép lábam-jegyzete meg Greg epésen.-Ne mondj semmit, úgyis tudom… bocsánatot kérsz, sajnálod…

-Ja… igen… hoztam…

Marie felemelte a kendőt a kosaráról. Greg felemelte a fejét.

-Tudsz főzni?

-Nem.

Greg az ölébe csapott.

-Kössz, jó lesz nekem a másik oldalon is…

Leült a kanapéra Greg mellé. Lerakta a tányért az asztalra.

Levette a fedőt és Greg kezébe nyomott egy kanalat, majd bíztatóan bólintott.

Greg felvette a kanalat, és belenyomta a rizsbe és a mártásba.

-Mmm… mmm…

(Ezután jó ideig szavát sem lehetett hallani, pedig igencsak szaporán mozgott a szája)

Miután az utolsó falatot is begyűrte, Mariera nézett, aki a kanapé túlsó felén ücsörgött.

Kinyújtotta a karját, megragadta Marie kezét, és arrébb húzta, míg be nem húzta az ölébe.

-Kössz a kaját…

Gregnek végre sikerült körben összekulcsolni a kezeit, és hosszan a szemébe nézett.

-Mi az?

Greg sóhajtott egy nagyot. Az ajtó kinyílt. Serge benézett.

-Látom, már emelhetsz is.-jegyezte meg hűvösen, és becsukta az ajtót.

-Na ez már nem jön vissza-próbált szomorú lenni Greg.

Marie vállat volt.

-Kit érdekel?

(Már?)

                                                                                                         *

Délután indultak tovább. Marie körbenézett. Valaki füttyentett.

Marie azt hitte Serge az, de természetesen…

-Gyere béby, pattanj fel mögém!

„Szexi dzseki”-gondolta magában a piros-fekete dzsekit nézegetve.

Greg ismét kinyújtotta a karját, és sikerült egy centivel maga elé rántania, ráadásul elég ingatagon.

De végül nem tette meg… elengedte a kezét, talpra állította, és feldobta a motorra.