III. Szünet
Lovely girl 2007.05.22. 17:16
Ismét napsütéses idő volt. Mindenkiről csöpögött a víz, miközben a több százhektáros motorversenypálya felé haladtak, ami a következő állomás volt.
Marie Greg füléhez hajolt, és arrébb söpört egy kis hajat. Greg arrébb húzta a fejét.
-Mi az?
-Nem tartunk szünetet? Már ideizzadt a farom…
Greg bólintott, és a csapat legelején haladóhoz hajtott.
-Szünet!-kiáltotta el magát.
-Milyen szüret?
-Szünet!
-Ja jó, igen…
A legelső motoros elkanyarodott oldalra, és megállt,a többiek pedig követték.
-Van itt egy park-közölte Greg, és leterítette a dzsekijét a fűbe.-Leülünk?
Marie lehuppant. Serge szúrósan nézett. Marie rávigyorgott.
Greg érkezett meg két pohárral.
-Almalé…
Marie kivette az egyik poharat a kezéből, és felhajtotta, aztán kuncogott.
-Mi van?
-A hajad…-Marie eldőlt a fűben a nevetéstől. Greg bambán nézett.
-Mi van a hajammal? Gáz? Hagyd már abba…
Greg hirtelen felindulásból lekapta. Marie elkapta a nyakát.
Páran máris leskelődtek és kuncogtak.
-Harmadik perc-nézett Noela az órájára.
-Lassan vége a szünetnek-köszörülte meg a torkát Philippe-Szólok Ceciliának, hogy megyünk
*
-Hát ez lenne a pálya („Mintha nem tudná magától is”)
-Nagyon jó („Milyen hülyén beszélek”) Na jó-ásított Marie-Hagyjuk ezt, mert ez a beszélgetés röhejes. Mikor kezdődik ez a verseny?
-Pár perc múlva.
-Akkor siess, nehogy…
-Igen, igazad van… őőő…
-Mi az?
Greg ügyetlenül rácuppant az arcára, és a pálya felé rohant, aztán megállt.
-Te nem jössz? Hahó!
Marie pislogott párat.
-Ja, de. Menjünk.
*
A nézőtér óriási volt, rengeteg hellyel.
-Nekem a rajthoz kell mennem-Greg ezúttal Marie kezét csókolta meg, majd a kezébe nyomott egy hamburgreges-sültkrumplis-kólás tálcát.
Marie leült egy ülésre, és az ölébe rakta a tálcát.
A nézőtér tele volt vihogó csirkékkel, aminél kevés dolgot utált jobban.
Két lány most mellé telepedett le, és rögtön elvihogták magukat.
-Te is láttad milyen szexi ma Greg?-kérdezte a soványabbik a kövérebb szemüvegestől, aki hangosan csámcsogott egy hot-dog-on, és most hangosan böffentett.
Marie a kezébe temette az arcát.
„Ez nem lehet igaz”
Felállt, és keresett egy helyet a nézőtér másik felén. A közelben egy ovis „Je t’aime mon Gregori” feliratú pólóban bóklászott. Ez már sok volt a jóból.
Megint fel akart állni, de nekiment Veronique-nak.
-Bocs…
-Mindenütt ott vannak, igaz?-szólt utána Veronique.
Marie visszafordult.
-Kik?
-Hát ezek a libák… a legtöbb Gregbe szerelmes, de néhány Philippebe vagy Sergebe. De csak azt akartam mondani…
A motorok felzúgtak.
-Jajj a verseny-Veronique leült. Marie is.
A motorok elindultak.
-Az ott Greg-mutogatott Veronique.
Épp egy zöld-sárga ruhás versenyző vezetett. Greg mögé hajtott.
Abban a pillanatban a kipufogóból egy marék sötét füst gomolygott elő.
A nézők az öklüket rázták és kiabáltak.
Marie felpattant, de Veronique visszarántotta a székbe.
A füst feloszlott, de mivel Greg még nemigen látott,(vagy igen, de ez most nem lényeges) az első kereke súrolta a zöld-sárga hátsó kerekét, míg végül a versenyző be akart gyorsítani, de a hátsó kerék emelkedett fel, majd egy hatalmasat bukfencezett, és az oldalára fordult a porban.
-Kellett ez neked, teee, nyikhaj-üvöltötte egy vörös nő állva.
Marie a szája elé kapott kézzel figyelte a kiesett versenyzőt, aki most feltápászkodott a pálya szélén, felszedte a motorját, és távozott.
Marie elkuncogta magát.
-Azért ez nagyon brutális volt Gregtől.
-Az a senkiházi kezdte-morogta Veronique-És ez egy motorverseny, úgyhogy természetesen…
A többiek felzárkóztak Greg mellé.
Ebben a pillanatban érthetetlen okból Greg elkanyarodott a pálya szélén felállított nagy vaskukák felé, és ketten is követték.
Többen felsikoltottak, és eltakarták a szemüket.
-Neki fognak menni…
Csak félig volt igaza-Greg az utolsó pillanatban egy elegáns ívvel elkanyarodott, de a másik kettőnek már nem volt ideje, teljes erőből egymásnak és a kukáknak ütköztek.
A kuka vészesen megbillent, majd a két versenyző felé dőlt, és mivel a széle a két oldalán két ponton rögzítve volt, így fejjel lefelé fordult, és a nyakukba borította tartalmát.
A közönség most fújolt.
Négyen maradtak, a fekete-fehér, a világos-sötétkék, a világos-sötétzöld és persze a piros-fekete.
-Mindjárt ott vannak.-lihegte Veronique.
Hirtelen a fekete-fehér mobilja megcsörrent, amitől megijedt, és beakadt a lába a kerékbe, és elesett.
A kék elégedetten vigyorgott, és a mellkasára nyomta a kezét, pontosabban a pirosan villogó zsebére. Csak az nem tűnt fel neki, hogy a nagy trükközésben alaposan lemaradt.
-Basszus…
A nézők elkezdtek lerohangálni a célhoz, csoda, hogy el nem taposták egymást.
Greg és a zöld egymás mellett haladtak. Greg kinyitotta a sisakját, és átkiabált:
-Héj, szépfiú, vesz a kamera!
Az idióta hirtelen nekiállt bajlódni a bukósisakjával… a kék beérte Greget…
-Héj kék tündér, megőrülök érted!-üvöltötte el magát Marie.
Egy perc múlva a közönség ujjongani és fütyülni kezdett. A verseny véget ért. Greg megállt, és meglengette a kupát.
-Hollá-ollá hej de hó
Cec átfurakodott a tömegen, és erőszakosan lesmárolta, aztán a tömeghez fordult, és Greg kezét felemelve elkiáltotta magát:
-Íme a győztes!
A közönség Gregorizni kezdett, és mindenáron a vállukon akarták elvinni.
Marie meg fordult, és a szemét összehúzva a távozó után sietett.
*
A színpadnak dőlve ült egy doboz sörrel a kezében.
Marie leült mellé.
-Csatlakozhatok?
-Biztosan megbocsát neki-mormota Philippe-Mindenki ki fogja nevetni érte, de meg fog neki bocsátani…pedig ma délután még javában…sosem fogom megérteni, mit van úgy oda érte…egyáltalán nem érdemli meg őt…
-Azért Greget sem kell félteni-nyúlt bele a kartonba Marie-Ő is megéri a pénzét…nem csak Cec olyan…
-Cec? Olyan? Miről beszélsz?-nézett rá Philippe.
-Te nem épp Greg érdekeit véded?
-Védi a nyavalya… inkább kimúlok…
-Tökrészeg vagy-csóválta a fejét Marie-Nem tudod, miket beszélsz…
-De igenis tudom!-hadonászott Philippe-Nem érdemelte meg őt soha, és nem is fogja úgy szeretni, mint én, soha…
Marie nyelt egyet és iszonyodva figyelte.
-Soha…-kiáltotta Philippe még egyszer és hagyta, hogy Marie kivegye a dobozt a kezéből.
|