VII. Nem zavarna, ha…
Lovely girl 2007.05.27. 11:04
Marie beviharzott a táborba, és rögtön nekiment Gregnek.
-Bocs…
-Hűha… ismerjük egymást?-kérdezte Greg.
-Hülye… Nem tetszik?
Greg megtapogatta Marie haját, és elhúzta a száját.
-Nem… inkább úgy mondanám, hogy irtó helyes.
Greg megcsipkedte az arcát, és továbbállt.
Marie belépett az étkezőbe, és elvett egy tálcát. Serge beállt mögé.
-Szia…
-Majd ha megettem, szólj hozzám, mert még elveszed az étvágyam… megint.
Marie felvett pár virslit a villájával, és a nagy tálból a tányérjára rakta.
-Én csak azt akartam kérdezni…
-Mit?-Marie megtöltötte a poharát.
-Ugyanazt…
Marie gúnyosan csodálkozó arcot vágott, és leült.
Serge leült mellé. Barbara levágta magát.
-Mit sutyorogtok ti itt?
-Épp azt kérdeztem Marietól,ki van épp soron.
Marie a pult felé nézett.
-Philippe.
Serge a szemét forgatta.
-Nem kavarok senkivel.-szürcsölt Marie.
Barbarának a torkán akadt a csokiskeksz. Philippe odaért, és hátba vágta.
-Azt hittem…-kezdet bele Serge.-Szóval mit gondolsz?
-Még kigondolom.
Marie felállt az asztaltól és kiment.
*
A gyepen már indulásra készen sorakozott a sok motor.
-Összepakoltál már?
Marie felnézett.
-Mit keresel te azon a fán?
-Téged vártalak-lóbálta a lábait Greg, mint egy ovis.
-Engem, mért?
-Gyere fel, és megmondom
-Leszakad…
-Dehogy szakad…
Marie felmászott Greg mellé.
-Bele se kezdj-vágott a szavába Greg.-Veronique három hete mesélte.
-Gyorsan terjed a rossz hír.-ümmögte Marie.
-Ugyanezt gondoltam, mikor idejöttél-gonoszkodott Greg.-És mit mondasz Von-Vonnak?
-Épp ezt akartam kérdezni-húzta fel Marie a lábait.-Mit mondok?
-Egy jó nagy nemet.
-Mért nem?
-Mert engem kérdeztél, én meg soha nem lelkesedtem az ötletért.
-Kitől kérdeztem volna?
-Hát igen, mégiscsak én vagyok a legeslegjobb barát-fújkálta önelégülten a körmeit Greg, és közelebb csúszott.-Mi az?
-Semmi.-Marie összehúzta magát.-Hideg van.
Leugrott a fáról, és elszaladt.
*
-Ne már…
-De, ez az a villa. Ott a tábla-bökött Barbara.
-Remélem, belülről is ilyen jól néz ki-morogta Veronique.
-Ennek a nőnek van ízlése-vigyorogta Marie-Pedig az öregasszonyoknak általában…
-A nagykövet özvegye nem egy fogatlan vénasszony, alig…
Philou nem tudta befejezni a mondatot, mert kitárult az ajtó, és egy csöpp alak esett ki rajta.
-Hát itt vagytok, uramisten, még alig van kész az étel… na jó, nem rendelünk pizzát…a hamburger kevésbé megy a faromra…kénytelen leszek felhizlalni titeket,szoványak vagytok, mint egy kisz naposzcibe…
A drágalátos nagykövetné asszony mindezt egy szuszra hadarta el, most pedig kivillantotta a fogait.
-Gyermekem, jól vagy?
Marie épp arra készült, hogy csattanós választ adjon a kis hölgy kérdésére, és az arcába nézett.
Marie átmenetileg magára vonta a figyelmet, ugyanis elsápadt, és kis reszketés után ájultan esett össze a márványpadlón.
*
-Mi történt?
-Én sem értem-felelte Greg Peternek-Meglátta Valeriet, és puff…
-Azt hittük, valami fura rohama van-szipogta Veronique.
-A férfiak még disznók-érkezett meg Valerie a tálcával, amit rögtön le is rakott.
Valerie a törlőronggyal Greghez közeledett.
-A fülem hallatára állítod, hogy tőlem rémült halálra, Gregori Baquet? Nem félsz, hogy ízekre szedlek?
-Tűnj el innen, eszelős banya-csapkodott a karjaival Greg maga körül, hogy kikerülje a vizes rongyot.
-Megtalálta a zsák a foltját.-vigyorgott Philou.
Marie pislogott. Valerie kiszabadította a nyakát Greg karja alól, és leült.
-Jól rámijesztettél, te, te, te… mineknevezzelek…
-Marie-nyöszörögte Marie holtsápadtan-Álmodom?
-A legszörnyűbb rémálmod ül melletted-kacsintott a nagykövetné.
-Sejtettem…
-Hm?
-Semmi.
Valerie megtapogatta a homlokát.
-Nem malária… na, egy kis jó hír: Nem halsz bele.
Valerie a homlokánál fogva ellökte.
-Tíz perc múlva ebéd.
*
-A rengeteg háló és fürdő mellett figyelmet érdemel ez a hatalmas ebédlő, de csak akkor tömjük itt a fejünket, amikor vendégek vannak-magyarázta Valerie-Az én drága Rudolphom, isten nyugasztalja, nagyon szerette…
Valerie egy perc alatt visszakapta a hatvannégy fogas arcát, és lelkesen tapsolt, mire a házvezetőnő behozta az első fogást.
-Te tudsz már enni?-kérdezte hátborzongatóan csilingelő hangon.
-Tudohk…
Valerie rámosolygott Gregre, aki azonnal olvadozni kezdett.
„Ez nem lehet igaz”
-Merre találom a mosdót?-Állt fel Marie.
-A szobámból nyílik. Jobbra.
Marie felállt, és kilépett az ebédlőből.
Végigment a nappalin. Kinyitotta az egyik ajtót. Amögött volt Valerie szobája, a vicces pici bútorokkal. Belépett, és elfordította a zárat.
Körbenézett, és kinyitotta a szekrény felső fiókját, ami tele volt fehérneműkkel. Némelyik láttán elkuncogta magát, aztán visszazárta.
„Nesze neked özvegyi szemérem”
Épp kinyitotta a második fiókor, amikor belépett Valerie, és a szemüvegén át átható pillantást vetett rá.
-Mit csinálsz?
-Tollat és papírt kerestem, hogy cetlit írhassak.-felelte gyorsan Marie.
Valerie még egy darabig gyanakodva figyelte, aztán vállat vont, és kitárta a hatalmas gardróbot.
Kiszórt egy halom csillogó-villogó göncöt az ágyra.
-De ha már itt vagy…
Valerie maga elé tartotta a vörös ruháját.
-Tetszik?
Marie készségesen felállt, és segített levenni a fölsőt.
-Jézusom, hogy festek-Valerie megtapogatta az arcát és a nyakát a tükör előtt.-Micsoda egy madárijesztő…
Marie méltatlankodó arcot vágott. Ő még mindig olyan szépnek tartotta, mint egy tündérhercegnő, úgyhogy teljesen ámulatba ejtette a megjegyzés.
Marie felhúzta a cipzárt az estélyin.
-Idehozod a dobozom?-Rúgta le a papucsát Valerie.
Marie levette a fadobozt a szekrény tetejéről, és lerakta az ágyra.
Valerie szétdobálta az ékszereit az ágyon.
-Ez a sok kacat… amikor Rudolph összeveszett velem, mindig ékszert vett… ha most ránézel erre a bazárra, nem csodálkozol, hogy inkább itt hagyta ezt a világot, mi? Hoznál egy cipőt?
Amíg Valerie egy zacskó kontaklencse kibontásán fáradozott, Marie megcsodálta a rengeteg cipőt.
-Ha nekem ennyi cipőm lenne…
Valerie elrontotta a „lencsézést”, és felszisszent.
-Ruhákat meg cipőket is vett, amikor… fura, hogy amikor jóban voltunk, sokkal kevesebbet költött rám…
Marie megfogadta magában, hogy nem kérdez többet. Valerie végre beillesztette a kontaklencséjét, és belebújt a cipőbe.
-Még kimázolom a képem, meg csinálok valamit ezzel a szénakazallal, aztán elmegyek estére. Szolgáld ki magad a hűtőből.
*
Reggel…
Felébredt, és körbenézett a lila szobában. Lerúgta magáról a hatalmas takarót, megigazította a lehetetlenül kövérre töltött párnát, és felvette a papucsát.
Kilépett az ajtón, és lement a lépcsőn. Épp a könyvtár előtt haladt el, amikor valami megütötte a franciához már túlságosan hozzászokott fülét:
-Jó reggelt, én vagyok…
|