-A Roméo et Juliette épp hogy csak befejeződött (mielőtt folytatnák a turnét ősztől), és ahelyett, hogy végre pihennél egy kicsit, itt vagy, és raftingolsz meg mindenféle vízi sportot kipróbálsz! Te sose fáradsz el?

-(nevetésbe tör ki) Az igazat megvallva tegnap pl. épp beteg voltam, mára virradóra pedig elfeküdtem a nyakam. Így aztán őszintén szólva szívesebben lennék otthon. De hát az interjú már meg volt beszélve. Ami viszont még ennél is sokkal rosszabb,  az az első alkalom, mikor bemerészkedsz a vízbe. Ha már egyszer bent vagy, onnan nincs visszaút!

-Végülis te vagy az, aki belemész a vízbe (én, szerencsétlen kis újságíró, akit hatlovas szekérrel se lehetne innen elvontatni, csak a partról figyelem az eseményeket…) Próbáltál már valamilyen vízi sportot ezelőtt?

-Igen, ezt-azt, de a raftingot még soha! De eszméletlen jónak tartom! Meg kell, hogy valljam, Sébastien, a tanár képes volt rá, hogy rámragassza a szenvedélyét.

-Úgy általában sportos alkat vagy?

-Euh!...Azt azért nem mondanám! Imádok sportolni, de mondjuk úgy, hogy az egyetlen rendszereses testmozgást a színpadon végzem. A Roméo et Juliette kezdete óta egyébként nyolc kilót fogytam! De hogy egy tornateremben egy biciklin pedálozzak, aminek még csak kereke sincs, na hát az aztán tényleg nem nekem való! Na, és ezek az új sport-szerű valamik, ahol is a legújabb divatirányzatot kéne követni szintén vajmi kevesek a számomra…Utálom az ilyesmit! (nevet)

-Előfordul valaha is, hogy te unatkozol?

-Soha! Hiperaktív vagyok! A fiatalkorommal kapcsolatban is azok az idők idegesítenek a legjobban, amikor unatkoztam. Most pedig már sosem elég hosszú a nap, hogy minden beleférjen, amit szeretnék.

-Mi hoz a leginkább lázba, mi köt le a legjobban?

-Amit mindennél jobban szeretek, az a hegyvidék! Nem is annyira a sziklamászás, de maga a barangolás, egy gleccseren sétálni –ez a csúcs! Szerepel a terveim közt, hogy egyszer majd megmászom a Mont Blanc-t. Szeretek a természetben lenni. Pl. tavaly nyáron egyes-egyedül elmentem Marokkóba, egy hetet töltöttem egy vezetővel az Atlaszban, ahol 3500 méter magas csúcsokat másztunk meg, csak egy csacsit vittünk magunkkal. Imádtam!   

-Ha szeretnéd egy kicsit kiereszteni a gőzt, mit csinálsz?

-Akkor veszem a kabátom, és sétálok egyet…De akkor is ezt teszem, ha minden a legnagyobb rendben van!

-De végülis mondhatjuk, hogy minden rendben van, nem? Hogy viszonyulsz a kalandhoz, amit a Roméo et Juliette jelent?

-2001. január 19-e óta játsszuk a színházban, de valójában már 1999 szeptembere óta ezzel a musicallel foglalkozom, így nem túlzás, ha azt mondom, az életem részévé vált. És még koránt sincs vége! Októberben 10 napig Moszkvában játsszunk, ez egy álom!

-De akkor így szinte sose vagy otthon, folyton turnézol. Nem nehéz ez néha?

-Nem, épp ellenkezőleg! Én éppen hogy a turnét szeretem! Végigjárni a városokat, ez szórakoztat, ez egyfajta világjáró oldalam. Amúgy ha pár szabad napom, mégis mit csinálok? Összepakolok, és utazom!

-Mit csinálsz majd a nyáron?

-Semmit! (nevet) A júliust Avignon-ban töltöm, mivel a fesztiválom látható lesz a Les Insolistes-t, amit én rendeztem. Augusztusban pedig megkezdődik a Grande École forgatása. Ez Robert Salis játékfilmje, amelyben én alakítom a főhőst, Claire Keim-mel és Josselin Quiverin-nal játszom majd együtt.

-Mesélnél egy kicsit részletesebben erről a filmről?

-Egy fiatalemberről szól, akinek hivatást kell választania. A szülei részéről nyomás nehezedik rá, hogy vezetővé váljon, és amikor megkezdi a tanulmányait, rádöbben, hogy neki nem ez a sorsa. Egyszerre az egész élete megkérdőjeleződik! A film a felnőtté válás folyamatát ragadja meg.

-Te magad is átmentél ezen?

-Természetesen! Nagyon fiatalon költöztem el otthonról, még csak 18 éves voltam. Színészkedni akartam, és élni a saját kis életem. Világéletemben nehezemre esett szó nélkül hagyni, csak úgy elfogadni a dolgokat. Mindig is nagyszájú voltam, és az is maradok!

-Ez nem jelent néha akadályt a munkádban?

-De, nyilvánvalóan! De a show-business egyáltalán nem nekem való!

-Most mégis az első igazi, saját szólólemezeden dolgozol…

-Igen, így igaz. Én írom, és komponálom a dalokat, de ugyanakkor Essai (Paris a Roméo et Juliette-ben) is sokat segít. De már túl sokáig vártam, ideje lenne bemerészkedni a vízbe. De eddig még nem éreztem magam késznek rá. A közönség bátorítására vágtam bele ebbe is…..

Köszönet illeti M. Jean-Marc Cammarata-t, aki nélkül ez az interjú nem jöhetett volna létre. Önök pedig, kedves Salut-olvasók ne habozzanak felkeresni a Cergy-Neuville parkot…..!

Apró érdekességek:

-A turnékon Greg kissé személyesebbé varázsolja a hotelszobáját: legelőször is kitesz egy képet a fiáról, tömjént éget, beállítja a számítógépét, megteremtve ezzel a lehetőséget, hogy azt a zenét hallgathassa, amit szeret

-Egy tipp, ha szeretnének vele összefutni : rettentően tetszett neki ez a park, ahol az interjú készült, és megígérte, hogy majd még visszajön ide.

-Grégori a szakmán belül is szerzett barátokat, pl. nagyon jól megértik egymást Billy Crawford-dal.