Grégori 1970. december 11-én született Párizs 13. kerületében. Édesapja a híres hegedűművész-színész Maurice Baquet, édesanyja pedig orosz származású koreográfus. Ő a legkisebb gyerek a családban, testvérei: Sophie ( apja első házasságából), Anne, Dimitri, Stéphane. Greg elvált, és van egy kisfia, Théophile, aki 1997-ben született.

6 évesen szülei beiratták a Noisy-le-Grand-i konzervatóriumba, ahol is zongorázni tanult. Később ezt követte a gitár, a klarinét, a szaxofon és még jó néhány hangszer,és természetesen az énekórák sem maradhattak el. Saját bevallása szerint 13 éves kora óta a színház szerelmese. A gimnáziumi évek alatt barátaival több színdarabot is előadtak.Pl a Megève-i fesztiválon a Candide-ot.

A katonai szolgálat alatt a Francia Katonai Kórus tagja, így adódott lehetősége arra, hogy 1991-ben a Bercy-ben állhasson színpadra. Ezt követően írja alá az első színházi szerződését-Karim Salah társulatához igazol. Itt főleg Molière- és Shakespeare-darabokban játszik (pl: Hamlet), de a klasszikusok sem maradhattak ki a sorból, úgy mint a Robinson Crusoe.

Ekkor kapta meg első filmszerepét is. Kezdetben csupán néhány percre tűnt fel , mégis olyan hírességekkel játszott együtt, mint Jean Marrais (L’Arlésienne) vagy Catherine Deneuve (La reine Blanche). Ezt követte Mathieu szerepe az Extrême limite TV-sorozatban. Rövid ideig bárokban énekelt, hogy pénzt szerezhessen, és mivel a saját lábán akart megállni. Ezután szerződött Roger Louret társulatához, ahol 3 évet töltött el. Szerepelt  pl. az Années Twist vagy az Années Zazous c. darabokban. Együtt játszott többek közt Isabelle Ferronnal-Lady Capulet vagy Barbara Scaffal-a GMB egyik állandó résztvevője.

1994-ben a L’Irrésolu c. filmben láthatjuk viszont.

Ekkor ébredt fel benne a vágy, hogy rendező legyen. Leforgatott két rövidfilmet, 1987: Attention sida (Vigyázat! AIDS) és 1991: a La vie des morts ( A holtak élete), és egy játékfilmet, 1996:Tatoo, amelynek a forgatókönyvét is ő írta. Színházi rendezőként is jegyzik: Le roman de Renard, Le menteur , 1998- Les Insolistes.

1999 júniusától 2002 decemberéig Benvolio szerepét játszotta a párizsi Palais des Congrès-ban, illetve az azt követő turnén mind Franciaországban, mind külföldön (pl: Spanyolország, Kanada, Japán, Oroszország).

2002-ben szerepelt a Paradisco c. zenés filmben. Ugyanebben az évben következett a sokat vitatott Grande École., Robert Salis filmje, amelyben Grégori az ifjú Paul-t alakítja, aki egy híres felsőoktatási intézménybe bekerülve kénytelen eldönteni, mihez is kezdjen életével, és szembe kell néznie saját érzéseivel is, amiket egyik lakótársa vált ki belőle. Mindezek hatására el kell gondolkoznia, hogy vajon a lányok vagy a fiúk érdeklik-e igazából. Bár a filmet röpke 3 hónap alatt leforgatták, a bemutatóra 2004 februárjáig várni kellett.

2003-ban az Avignon-i Fesztiválon ismét színre viszi a Les Insolistes-t, amely ezúttal elnyeri a megérdemelt sikert.

Közben sorra kapja felkéréseket, így 2003-2006 közt játszik a La Belle Mémoire ; a R.O.C.- Rêver, Oser, Créer; a Zazou, une histoire d’amour sous l’Occupation; Le bourgeois gentilhomme c. darabokban.

Rendezőként szép sikert ért el 2005-ben  a Le vin amoureux-vel.

2004 márciusában jelent meg szólóalbuma Constat à l’amiable címmel. Erről az első kimásolt kislemez a Donne-moi. De megtalálható rajta az A l’envers és a Cécilia Cara-val énekelt On se mesure is. A Donne-moi sikerei ellenére a producerek úgy döntöttek, hogy az A l’envers-t már meg sem jelentetik, és tulajdonképpen az album is erre a sorsra jutott-csak korlátozott számú példány látott napvilágot.

Greg zeneszerzőként közreműködik más énekesek albumainál, így pl. a Vincent Niclot (Damien Sargue-ot követő Roméo) számára írt Que des mots, a GMB-nek írt Tous en scène, és persze saját dalai, pl. Donne-moi.

Fontos még megemlíteni, hogy Greg 1999 óta tagja és egyik fő szervezője a Groupment des Motards Bretons (GMB) elnevezésű szervezetnek, amely a sclerosis multiplex nevű betegség elleni küzdelemhez , kutatásokhoz gyűjt pénzt. Ennek keretein belül művésztársaival (Cécilia Cara, Barbara Scaff, Véronique Baquet, Philippe D’Avilla, Peter Lorne , Serge Le Borgne….) több koncertet is ad  az év folyamán (többnyire március-június és szeptember-november időszakban) a teljes ország területén, ill. minden márciusban részt vesz az éves motoros felvonuláson (Vannes és Questembert közt)

2006.július 6-30 közt látható az Avignon-i Fesztiválon az általa rendezett La soeur de Jerry King (Jerry King nővére) c. darab, amelyben Cécilia Cara és Arthur Jugnot (Grande École) szerepel.

Greg pedig 2006.augusztus 25 és október 15 közt a párizsi Théâtre du Ranelagh-ban játssza a La Partition főszerepét.

Franciaországban és Belgiumban már játsszák a Le Cocon c. TV-sorozatot, amelyben Greg dr. Benjamin Tisserand-t alakítja.

Hamarosan elkezdi a saját filmje, a J’attendrai (Várni fogok) forgatását- a szereplők és a helyszínek már megvannak.

Valamint folynak az egyeztetések, meghallgatások egy másik darabbal kapcsolatban, ez a John, amelyben Philippe D’Avilla-val fog együtt játszani. Ám ez még csak terv, semmi konkrétum sincs.