*

Mia felvette a fejét a párnájáról, és kilépett a teraszra. Bianca átsétált a szomszéd szoba teraszáról. Ez volt a régi kastély egyik különlegessége.

-Nyugi, biztos nem halt meg.

-Akkor legalább tudnám, hol fekszik.-felelte Mia.

-Mia!

-Mi van?

-Próbára bocsátottad, kiállta, mi kell még?

-Mondjuk, hogy itthon aludjon, ha tudja, hogy nem vagyok jól, és ne a szoknyák után futkározzon.-Mia a szája elé tette a kezét, és berohant a vécébe. Bianca megcsóválta a fejét.

                                    *

---------------------------------------------

A köd lassan ráereszkedett a házra. A hold feljött. a nappaliban emelkedett a vízszint. Greg belépett a házba. A szája mozgott, de nem lehetett hallani, hogy mit mond. Belépett a fürdőszobába, és farkasszemet nézett Miával.

---------------------------------------------

Mia felriadt és körülnézett. Lélegzett párat, aztán a szívére tette a kezét. Elnevette magát. Kintről ütemes dobogás hallatszott. Ledobta a takaróját, és kilépett a teraszra. Megborzongott a hidegtől. Valaki megzörgette a kaput. Mia előrébb hajolt. A kapu kitárult, és egy szekér gurult be. Mia megszorította a korlátot. A szekér tetején egy egész virágbolt kirakata volt. Az egyik pasi átmászott az ülésről  a virágokra, és felállt.

-Szeretlek!

A pasi elesett, és egy percig úgy tűnt, hogy belefullad a virágokba.

-Greg!-Mia lefutott a kanyargós lépcsőn.-Ezúttal nem veszem be, hogy beszívtál!

Greg kimászott a virágok alól. Stephan leugrott az ülésről.

-Khm… Mia!

-Mi van?

Greg kivette az egyik csokrot a halomból, és Mia elé tartotta.

-Hozzám jössz feleségül?

Mia kuncogott.

-Ezt már kérdezted.

-Ja… akkor: Leszel a feleségem?

Mia közelebb lépett a szekérhez.

-Másodszor nem veszem be.

-Őőő… Mia.-Stephan feltartotta az ujját.

Greg leugrott a szekérről a csokorral. Mia undorodva befogta az orrát.

-Te jó ég!

Greg elesett, Stephan felsegítette.

-A drága öcsém mindenkivel koccintott a gyereke egészségére, aztán részegségében úgy döntött, hogy megkéri a kezed.

-De…

-Én persze próbáltam beszélni vele, de totál elment az esze.

-Idióta!

-Tessék?

-Nem te, ő! Greg.

-Hagyd békén a csajomat!-Morogta Greg, bár alig lehetett érteni.

-Kuss!-Mia lehajtotta a fejét.-Kössz a segítséget,Stephan.

                              *

Mia kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat. Megdörzsölte a szemét, arrébb rakja a karját, és belenyúlt valamibe. A két ujja közé csippentette, és megsimogatta.Kinyitotta a szemét, és felült. Körülnézett. Az ágyán egy nagy rakás vörösrózsaszirom volt, a többi virág, pedig körül volt szórva a szobában. Mia kuncogott, és fel akarta rázni a párnáját, és kiszúrta a tábla csokit alatta.

-Álmodom.

-Az ugye nem lenne túl jó?-szólalt meg az ajtónak dőlő pasas.

Mia letépte a szalagot a csokiról.

-Nem szívesen mondom, de igazad van.

Greg leült Mia mellé, és megcsókolta. Mia lerakta a csokit.

-Hé! Hé! Reggel van, ha nem tűnt volna fel.

-És?

-Greg!

-Jól van, értem!

-Nesze!-Mia letört egy darabot a csokiból, és Greg szájába tömte.

-Remeeeeeek! Csoki barackos finomságok helyett!

-Legalább megbűnhődsz egy kicsit a tegnapiért.-mondta Mia, miközben csokit tömött Greg szájába.

Greg Mia vállára rakta a száját.

-Mérges vagy?

-Mondtam én ilyet? Csak azt akarom, hogy szenvedj egy kicsit.

-Te!-Greg felkapott egy párnát, és Miához vágta. Mia erre egy marék rózsaszirommal válaszolt. Greg lesmárolta Miát. Megcsördült a telefon.

-Greg!

-Nem érdekel!

-Greg!

-Jól van, felveszem!-Greg felvette a telefont.-Halló, igen? De… értem, de…

Mia visszahúzta a blúzát a vállára, és felvette a fotelból a portörlőt.

-Rendben. Máris indulok.

Greg letette a telefont, és kinyitotta a száját. Mia felemelte a kezét.

-Ne is mondd! Úgyis el akartam menni munkát keresni.

Greg átkarolta Mia derekát.

-Ezt nem mondhatod komolyan.

-Már nincs munkám, hála neked.-rebegte Mia szemrehányóan, és átfogta Greg tarkóját.

-És muszáj, hogy legyen?

-Nem vagyok ingyenélő.

-Nem, elméletileg a nejem vagy.

-Még jó, hogy csak elméletileg. El is felejtettem, hogy mennyi dolgom van. Remek móka lesz slampos cuccokat venni, nem igaz?

Mia közelebb húzta Greg tarkóját, és megcsókolta.

-Segítenél…

-Miben?-kérdezte Mia.

-Theó cuccait áthozni. Egész nyáron itt maradhatunk.

-Imádlak! Hogy intézted el?

-Hát… a tulaj nőnemű

-Szörnyeteg!-Mia a fejéhez kapott.

-Mia!

-Nyugi, kibírom.

-A nagy Mia Baquet! Aki állandóan játssza az erőset.

-Nos… így legalább nem taposnak el.

-És pontosan ki akar eltaposni?

-Csak költői felszólalás volt.

Greg megpuszilta Mia arcát.

-Este.

-Este.

                                *

Mia kiszállt a taxiból, felnézett a házra, és elmosolyodott. Kifizette a taxist, és kinyitotta az ajtót.

-Halihó!

Theó Mia nyakába ugrott.

-Szia!-Mia megrázogatta a kulcsot.-Szia Marie!

-Íme a mi angyalunk.

-Ugyan!

-Totál megváltoztattad ezt a gyereket.

-Kiderült, mi bajod?

-Ja.-Mia nyújtózkodott egyet.

-És?

-És?

Mia rájuk nézett, és felemelte a kezét.

-Nem nagy szenzáció. Terhes vagyok. Van még itthon mogyoróvaj?

-Ez az a gyerek, amit én hoztam össze?

-Nem, ez az, amit apád hozott össze.-Mia belibbent a konyhába.

-És mi van a kastéllyal? Mit mondott?

-Ki?

-Apa! Kibérelhetjük a kastélyt nyárra?

-Jaaaaaaaa, apád! Ő azt mondta, hogy…-Mia megvakarta a fejét.-A fenébe!

-Mia!

-Nem tudom. Totál elfelejtettem.

-Tessék? A hormonok teljesen elvették az eszed?

-Théophile Baquet, hogy merészelsz te így beszélni velem? Azonnal pakolj össze!

-Mi?

-Süket vagy? Pakolj! Aki így beszél velem, nem lakhat ebben a házban!

-Hanem hol?

Mia a derekára tette a kezét, és felvonta a szemöldökét.

-Ezt a pofát apától tanultad?

-Na mostmár takarodó pakolni! Marie!

-Azonnal!

Mia elmosolyodott.

-Végre egy kis rend!

                       *

Greg belépett az ajtón.

-Mia!

-Nem nyert.-Sophie felállt a fotelből.

-Ajajj. Mért érzem úgy, hogy szívni fogok? Mia!

-Rám ne nézz, én nem tudom, mért vannak itt!

-Mi csak aggódunk érted.

-Így van. Nem hamarkodtad te el ezt az eljegyzést?

-Kibújt a szög a zsákból.-mondta Mia gúnyosan.

-Ne szólj bele! Ez családi ügy!

-Mia családtag.-sípolta Theó. Mia a szájára csapott.

-Épp erről van szó.-mondta Stephan-Tegnap…

-Te még nem csináltál hülyeséget?

-De, épp ezért próbálom megakadályozni, hogy te is elkövess egyet.

-A szóvirágaid gyönyörűek, de légyszi térj a lényegre.-szólt Mia, miközben Theó hajában turkált.

-Nem korai még ez az esküvő?

-Pláne, hogy Mia…

-Mi van Miával?-Mia a derekára tette a kezét.

-Mia még csak 18 éves. Fogalma sincs se a házasságról, se a gyerekekről.

-Kössz szépen, Sophie.

-Peeeersze, Mia fiatal, csinos, meg minden, de a házasság nem csak arról szól, nem?

-Úgy tűnik, bátyám, hogy nagyon nem ismerjük egymást. Te engem meg főleg.

-Persze, Mia terhes, ezért úgy érzed, hogy muszáj…

-Ez azért már sok! Egyébként azelőtt kértem meg, hogy megtudtam, hogy terhes.

-Ez a hivatalos verzió?!

-Így volt.-kotyogott közbe Theó. Mia leült, és az ölébe vette.

-Maradj nyugton!

-Nem kértem, hogy fogadjátok el Miát, és nem is fogok engedélyt kérni tőletek, hogy elvegyem.

Anna felállt.

-Ez az utolsó szavad?

-Ahogy mondod!

-Akkor itt már nincs több dolgunk. Akkor lesz ez rendes család, ha augusztusban hó esik!

Az ajtó becsapódott a libasorban távozó testvérek mögött. Theó kiszállt Mia öléből, aki láthatóan az idegösszeroppanás szélén állt.

-Mia! Jól vagy?

-Nem.

-Ne törődj velük, totál...-Theó megmozgatta a kezét az arca előtt.

-Theó!

Theó az apjára nézett.

-Mért, nem?

-De igen. Hülyék.-Greg leült Mia lábához.-Ugye nem veszed őket komolyan?

-Nem kéne?

-Érdekes, Lilian nem panaszkodott rád.

Mia viszont tovább könnyezett.

-Jobban hiszel nekik, mint nekem? Gondolod, hogy járnék veled, ha egy fogyatékos liba lennél?

-Nem tudom. Álmos vagyok.Lefektetem a gyereket, jössz?

                                      *

Mia beleszagolt a fazékba, és behunyta a szemét. A gyomra persze azonnal szédelegni kezdett. Annabelle belépett.

-Mia! Itthon vagy?

Mia kijött a vécéből.

-Annabelle! Szia!

-Jól vagy?

-Persze, csak a…

-Hallottam.

-Kitalálom: Greg üzeni, hogy nem jön ebédelni. Már arra is lusta, hogy fölhívjon?

-Félreértetted.

Annabelle átnyújtotta a zacskót Miának.

-Hú!

Mia végiglapozgatta az újságot, aztán a többi cuccot vizsgálgatta.

-Ezek a tieid voltak?

-Jó régen. És mostanában nem tervezek újra terhes lenni. Greg?

-6 rosszulléttel ezelőtt úgy emlékeztem, hogy Theóval vásárol.

-És te?

Mia felnézett és ingerült arcot vágott.

-Az a dög szabályosan megtiltotta, hogy kitegyem a lábam itthonról.

-Szépen beszélsz róla, amikor állítólag odavagy érte…

-Együtt gyűléseztél az undok-fivérekkel?

-Mia!

Mia felállt.

-Egyáltalán nem, muszáj hinni nekem!

Mia megszédült, és az asztalba kapaszkodott.

-Ez a gyerek egy szörnyeteg, bár nem csodálom, mert félig Greg.

-Rólam van szó?

-Nem, a magzatról. Te jó ég!

Greg kezében legalább 8 táska volt, és Theónak is jutott.

-Árleszállítás volt?

-Nem, de minek van a pénz, ha nem költjük, igaz?

-Csak aztán nehogy éhen haljunk.

-Gazdag vagyok. És a gyereknek ruha kell.

Mia Theóra nézett.

-Ne bámulj így, én alig kaptam valamit!

Mia felhúzta a szemöldökét, és kinyitotta az egyik zacskót.

-Na?

-Ez gyönyörű! Vettetek nyolc zacskó babaruhát, mikor még azt se tudjuk, milyen nemű lesz?

-Jó, de a szándék a lényeg. A rossz színűek meg megmaradnak a többinek, igaz?

Mia bólintott.