Theó az ablaknál állt.

-Theó, beszélnünk kéne.

-Szép ez a hely, ugye?

-Nem a helyről.

-Mindig is itt akartam… miről akarsz beszélni?

-Ez sikerült, és jó hírem van. Nem vagytok testvérek Torival.

-Honnan tudod? Két perce küldted el Annabellet. És úgy átlagosan 3 hétig tart. Hipergyors.

-Hát igen, de mondom, hátha vidulsz, de én úgy érzem, nem a lányom, a vizsgálat csak nyomatékosítja ezt… De van itt más is ...Mia

-Itt van?-Theó megfordult.

-Theó, ne szórakozz, tudod, hogy miről beszélek. Nagyon remélem, hogy még egyszer nem szarvaz fel a saját fiam, mert ha igen, nem az fog fájni, amit Toritól kapsz, hanem amit tőlem.

-Csak nem erőszakoltam meg a feleségedet?

-Azt se tudod, kit szeress, és ráadásul még az apádat is felszarvazod, de nem érdekes.

-Nem vagy a pasim, hogy fölszarvazzalak.

-De Mia veled szarvaz fel.

-Ő dolga.

-Ne szórakozz már Theó, de veled teszi, ez nekem duplán rosszul esik, és Tori, rá nem gondolsz, nem érdemli ezt, főleg most. A fiam vagy, és ne szúrd el az életed Torival, ha már elvetted, és gyereked is lesz tőle.

-Szeret…

-Az biztos, csak tudod, ha folyton hibázol, és megcsalod, belefog fáradni, és azt mondja, hogy nem kell neki ez a szenvedés, és otthagy.

-Kiről beszélsz, Greg?

-Rólatok, Theó, rólatok, mert hidd el, hogy iszonyúan fáj, ne akard, hogy esetleg ő is megcsaljon. Tudom, hogy nem vagy hülye, de uralkodni is tudsz magadon? Vagy épp nemet mondani...

-Azt mondtam, hogy szeret engem. Nem arról a libáról van szó.

-Hanem?

Theó kifelé nézett.

-Miáról.

-Tessék, Mia! Azt mondta, szeret téged? Mikor mondta? Remek, most tekerem ki a nyakát...

Greg kilépett az ajtón.

                                 *

Mia épp cseverészett az egyik pincérkével. Greg odalépett és dühösen nézett Miára.

-Te most velem jössz.

-Mindjárt…

Greg megfogta a karját

-Nem, Mia, most azonnal, értetted, gyerünk!

-Mindjárt jövök, várj meg!-kiabált vissza Mia a pincérnek.

Greg elvitte.

-Na most, drágám, felmész, összepakolsz, és el is mehetsz a pincérkeddel, értetted?

-Mi van?

-Az, hogy nem akarlak többet látni, menj el a házamból, még ma.

Mia sírt.

-Mit tettem?

-Eleget ahhoz, hogy vége legyen, és nem érdekel, ha sírsz, ha a letérdelsz, az se, ha szeretsz engem, így ne szeress, menj el. Elég, ha én értem, menj pakolni, vagy kidobálok mindent.

-Szeretlek…

-Hogy szeretsz, úgy, hogy a fimnak is ezt mondod, ráadásul a pincérrel flörtölsz, tudod, ha tényleg szeretnél, nem tennéd ezt, hagyjál békén, elegem van, asszem, eleget tűrtem,

-Nem flörtöltem vele. Csak megkérdeztem, hogy mit vegyek neked, erre te kidobsz.

-Lehet, de amit Theóval csinálsz, az már túl ment mindenen.

-Azt hittem, megbocsátottad

-Na jó, elég, fejezzük be, már nem tudom, hogy mi igaz, és nem, és hogy mikor bízzak benned, és mikor ne...megörülök tőled teljesen…nem felejtettem el, huh ez sok, nem tudok már semmit, csak azt, hogy szeretlek.

Greg megsimította az arcát.

-Ne sírj…

Greg: megölelte. Mia is

-Ne haragudj, ha igazságtalan voltam. De már nem tudom, mit higgyek… tudod, mi esne jól...ha felmennénk, és velem lennél, és kényeztetnék egymást.

-Jó

                                  *

 Emlékek

------------------------------------------------

-És mikor jössz?

-Nemsokára.

-Jó. Akkor várunk.-csipkelődött Mia, és letette a telefont.-Délután négyre. Ne késs el.

-Nem fogok…

Mia lerakta a telefont.

-Remek lesz.

                              Fél öt…                                                                             

Az órájára nézett. Greg késik. Mint mindig. Hirtelen zaj hallatszott a bejárat felől. Felugrott, és megigazította az abroszt. Egy alak rohant be a nappaliba, aki nem Greg volt.

-Ki vagy te?

A csuklyás Miára nézett.

-Képzeld, a kaszás. Ne mozdulj, vagy az a kis selyemhernyó benned már nem fog óvodába menni…

Mia felkapta a gyertyatartót, és felemelte, de hirtelen megbotlott a földig érő abroszban. A rabló megijedt, és reflexből odasuhintott a baseballütővel a hasára. A vér elöntötte a nappalit. Már az ütést sem érezte, csak elterült a szőnyegen.

„… Greg, Greg, mért nem segítettél…”

------------------------------------------------

              Néhány  héttel ezután…

-A fősuli egy unalom, szinte elmenekültem onnan-csacsogta Theó.-Apa itthon van?

-Természetesen nincs.

-Az jó, akkor ennék, mi van?

-Nyisd ki a hűtőt, képzeld, akkor látni lehet.-morogta Mia.

-Mi bajod, ne gúnyolódj, csak kérdeztem.

-Rohadt fáradt vagyok.

-Én megértem, tudom… menj, és feküdj le, éhes nem vagy?

-Csakis Greg tehet mindenről.-Mia belevágta a bögrét a mosogatóba, mire darabokra tört.-Nem, köszönöm.

Theó levette a pólóját, mert melege volt.

-Ezt kidobod a szennyesbe, légyszi, úgyis útba esik.

Mia legeltette a szemét.

-Mi van? Kondizok, jó mi, buknak rá a csajok… Mi van, ennyire tetszik?

-Háttc...

-Látom, hogy igen.

-És van csajod?

-Aha...őőőőőőő…nincs most...És mi ez a cuki vigyor?

-Emlékszel...mikor megcsókoltál?

-Igen, nagyon bezsongtam tőle.

-Hát ezzel nem vagy egyedül…-Mia megtörölte a kezét.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Theó.

-Semmi, semmi.

Theo közelebb lépett.

-Dehogynem, értetted te azt valahogy, hmmm…

-Ne kísértsd…

-Mit ne kísértsek?-Theó közelebb hajolt.

-Engem.-Mia kibújt Theó karja alól.

-Téged már úgy látom, nem kell, vörös vagy, mint a rózsa.

-Zavarba hozol.

Mia visszafordult.

-Én csak puszit akarok adni.-bizonygatta Theó.

-Ne..

Theo megpuszilta az arcát, majd belekarolt, és magához húzta. Mia pislogott.

-Na mi van, nem tetszik?

-Neem…

-És ez-Theó lágyan megcsókolta az ajkát. Mia is. Theó hevesebben csókolta. Mia is, és a mellkasát tapizta. Theó a felsője alá nyúlkált.

-Te bolond vagy…-suttogta Mia.

Theó felvitte, és ledobta az ágyra.

-Ne…

-Igaz, mit csinálunk?

-Elég ennyi baromság mára.-Mia bekapcsolta a melltartóját.

-Pedig olyan édes vagy..

-Mit csinálunk itt?

-Hát őőő, amit nem kéne...azt, de ha kívánjuk egymást..

-Én...

-Te?

-Én Greg neje vagyok.

-Hát igen, jobb, ha megyek.

-Szeretlek…-Mia lesmárolta.

------------------------------------------------

                                                                                 Hetekkel később…

Hercegnő hazaért, és felment. Fura hangokat hallott.

-Szeretlek…-kiabálta Theó.

Mia dobálta a fejét.

Theo lassított, és megcsókolta Miát.

Hercegnő felfelé ment a lépcsőn. Theo csak csókolta Miát, és élvezkedett. Mia nyöszörgött. Hercegnő meghallotta, benézett a nyitott ajtón...és elcsodálkozott.

-Istenem-Hercegnő elsunnyogott.-Hát én rosszul vagyok, szemetek…

Mia észerevette, és kiment hozzá.

-Szija édes…

-Hagyjál, hozzám se szólj, te erkölcstelen, láttalak anya, láttalak Theóval...undorító vagy!

-Miről beszélsz?-Mia megsimogatta a haját.

-Anya, ne tagadd, láttalak az előbb, ahogy szeretkezel Theóval...hogy teheted ezt apával, mondd?

Mia lekevert egyet neki.

-Fogd be a szád, és takarodj a szobádba!

-Neked kéne lekeverni, a fiaddal fekszel le, undorító vagy.

-Nem a fiam, te pedig takarodj a szobádba!

-De majdnem az, és nem megyek a szobámba, inkább elmegyek ebből a fertőből.-Hercegnő becsapta az ajtót.

Hercegnő pityergett, Greg belépett. Greg megérkezett, Hercegnő sírva hozzábújt.

-Mi a baj, kicsim?

Hercegnő Miára nézett. Mia megszólalt:

-Ugye Greg emlékszel arra az ablakra a múltkor? Ki is törte be? Nem derült még ki, ugye?

Mia Hercegnőre nézett. A gyerek megszorította Greget.

-Kimenjünk?

Hercegnő bólintott.

-Majd jövünk, sétálunk egyet…

Kiértek az utcára.

-Zsarolni akart.-morogta Hercegnő-Ha beárulom, elmondja neked, ki törte be az ablakot.

-Mert ki volt?

-Én.

-Remek, és mit akarsz mondani?

-Ő meg...

A gyerek elsírta magát.

-Theó…

-Na most mi van Theóval?

-Mia meg Theó…

Hercegnő mutogatott.

-Most hülyéskedsz, jó vicc, méghogy Mia meg Theo úgy…

-Nem hiszel nekem?

-De kicsim, ezt nem akarhatod, hogy elhiggyem....

Hercegnő elrohant.

-Inkább menjünk haza, és tisztázunk mindent, oké?

Leültek az asztalhoz.

-Szia, kész a vacsora…

-Rendben, de előtte meg kéne beszélni valamit. Theo hol van?

-Alszik.-felelte Mia.

Theó lejött, és leült.

-Mikor jöttél haza?-kérdezte Greg.

-Délután. Gépeztem.

-És te Mia?

-Vásároltam ezt-azt.

-Takarítottál is, drágám?

Mia bólintott.

-Akkor a szobánk miért olyan kupis?

-Hercegnőnél takarítottam. Miért?

-Csak úgy! És nem voltál Theóval?

-Asszem ő is volt vásárolni

Mia és Theó összenéztek.

------------------------------------------------                                                                Vacsora egy évvel ezután…

Theó épp Mia combját fogdosta az asztal alatt. Hercegnő a szemét forgatta. Greg semmit nem vett észre. Mia alig bírta ki röhögés nélkül, és próbálta leállítani Theót. Theó feljebb mászott. Mia nem bírta tovább, felállt, és elnézés kérve kiment a mosdóba. Aztán visszajött, és leült.

-Elköltözöm.-jelentette be Theó.

Mia és Greg meredten felnéztek.

-És hova?-kérdezte Greg.

-Nem akartam szólni, de mostanában néztem egy helyet, és már az enyém is

-Igen?

-Ez gyors volt, fiam. És hol?

-A belvárosban, kocsival csak pár perc…

-Greg, szidd össze.-sziszegte Mia.

-De miért, már felnőtt ember, azt csinál, amit akar. Nem értelek, drágám...

Hercegnő ciccentett, és gúnyosan Miára nézett.

-Szerintem meg hadd menjen, ha akar, legalább nem vesznek róla példát az ikrek.

-Ha olyan okos vagy, te kis csirke, akár elhúzhatsz te is!-Mia felpattant.

-Na jó, álljon meg a menet, olyan érzésem van, mintha lemaradtam volna valamiről, és tudni akarom, miről? Mia, leülsz!

-És mégis ki lakik még ott?-Mia nem ült le.

 Theó tök nyugisan megszólalt:

-Tori.

-Ááá, értelek már, fiam, hát én ezennel nem is szólok bele, a te döntésed, és sok sikert.

Mia kiakadva nézett.

-De… de Greg? Aztán majd éjjel-nappal megy ott a kety-kety.

-Legalább nem itt megy.-Hercegnő megtörölte a száját.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Greg.

-Ugyan, lassan már a szomszédok is erről beszélnek…

-A...a kutyák-magyarázta Mia.-Te pedig, takarodj a szobádba!

-Még jó hogy Theó kutyus elmegy.

-Na jó, én asszem lépek, köszönöm a vacsit, tanulságos volt.-Theó felállt.

Mia utána.

-Te hova sietsz, édes?-Greg is felállt.

-Segítem a pakolást. És még le kell írnia nekem a pontos címet.

(Hercegnő-ciccegés)

-Minek? Nem tíz éves a gyerek, én a hálóba Megyek.-Greg leszedte az asztalt.-Nem ér rá holnapig?

-Amit ő akar, az nem várhat holnapig, mert a spánielje tüzel.

-Mi a baj, kislányom?-Greg a mosogatóhoz lépett.

-Elegem van ebből az undorító családból…-Hercegnő felment.

------------------------------------------------

                                                                                Másnap…

Theó csomagolt, Mia ott toporgott.

-Nyugi már, Mia!

-Még meggondolhatod… És meglátogathatlak?

-Nem miattad, hanem apa meg a lurkók, kell egy kis szabadság, értsd meg! El is várom, hogy ebben az időszakban lelki támaszt nyújts…

Mia kuncogott.

-Ez tetszik. Sok-sok nyugi.

-Na megyek, mert még ki is kell pakolni Torinál.

-Te megcsaltál!-Mia felugrott.

-Tessék? Ne ordíts, és semmi közöd hozzá, na engedj…

-Mi az, hogy semmi közöm hozzá, kinek képzeled magad, te kis szarcsimbók?

-Ha az lennék, akkor nem tudom, minek vagy féltékeny?

Mia lekapta. Theo megfogta a derekát, és szorosan magához húzta.

-Most? Már ott kéne lennem…-lihegte Theó.

Mia hátrált, és kigombolta a cuccot.

-Hát nem bánom, de sietősen.-vigyorgott Theó.

Mia tovább sztriptízelt.

Közben lenn Greg halkan kinyitotta az ajtót, és besurrant, hogy meglepje Miát, már a lépcsőnél tartott, mikor leejtett valamit, ami puffant a lépcsőszőnyegen. Mia felkapta a gatyáját a földről.

-Mi volt ez?

Greg továbblépdelt.

-A többi holmit rád bízom, hercegem-suttogta Mia.

Greg benyitott.

-Szia, fiam, nem láttad Miát?

Mia a falhoz lapult. Theó félmeztelenül állt a szoba közepén.

-Te miért vagy még itt, nem Torinál kéne lenned? És Mia is eltűnt?

Theó felkapta az atlétáját, és berúgta Mia fűzőjét az ágy alá.

-Miért vagy félmeztelen?

-Meleg van… huh…

-Szerintem nem, de te tudod, fűt a szerelem fiam? Ennyire tetszik Tori?

Mia kezdett dühös lenni.

-Ja… igencsak… fűt…

-Fűtsön is, engem is így fűt Miánál, igazán jó érzés, mi?

-Ő nem ezt mondta.-gúnyolódott Theó.

-Jajj, a nők soha nem azt mondják, amit gondolnak, majd megtudod te is, de rohanj már, te hősszerelmes! Nehogy itt maradjon valami! Mondjuk egy titkos szerető, csak viccelek!

Theó elsápadt, majd röhögni kezdett. Mia is egyre sápadtabb lett.

-Ennyire megilyedtél, fiam, csak nincs igazam?

Mia hessegetett Theónak, hogy zavarja már Greget kifelé.

-Hát majdnem, de nem, csak belegondoltam Tori helyzetébe, de lassan megyek, te is keresd meg Miát…

Greg kiment.

-Nos, hol is tartottunk?-kérdezte Mia.

-Állj, szerintem ez elég húzós volt, Greg kinn van, nekem meg rég nem itt kéne lennem, úgyhogy most megyek, oké?

-A csirkéhez?

-Nem, Torihoz, már itt se vagyok, szia…

Mia az ágyra vetette magát és zokogott.

-Ó, Theó…

-Ne akarj etetni, én nem az a Baquet vagyok, akire gondolsz, eleget láttam kiskoromban ezt a hisztit… majd bepótoljuk, de most megyek.

-Szerelmem…

-Ez gyors fejlődés, de Mia, kicsim, ne csináld, majd tartunk ott nyugiban egy búcsú, és egy avató bulit, oké, egyszerre, mikor nem lesz otthon Tori, naaaa…

Mia szipogott

-Komolyan?

-Persze...de most hadd menjek, kérlek…

-Szeretlek…

-Én is-Theó gyorsan megcsókolta, és elment.

-Na tessék…-morogta Mia.

Greg belépett.

-Végre megvagy, hoztam neked virágot, már vázába is tettem, hol voltál?

Mia pityergett.

-Na, mi a baj? Miért pityeregsz?

-Csak sajnálom, hogy elhúzott.

-Theót? Jajj, kicsim, már felnőtt, és ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek, és kirepülnek a fészekből, nem babusgathatod örökre.

-De én...

-De te?

-Akkor is szomorú vagyok.

-Jaj, ne már, inkább légy boldog, szerelmes a drága, látom, amikor Torit említem, csak úgy csillog a szeme, nem vetted észre?-kérdezte Greg.

-Nem!

-Hát én igen, tagadja, de én látom a szemét, ahogy csillog, szerelmes.

Mia felpattant. Greg nézte.

-Mi a baj, Mia? Szerintem, el fogja venni.

Mia levette a vázát, és a földhöz vágta.

-Édes, minden oké, ez most mi volt? Mi a baj?

-Amit csinálsz…ez a szöveg!

-Netán zavar?

-Igenis zavar!

-Nem értelek, még félreértem, örülnöd kéne!

-Mégis mi a búbánatnak?

-Na jó, én megyek, nem hallgatlak tovább, te teljesen megkergültél!

-Egyáltalán nem illik hozzá az a kis kurva!-üvöltötte Mia.-Az egy kis…

-Nyugi, mert szívrohamot kapsz, és szerintem nem kurva, nagyon is kedves lány.

Mia mérgében betörte a tükröt. Greg felugrott.

-Észnél vagy? Legalább elvágtad a kezed, mutasd, és nyugodj meg, vagy ügyelet lesz belőle.

              Újra a jelenben…

-Beszélhetünk?-kérdezte Greg.

-Apa, mi van mi baj?

-Tudod…

-Mit?

-Mia…

-Hát igen, így hívják, de mi van vele?

-Ne szívass már!

-Csak nem a Theós dolog bukott ki? Na végre. Remélem kitetted a szűrét a rühes cafkának. És nem hittél nekem, látod… Akkor ne sírj itt nekem. Inkább torold meg!

-Hagyjuk, lehet, hogy már előre megtoroltam, huh…

-Az nem jó… Vagy nem mered?

-Nem arról van szó, de a barátom feleségét…

-Theó meg a kölköd, az sokkal durvább!

-Na jó, csók is elég, ha jó az időzítés…

-Jahh, ők is csókolóztak…

-Megkeresem Bellet…