*
Délután…
Csöngettek. Greg a kapuhoz lépett.
-Annabelle a fejedet akarja.
-Kosárban vagy szatyorban?-kérdezte Greg.
Haley belépett a kapun.
-Ez nem vicc.
Beléptek a házba. Haley leült a kanapéra.
-Kidobott, mert belepiszkítottam a tervébe
-Pontosan mi volt a terve?-Greg is leült.
-Hogy kikészít. El kellett volna hinned, hogy én vagyok Lina, és ki kellett volna borulnod idegileg.
-Milyen kedves...
-Vagyis nekem kellett volna csinálnom, mert engem még nem láttál. De meggondoltam magam. Ezért kihajított. És most nincs hova mennem.
-De miért akart kiborítani?
-Mert rosszul bántál Linával. Ezt mondta, mikor elhívott a temetésre-Haley a kezére hajtotta a fejét, aztán felkapta a táskáját, és elrohant.- -Bocsáss meg nekem…
Greg utána rohant.
-Várj!
-Mi van?-szipogta Haley.
-Ha szeretnéd...ha akarod.... talán...aludhatnál nálunk.
-Én?
-Te.
Haley a szemét törölgette.
-Az én házam, azt hívok meg, akit akarok-folytatta Greg.
-Hát jó.
-Vannak cuccaid, mármint hol?
Haley felmutatta a retiküljét.
-Még Linásakat kellett volna mennünk Lina útmutatása szerint.
-Nem amnéziás véletlenül?
Haley ijedten Gregre nézett.
-A ruháira viszont emlékszik?-kérdezte Greg.
-Szerinted?
-Őőő...megmutatom a szobádat
Felmentek a lépcsőm.
-Milyen egy hülye ez az Annabelle-morfondírozott Greg.
-Meg Lina-szipogta Haley.
-Érzem, hogy valamit mondani akarsz még.
-Nagyon utálsz?
Greg kinyitotta az ajtót.
-Kérsz valamit?
-Csak pihennék.
-Oké, akkor én addig megyek, és...nem tudom, mit csinálok.-integetett Greg.
-Nem jössz?
-Végülis…
-Apuuuuuuuu… hol vagy?
-Jajj,ezt még megmagyarázom neki, aztán jövök-Greg leszaladt.
*
-Figyelj Manuela, beszélnünk kell…
Manuela bögrét mosogatott.
-Ribancriadó, igaz?
-Annak azért nem mondanám-vágta rá Greg.-Szóval Annabellenek volt egy gonosz terve hogy elhiteti velem, hogy Haley Lina, és én bedilizek.
-És gondolom a te kis cicád hevesen tiltakozott, mi?-gúnyolódott Manuela.
-… de Haley meggondolta magát, és ezt megmondta Annabellenek. Annabelle pedig kirúgta
-Százhússzal a kanyarba, mi?
-Szóval Haley most beköltözött a vendégszobába.
Manuela levágta a bögrét a mosogatóba, ami ezer apró darabra tört.
-Nem!
-De most miért, nem nincs hol laknia!
-Hát hogy a francba ne, akkor már minden bordélyból ide kell vennünk a k*rvákat, hogy legyen hol lakniuk!
-Ő nem k*rva, és még csak nem is ribanc.
Manuela felszedte a porcelándarabkákat.
-Megyek. Összepakolok.
-Mert?
-Eszemben sincs egy bordélyban élni. Ő átjárkál hozzád, te meg szépen kifizeted, mi?
Manuela kapott egy pofont.
-Nem beszélhetsz így róla, nem is ismered.
-Jaaaaa, persze, nem is ismered, nyenyenyenye… mert te két nap alatt olyan marha jól kiismerted, míg rajta voltál!
Manuela felment a szobájába.
*
Manuela összedobálta a holmijait. Greg kijött a konyhából, és belesett az ajtón, aztán bement.
-Manuela, kérlek...
Manuela összeszorította a száját, és hallgatott.
-Nem mehetsz el.
-Peeeeersze, nem nézem végig, ahogy a ház rohadásnak indul.
-De akkor is, tényleg, nem ismered, a múltkor csak azért volt olyan, mert Belle azt mondta neki.
-És azt is mondta neki, hogy feküdjön az ágyadba, jajj, szegény, mennyit szenvedhetett!
-Azt szeretek, akit akarok.
-Az isten szerelmére, nem is ismered, honnan veszed, hogy nem az a terve, hogy bepakold a házba?
-Onnan hogy elvitt Linához...-Greg a szája elé kapta a kezét.
-Mért nem lep meg?-sóhajtotta Manuela, és becsukta a bőröndöt.
-Nincs igazad.
-Nem tud érdekelni ez a vöröslámpás palota.- Manuela kifelé húzta a bőröndjét.
Greg lefogta, felemelte, és visszatette az ágyra.
-Hagyjál már békén!
Manuela duzzogott. Greg átölelte. Manuela rácsapott a kezére.
-Nem értelek. Mi a bajod van?
-Majd akkor szólj, ha kipakoltad az ágyasodat.
-De...
-Milyen de? Szállj le rólam!
Manuela kibújt Greg karja alól, és kinyitotta az ajtót.
-Majd halkan nyögdössetek, mert vannak normális szomszédaink. És ne adj neki túl sokat, már így is túl sokat lopott tőlünk, ha elfelejtetted volna.
-Lina miatt tette.
-Gondolom a gyémánt, meg a limó is csak Lina érdekében volt. Meg a műtétei, mi?
Greg bezárta az ajtót, és kiment.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az összeesküvés
