Tizennyolcadik fejezet
Lovely girl&Gabi 2006.12.19. 20:40
A kisfiú és a kislány
Greg belerohant Chrisbe.
-Szeretnél vele hazamenni, vagy maradsz?
-Ennek a nőnek tök elment az esze… Mit reggelizünk?
-Gyere, segíts rendet rakni Mani szobájában, aztán olyan királyi reggelit eszünk, amit még Nick császár sem evett!
-Benne vagyok! Ha már Lina szétpakolt, hogy bosszantson, legalább csináljuk meg.
*
Este…
Greg betakarta Christ, és adott neki egy puszit.
-Ki leszek hajítva?
-Nem
-Még nem?
-Sohasem.
-Lina azt mondta, hogy utálsz, és csak Manuelát szereted, és akármit csinálok, úgyis utálni fogsz.
-Ez nem igaz.
-Tényleg?
-Tényleg.
-De jó! Szeretlek
-Én is, de most már alvás!
Chris úgy csinált, mint aki alszik.
*
-Gratulálok!
-Kössz…
-Képes voltál megszeretni
-Baj?
-Épp megdícsértelek, te…
-Hiányzol.
-Te is- a hang láthatóvá vált, és leugrott az asztalról.-Most megijedtél tőlem.
-Nem igazán. Csak csodálkozom.
-De kár, hogy nem hiszek neked.-a nő eltűnt.
*
-Mért vizes a padló?-Haley kilépett a konyhába.
-Mi?
-Kiömlött valami, Nézd meg, ott, meg ott is, vízcseppes.
-Nem tudom, mindjárt felmosom
Haley kivett egy csokis pudingot, és bement.
Greg előkereste a felmosót, hogy feltakarítsa a vízcseppeket, de ahogy körülnézett, észrevette, hogy egyre több lett a kijárat felé. Követte a vízcseppek irányát, és zokogást hallott. Továbbment a hang irányába, de az egyre messzebb lett. Futni kezdett.
-Mi van?-szólalt meg a hang.
-Csak én látlak, meg hallak?
-Nem, de ha megpróbálsz bemutatni, komplett hülyét csinálok belőled
Greg nevetett. A hang újra láthatóvá vált.
-Így kényelmesebb
-Szép vagy
-Köszönöm. És te hogy vagy?
-Jól, de mint mondtam, hiányzol.
-Pár hónapig maradok, ha akarod…
-Mért csak pár hónapig?
-Az az én magánügyem.
-Mi dolga van egy szellemnek?
-Na most megyek, holnap visszajövök.
-Szeretlek
-Én is szeretlek, apu, szia
*
Néhány hónappal később…
-Jajj ne…
-El kell menned?-aggodalmaskodott Greg.
Haley kifelé kiabált.
-Mi van?
-A magzatvíz…
Greg bement a szobába.
-Megyünk a kórházba, hamarosan találkozunk, talán, asszem…
-Össze-vissza hablatyolsz-csóválta a fejét Manuela.
-Jól van, nyugi, beviszlek, ha meg nem...játszottam már szülészt!
-Csak azt ne, abba tuti belehalnék…-siránkozott Haley.
*
-És mért nem szóltál, hogy azt akarod, hogy így hívják?-kérdezte Haley ingerülten.-Beleegyezem.
Greg átölelte Haleyt.
-Hát nem gyönyörű?
-De, az…
Berontott Annabelle
-A szívgörcsöt hozod rám-morogta Haley.
-Lina hív
-Kit izgat?
-Nem téged. Greget.
-Mit akar?
-Épp most szült meg…
-Nem érdekel, azok után, amiket csinált, felőlem szapora állattá is válhat!
-Mégiscsak a gyerekedről van szó
-Nem is biztos hogy az enyém!
-Azt mondta, hogy igen. Egyébként fiú.
Greg Haleyre nézett. Haley bólintott. Greg megcsókolta.
-Mehetünk, de nem maradok sokáig
-Muszáj lesz visszajönnöd…
Greg adott még egy puszit mindkettőjüknek, és elment Annabellel.
*
-Na mi van? Térj a lényegre!
-Nem ülsz le?
Greg leült egy székre
-Mondd!
-Nem nézed meg?
-Mit?
-Légyszives!
-Mutasd!
Lina Gregnek nyújtotta a gyereket, és mosolygott.
-Ennyi? Mehetek?
-Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?
-Megszületett a lányom, és már vár. Ha tudnád, milyen aranyos...Mi a neve?
-Itt meg fiad született!
-Attól még a nevét megmondhatod!
-Greg...
-Gregori Lanz. Nem cseng valami jól, de megteszi.-Greg odaadta a babát Annabellenek, és az ajtó felé indult.
-Szemétláda, hogy lehetsz ilyen, azt a kis fattyút bezzeg a nevedre veszed, mi?
-Igen. és képzeld a neve Mani lett. Örülsz?
-Mani Parker. Megteszi
-Manuela Baquet.
-Fúj…
-Tőled nem is vártam mást. –Greg kilépett az ajtón.
*
-Na mit akart?
-Csak hencegni akarta babája nevével, de leállítottam.
-Minek hívja? Jackie Channek?
-Először azt mondta, Gregori Baquet. De mondtam, hogy nem Baquet, hanem Lanz.
-Nem veszed a nevedre?
-Nem, mint ahogy azt már mondtam is. Nem önszántamból „csináltam” meg, és még az sem száz százalék, hogy az enyém. Nem szeretném, ha még egy dolog összekötne Linával.
-Ő még a baleset előtt készült,nem?És akkor még önszántadból csináltad.
-Mért vagy benne olyan biztos?
-Nem biztos, hogy előtte, lehetett utána is. És mikor mész be legközelebb?
-Majd mikor kihozzák a kicsit, és elteszik a babaszobába, akkor megnézem, de nincs kedvem Linához.
-Tuti odamászik majd.
-Nem izgat...és hogy vagy te?
-Remekül. És te?
-És Manuela?
A gyerek böffentett.
-Ezt jólnak veszem.
Haley kuncogott.
-Milyen aranyos!
Haley telefonja csörgött.
*
-Itt Lina
-Mi van?
-Gyere vissza!
-Miért?
Lina sírt.
-Ne bőgj, hanem mondd el, minek menjek oda?
-Kell a véred!
-Mire?
-A gyereknek.
-Azt ne mondd, hogy földhözvágtad! Akkor?
-Nekem senki nem mondd semmit…
-Jó megyek…
-Köszönöm
*
Lina aludt.
-Na most alszol? Én meg rohanjak ide, ha valamit akarsz?
-Segíthetek?-kérdezte az orvos.
-Igen, azt mondta, hogy jöjjek ide sürgősen, de most meg alszik
-Mert nyugtatót adtunk be neki, mert üvöltözött.
-Jellemző. Mért kellett idejönnöm?
-Beszélhetnék önnel négyszemközt, hátha csak tetteti, hogy alszik.
Az orvos félrehúzta Greget.
-Igazából szerintem szegény gyerek a reggelt se éri meg.
-Mért?
-Koraszülött
-Mennyivel?
-Talán egy hónappal. Ráadásul sérült.
-Sajnálom, de ebben az esetben szinte biztos, hogy nem én vagyok az apja. Mért kellek?
Az orvos levette a vért Gregtől.
-Au
-Kész. Megyek, beadom a gyereknek. Elmehet
Lina ébredezett.
-Lehet az enyém is, de...
-Jojó... szokásos szöveg.
Lina felébredt.
-Mehetek?
-Már mondtam, hogy igen.
*
Másnap reggel…
-Szerinted, ki mondja el neki?
-Sziasztok…-Greg belépett.
Belle felugrott
-Hogy vagytok?
-Hát… jól.
-Megszületett, és az úr kegyelméből meg is halt-sóhajtotta Belle.
-Mi? Manuela?
-Azt hiszem nem…-ráncolta a homlokát Haley.
-Lina gyereke?
|