Marie Greg füléhez hajolt, és arrébb söpört egy kis hajat. Greg arrébb húzta a fejét.

-Mi az?

-Nem tartunk szünetet? Már ideizzadt a farom…

Greg bólintott, és a csapat legelején haladóhoz hajtott.

-Szünet!-kiáltotta el magát.

-Milyen szüret?

-Szünet!

-Ja jó, igen…

A legelső motoros elkanyarodott oldalra, és megállt,a többiek pedig követték.

-Van itt egy park-közölte Greg, és leterítette a dzsekijét a fűbe.-Leülünk?

Marie lehuppant. Serge szúrósan nézett. Marie rávigyorgott.

Greg érkezett meg két pohárral.

-Almalé…

Marie kivette az egyik poharat a kezéből, és felhajtotta, aztán kuncogott.

-Mi van?

-A hajad…-Marie eldőlt a fűben a nevetéstől. Greg bambán nézett.

-Mi van a hajammal? Gáz? Hagyd már abba…

Greg hirtelen felindulásból lekapta. Marie elkapta a nyakát.

Páran máris leskelődtek és kuncogtak.

-Harmadik perc-nézett Noela az órájára.

-Lassan vége a szünetnek-köszörülte meg a torkát Philippe-Szólok Ceciliának, hogy megyünk

                                                                          *

-Hát ez lenne a pálya („Mintha nem tudná magától is”)

-Nagyon jó („Milyen hülyén beszélek”) Na jó-ásított Marie-Hagyjuk ezt, mert ez a beszélgetés röhejes. Mikor kezdődik ez a verseny?

-Pár perc múlva.

-Akkor siess, nehogy…

-Igen, igazad van… őőő…

-Mi az?

Greg ügyetlenül rácuppant az arcára, és a pálya felé rohant, aztán megállt.

-Te nem jössz? Hahó!

Marie pislogott párat.

-Ja, de. Menjünk.

                                                                         *

A nézőtér óriási volt, rengeteg hellyel.

-Nekem a rajthoz kell mennem-Greg ezúttal Marie kezét csókolta meg, majd a kezébe nyomott egy hamburgreges-sültkrumplis-kólás tálcát.                    

Marie leült egy ülésre, és az ölébe rakta a tálcát. 

A nézőtér tele volt vihogó csirkékkel, aminél kevés dolgot utált jobban.

Két lány most mellé telepedett le, és rögtön elvihogták magukat.

-Te is láttad milyen szexi ma Greg?-kérdezte a soványabbik a kövérebb szemüvegestől, aki hangosan csámcsogott egy hot-dog-on, és most hangosan böffentett.

Marie a kezébe temette az arcát.

„Ez nem lehet igaz”

Felállt, és keresett egy helyet a nézőtér másik felén. A közelben egy ovis „Je t’aime mon Gregori” feliratú pólóban bóklászott. Ez már sok volt a jóból.

Megint fel akart állni, de nekiment Veronique-nak.

-Bocs…

-Mindenütt ott vannak, igaz?-szólt utána Veronique.

Marie visszafordult.

-Kik?

-Hát ezek a libák… a legtöbb Gregbe szerelmes, de néhány Philippebe vagy Sergebe. De csak azt akartam mondani…

A motorok felzúgtak.

-Jajj a verseny-Veronique leült. Marie is.

A motorok elindultak.

-Az ott Greg-mutogatott Veronique.

Épp egy zöld-sárga ruhás versenyző vezetett. Greg mögé hajtott.

Abban a pillanatban a kipufogóból egy marék sötét füst gomolygott elő.

A nézők az öklüket rázták és kiabáltak.

Marie felpattant, de Veronique visszarántotta a székbe.

A füst feloszlott, de mivel Greg még nemigen látott,(vagy igen, de ez most nem lényeges) az első kereke súrolta a zöld-sárga hátsó kerekét, míg végül a versenyző be akart gyorsítani, de a hátsó kerék emelkedett fel, majd egy hatalmasat bukfencezett, és az oldalára fordult a porban.

-Kellett ez neked, teee, nyikhaj-üvöltötte egy vörös nő állva.

Marie a szája elé kapott kézzel figyelte a kiesett versenyzőt, aki most feltápászkodott a pálya szélén, felszedte a motorját, és távozott.

Marie elkuncogta magát.

-Azért ez nagyon brutális volt Gregtől.

-Az a senkiházi kezdte-morogta Veronique-És ez egy motorverseny, úgyhogy természetesen…

A többiek felzárkóztak Greg mellé.

Ebben a pillanatban érthetetlen okból Greg elkanyarodott a pálya szélén felállított nagy vaskukák felé, és ketten is követték.

Többen felsikoltottak, és eltakarták a szemüket.

-Neki fognak menni…

Csak félig volt igaza-Greg az utolsó pillanatban egy elegáns ívvel elkanyarodott, de a másik kettőnek már nem volt ideje, teljes erőből egymásnak és a kukáknak ütköztek.

A kuka vészesen megbillent, majd a két versenyző felé dőlt, és mivel a széle a két oldalán két ponton rögzítve volt, így fejjel lefelé fordult, és a nyakukba borította tartalmát.

A közönség most fújolt.

Négyen maradtak, a fekete-fehér, a világos-sötétkék, a világos-sötétzöld és persze a piros-fekete.

-Mindjárt ott vannak.-lihegte Veronique.

Hirtelen a fekete-fehér mobilja megcsörrent, amitől megijedt, és beakadt a lába a kerékbe, és elesett.

A kék elégedetten vigyorgott, és a mellkasára nyomta a kezét, pontosabban a pirosan villogó zsebére. Csak az nem tűnt fel neki, hogy a nagy trükközésben alaposan lemaradt.

-Basszus…

A nézők elkezdtek lerohangálni a célhoz, csoda, hogy el nem taposták egymást.

Greg és a zöld egymás mellett haladtak. Greg kinyitotta a sisakját, és átkiabált:

-Héj, szépfiú, vesz a kamera!

Az idióta hirtelen nekiállt bajlódni a bukósisakjával… a kék beérte Greget…

-Héj kék tündér, megőrülök érted!-üvöltötte el magát Marie.

Egy perc múlva a közönség ujjongani és fütyülni kezdett. A verseny véget ért. Greg megállt, és meglengette a kupát.

-Hollá-ollá hej de hó

Cec átfurakodott a tömegen, és erőszakosan lesmárolta, aztán a tömeghez fordult, és Greg kezét felemelve elkiáltotta magát:

-Íme a győztes!

A közönség Gregorizni kezdett, és mindenáron a vállukon akarták elvinni.

Marie meg fordult, és a szemét összehúzva a távozó után sietett.

                                                                             *

A színpadnak dőlve ült egy doboz sörrel a kezében.

Marie leült mellé.

-Csatlakozhatok?

-Biztosan megbocsát neki-mormota Philippe-Mindenki ki fogja nevetni érte, de meg fog neki bocsátani…pedig ma délután még javában…sosem fogom megérteni, mit van úgy oda érte…egyáltalán nem érdemli meg őt…

-Azért Greget sem kell félteni-nyúlt bele a kartonba Marie-Ő is megéri a pénzét…nem csak Cec olyan…

-Cec? Olyan? Miről beszélsz?-nézett rá Philippe.

-Te nem épp Greg érdekeit véded?

-Védi a nyavalya… inkább kimúlok…

-Tökrészeg vagy-csóválta a fejét Marie-Nem tudod, miket beszélsz…

-De igenis tudom!-hadonászott Philippe-Nem érdemelte meg őt soha, és nem is fogja úgy szeretni, mint én, soha…

Marie nyelt egyet és iszonyodva figyelte.

-Soha…-kiáltotta Philippe még egyszer és hagyta, hogy Marie kivegye a dobozt a kezéből.