-Sehol senki, mikor kellenének…

Az üdülőben kevés helyen volt beton, így két perc alatt telement a margarétával díszített szandálja homokkal, de nem merte lerúgni, hátha eltört egy üveg valahol…

A tó közvetlenül az üdülő mellett helyezkedett el, egy betonlépcsőn pár perc alatt le lehetett futni a köves partra.

Már majdnem elért ahhoz a részhez, ahol a fehér korlátos lépcső volt, amikor meglátta Greget, és elbújt egy fa mögé.

Fintorogva nézte a perverzedő képet.

„Hülye vagyok, még azt hiszi, azért jöttem ide, hogy azt bámuljam, hogy vetkőzik le”

Greg beugrott a vízbe.(„Légyszi legyen benne óriáspolip”)

Marie kilesett a fa mögül.

Cec felbukkant a víz alól. Marie kíváncsian figyelt, aztán undorodó arckifejezésre váltott.

Undorodva nyelt egyet és eltakarta a szemét.

Cec valamit nyöszörgött valamit távolról, de hallani sem nagyon akarta, hogyan folytatódik… amit elkezdtek.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Megfordult, és rohanni kezdett valamerre, de azt se nagyon látta, merre, míg egyszer meglátta a kaput.

Felrántotta, és kilépett az éjszakába.

                                                     *

                                                    Fél órával később…

-Semmi-jelentette ki Barbara-Az üdülőben nincs.

-Pont estére csinálja itt nekünk a programot.-puffogott Cec-Mennék már aludni…

-Ki akadályoz?-kérdezte dühösen Philippe.

-Megmondtam, hogy ez felnőtt-program, nem kell még egy gyereket is a nyakunkba venni, mert hülyék...

-Nem is értem, mért nem vagytok jóban. A hasonlóság a jó viszony alapja-válaszolta Philippe.

Cecilia sértetten elvonult a faházikójába.

-Én…-kezdte Greg.

-Én is tettem valamit-válaszolta Philippe-Bár a te nyálcsereprogramod a győzelmi mámorban feltűnőbb volt…

-Te mikor?-kérdezte Greg.

-Az előbb… aztán azt mondta, megy, és hoz segítséget…-töprengett Philippe.

-Persze, biztos mindenhol volt… tűt a szénakazalban…

-Én láttam-szúrt Barbara.

-Merre?-húzta össze a szemét Serge.

Barbara félősen Gregre pillantott.

-Mi van?

-Arra-mutatott Barbara a tó irányába.

Greg fuldokolni kezdett. Veronique gyanakodva hunyorgott.

-Miről maradtam le?

-Greg megkettyintette Cect…

-Ne már…

-Akkor hogy mondjam?

---------------------------------------------------------------------------------------------

Cec egyre ritmusosabb Gregorizása kizökkentette Mariet az álmodozásból. Gonosz vigyor terült szét az arcán.

„Ha harc hát legyen harc”

Óvatosan a lépcsőhöz lépett (Greg és Cec nagyon elfoglaltnak tűntek) és egymás után felvette a ruhákat…

                                                                 *

Greg kimászott a vízből, és megrázta a… haját.

-Mmm…-lenézett a lába alá, ahol a ruháinak kellett volna lenniük.-Cec!

-Te is…-ásított Cec.-Nem gondolod, hogy…

-Nem-morogta Greg.-Hol a gatyám?

-A fogaim közt nincs.-ásított Cec.-Nem jössz vissza?

-A te ruhád sincs itt, ha az esetleg érdekel…

Cec kiszállt a vízből.

-De hát hol van?

Greg előrenézett a faházukra és elképedt arcot vágott.

-Greg, beszélek hozzád, hallassz?

Greg előremutatott.

A háztetőn ott csillogott minden, amit aznap reggel magukra kaptak…

-Ha elkapom a nyakát annak, aki…-fenyegetőzött Greg.

-Mindenki meg fogja tudni, hogy paradicsommintás bugyit hordok-visította Cecilia.

-Ehhez képest a világháború…-sóhajtotta lemondóan Greg-Ott a ház szembe…

-Mindenütt emberek vannak…

Philippe sétált oda. Cecilia sikoltva a vízbe menekült.

-Kicsi a rakás-csuklott Philippe Greget szemlélve-De sok jó ember…

-Segítenél?

Philippe a vízben bujkáló Cecre pillantott.

-Egyedül már ez sem megy? Bár tudod, hogy én bármikor szívesen…

Greg megállította a tenyerével a víz felé haladó Philippet.

-Köszönöm, megy egyedül is…

-Elismerésem-bólintott Philippe-Nekem mindig egy nő kell hozzá… bosszantó…

-Hülye! Add ide a ruhád!

-Előbb ti vagytok meztelenek, aztán engem vetkőztetsz? Kezd izgis lenni…

                                                                   *

                 Éjjel tizenegy óra…

-Most akkor segítesz, vagy nem?-kérdezte Greg.

-De…

-Akkor gyere!

Veronique követte Greget Marie faházáig. Veronique átnyújtotta a kulcsot.

Greg megforgatta a zárban. Marie békésen szuszogott.

-Menj csak…-bólogatott Greg.-Te vagy itt a nő…

Veronique belépett. Greg is. Veronique továbblépett. A padló megreccsent a lába alatt. Óvatosan közelebb lépett és felemelte Marie karját.

Marie felhorkant álmában. Veronique ijedten hátraugrott.

Marie Gregezett egyet, és a hátára fordult.

Veronique Marie fölsőjének az aljához tette a kezét, és felfelé húzta.

-Ne…

-Mi van?-Veronique felegyenesedett.

-Ne csináld…

-A te ötleted volt ez a baromság!

-De ne csináld…

-Idióta…-Veronique Greg kezébe nyomta a kulcsot és mérgesen kicsörtetett. Greg felvette a takarót a földről, és betakargatta Mariet.

-Greg, jössz már, vagy elmenjek nélküled?

Greg megigazgatta a haját, és elrendezte a párnákat.

Kilépett és elrohant.

-Szeret, szeret, szeret…

Greg nekirohant Sergenek, aki épp a fűre végezte a dolgát.

-Mit csinálsz, te ökör?

Serge becipzárolta a nadrágját.

-Még hugyozni se hagyod az embert?

Greg vigyorogva továbbrohant.

-Szeret, szeret, szeret…

Greg hasraesett egy kőben, és elvágódott a fűben. Feltápászkodott, leporolta magát, és rohant tovább.

Kinyitotta a ház ajtaját, és belépett. Ledőlt az ágyára.

-Ki a franc ez?-Peter felkapcsolta a villanyt-Mit akarsz?

-Nem ez a négyes?-mászott le róla Greg.

-Ez az egyes és most hagyjál aludni

Greg kisomfordált, és berontott a házikójába, majd ráesett az egyik ágyra.

Cecilia sikoltott, és össze-vissza kapálózott.

Greg felugrott.

-Az ott a te ágyad-tapogatta a bordáit Cecilia.

                                                                                                   *

Felhúzta a cipőjét és kilépett az ajtón. Barbara az étkezőépület mellől integetett.

Marie belépett, elvett egy tálcát, és beállt a pulthoz a sorba Serge mögé, aki megrovóan nézett rá.

-Megint mi van?

-Ne tettesd magad, mindent tudok…

-Irigyellek is érte-vette el Marie a bögréjét.

Serge elvörösödött, mint egy gyerek, akit lehülyéztek.

-Tegnap éjjel Greg „szeret, szeret” kiáltásokkal rohant végig az üdülőn…

-Szóljatok neki, hogy ne pusztítsa a virágokat. Mi közöm nekem ehhez?

A pultos kiosztotta Sergenek a műzlit, a fánkokat, és a tejeskávéját.

-Hülyének nézel?

-Én éjjel aludni szoktam. Ha te nem, az magánügy-Marie elvette a tálcáját, és letelepedett a hosszú asztalhoz Peter mellé.

-… és az a hülye berontott hozzám, és azt hitte, az ő háza…

-… utána meg rémesett-törölgette a kanalát Cecilia.

-Serget meg feldöntötte vizelés közben-öntött tejet a műzlibe Marie.

-Gondoljátok, hogy Greg füvezik?-csipkelődött Barbara.

Veroniquenak a torkán akadt egy mazsola, és fuldokolni kezdett. Marienak Greg jutott róla eszébe, amikor (az elgondolásában) megtudta, hogy a tónál volt.

Barbara hátba vágta.

-Aki sokat fuldoklik, okosabb lesz, mint a többiek, vagy már okosabb is… tudtad ezt, Veronique?

Veronique Marie szemébe nézett.

-Tegnap azt álmodtam, hogy bogár vagyok, és egy nagy telefonkönyv zuhan rám… értelmesen hangzik?

-… én meg hogy Greg ugrik egy torony tetejéről-kortyolt Marie.

-Az ember általában arról álmodik, amit szeretne-gonoszkodott Peter.

Veronique zavartan a fejét csóválta, és elnézést kérve felállt.