-Bocs…

-Hűha… ismerjük egymást?-kérdezte Greg.

-Hülye… Nem tetszik?

Greg megtapogatta Marie haját, és elhúzta a száját.

-Nem… inkább úgy mondanám, hogy irtó helyes.

Greg megcsipkedte az arcát, és továbbállt.

Marie belépett az étkezőbe, és elvett egy tálcát. Serge beállt mögé.

-Szia…

-Majd ha megettem, szólj hozzám, mert még elveszed az étvágyam… megint.

Marie felvett pár virslit a villájával, és a nagy tálból a tányérjára rakta.

-Én csak azt akartam kérdezni…

-Mit?-Marie megtöltötte a poharát.

-Ugyanazt…

Marie gúnyosan csodálkozó arcot vágott, és leült.

Serge leült mellé. Barbara levágta magát.

-Mit sutyorogtok ti itt?

-Épp azt kérdeztem Marietól,ki van épp soron.

Marie a pult felé nézett.

-Philippe.

Serge a szemét forgatta.

-Nem kavarok senkivel.-szürcsölt Marie.

Barbarának a torkán akadt a csokiskeksz. Philippe odaért, és hátba vágta.

-Azt hittem…-kezdet bele Serge.-Szóval mit gondolsz?

-Még kigondolom.

Marie felállt az asztaltól és kiment.

                                                                       *

A gyepen már indulásra készen sorakozott a sok motor.

-Összepakoltál már?

Marie felnézett.

-Mit keresel te azon a fán?

-Téged vártalak-lóbálta a lábait Greg, mint egy ovis.

-Engem, mért?

-Gyere fel, és megmondom

-Leszakad…

-Dehogy szakad…

Marie felmászott Greg mellé.

-Bele se kezdj-vágott a szavába Greg.-Veronique három hete mesélte.

-Gyorsan terjed a rossz hír.-ümmögte Marie.

-Ugyanezt gondoltam, mikor idejöttél-gonoszkodott Greg.-És mit mondasz Von-Vonnak?

-Épp ezt akartam kérdezni-húzta fel Marie a lábait.-Mit mondok?

-Egy jó nagy nemet.

-Mért nem?

-Mert engem kérdeztél, én meg soha nem lelkesedtem az ötletért.

-Kitől kérdeztem volna?

-Hát igen, mégiscsak én vagyok a legeslegjobb barát-fújkálta önelégülten a körmeit Greg, és közelebb csúszott.-Mi az?

-Semmi.-Marie összehúzta magát.-Hideg van.

Leugrott a fáról, és elszaladt.

                                                                   *

-Ne már…

-De, ez az a villa. Ott a tábla-bökött Barbara.

-Remélem, belülről is ilyen jól néz ki-morogta Veronique.

-Ennek a nőnek van ízlése-vigyorogta Marie-Pedig az öregasszonyoknak általában…

-A nagykövet özvegye nem egy fogatlan vénasszony, alig…

Philou nem tudta befejezni a mondatot, mert kitárult az ajtó, és egy csöpp alak esett ki rajta.

-Hát itt vagytok, uramisten, még alig van kész az étel… na jó, nem rendelünk pizzát…a hamburger kevésbé megy a faromra…kénytelen leszek felhizlalni titeket,szoványak vagytok, mint egy kisz naposzcibe…

A drágalátos nagykövetné asszony mindezt egy szuszra hadarta el, most pedig kivillantotta a fogait.

-Gyermekem, jól vagy?

Marie épp arra készült, hogy csattanós választ adjon a kis hölgy kérdésére, és az arcába nézett.

Marie átmenetileg magára vonta a figyelmet, ugyanis elsápadt, és kis reszketés után ájultan esett össze a márványpadlón.

                                                   *

-Mi történt?

-Én sem értem-felelte Greg Peternek-Meglátta Valeriet, és puff…

-Azt hittük, valami fura rohama van-szipogta Veronique.

-A férfiak még disznók-érkezett meg Valerie a tálcával, amit rögtön le is rakott.

Valerie a törlőronggyal Greghez közeledett.

-A fülem hallatára állítod, hogy tőlem rémült halálra, Gregori Baquet? Nem félsz, hogy ízekre szedlek?

-Tűnj el innen, eszelős banya-csapkodott a karjaival Greg maga körül, hogy kikerülje a vizes rongyot.

-Megtalálta a zsák a foltját.-vigyorgott Philou.

Marie pislogott. Valerie kiszabadította a nyakát Greg karja alól, és leült.

-Jól rámijesztettél, te, te, te… mineknevezzelek…

-Marie-nyöszörögte Marie holtsápadtan-Álmodom?

-A legszörnyűbb rémálmod ül melletted-kacsintott a nagykövetné.

-Sejtettem…

-Hm?

-Semmi.

Valerie megtapogatta a homlokát.

-Nem malária… na, egy kis jó hír: Nem halsz bele.

Valerie a homlokánál fogva ellökte.

-Tíz perc múlva ebéd.

                                                                     *

-A rengeteg háló és fürdő mellett figyelmet érdemel ez a hatalmas ebédlő, de csak akkor tömjük itt a fejünket, amikor vendégek vannak-magyarázta Valerie-Az én drága Rudolphom, isten nyugasztalja, nagyon szerette…

Valerie egy perc alatt visszakapta a hatvannégy fogas arcát, és lelkesen tapsolt, mire a házvezetőnő behozta az első fogást.

-Te tudsz már enni?-kérdezte hátborzongatóan csilingelő hangon.

-Tudohk…

Valerie rámosolygott Gregre, aki azonnal olvadozni kezdett.

„Ez nem lehet igaz”

-Merre találom a mosdót?-Állt fel Marie.

-A szobámból nyílik. Jobbra.

Marie felállt, és kilépett az ebédlőből.

Végigment a nappalin. Kinyitotta az egyik ajtót. Amögött volt Valerie szobája, a vicces pici bútorokkal. Belépett, és elfordította a zárat.

Körbenézett, és kinyitotta a szekrény felső fiókját, ami tele volt fehérneműkkel. Némelyik láttán elkuncogta magát, aztán visszazárta.

„Nesze neked özvegyi szemérem”

Épp kinyitotta a második fiókor, amikor belépett Valerie, és a szemüvegén át átható pillantást vetett rá.

-Mit csinálsz?

-Tollat és papírt kerestem, hogy cetlit írhassak.-felelte gyorsan Marie.

Valerie még egy darabig gyanakodva figyelte, aztán vállat vont, és kitárta a hatalmas gardróbot.

Kiszórt egy halom csillogó-villogó göncöt az ágyra.

-De ha már itt vagy…

Valerie maga elé tartotta a vörös ruháját.

-Tetszik?

Marie készségesen felállt, és segített levenni a fölsőt.

-Jézusom, hogy festek-Valerie megtapogatta az arcát és a nyakát a tükör előtt.-Micsoda egy madárijesztő…

Marie méltatlankodó arcot vágott. Ő még mindig olyan szépnek tartotta, mint egy tündérhercegnő, úgyhogy teljesen ámulatba ejtette a megjegyzés.

Marie felhúzta a cipzárt az estélyin.

-Idehozod a dobozom?-Rúgta le a papucsát Valerie.

Marie levette a fadobozt a szekrény tetejéről, és lerakta az ágyra.

Valerie szétdobálta az ékszereit az ágyon.

-Ez a sok kacat… amikor Rudolph összeveszett velem, mindig ékszert vett… ha most ránézel erre a bazárra, nem csodálkozol, hogy inkább itt hagyta ezt a világot, mi? Hoznál egy cipőt?

Amíg Valerie egy zacskó kontaklencse kibontásán fáradozott, Marie megcsodálta a rengeteg cipőt.

-Ha nekem ennyi cipőm lenne…

Valerie elrontotta a „lencsézést”, és felszisszent.

-Ruhákat meg cipőket is vett, amikor… fura, hogy amikor jóban voltunk, sokkal kevesebbet költött rám…

Marie megfogadta magában, hogy nem kérdez többet. Valerie végre beillesztette a kontaklencséjét, és belebújt a cipőbe.

-Még kimázolom a képem, meg csinálok valamit ezzel a szénakazallal, aztán elmegyek estére. Szolgáld ki magad a hűtőből.

                                                                     *

                                                                Reggel…

Felébredt, és körbenézett a lila szobában. Lerúgta magáról a hatalmas takarót, megigazította a lehetetlenül kövérre töltött párnát, és felvette a papucsát.

Kilépett az ajtón, és lement a lépcsőn. Épp a könyvtár előtt haladt el, amikor valami megütötte a franciához már túlságosan hozzászokott fülét:

-Jó reggelt, én vagyok…