Marie rátapasztotta a fülét az ajtóra.

-Gondoltam… persze, remekül… igen, nagyon finom volt a muffin… Mikor? Jó… utánanézek… feltétlenül… és hogy van a…

A padló megnyikordult Marie lába alatt. Valerie egy percre elhallgatott, aztán hirtelen franciául fejezte be a beszélgetést:

-Je ne se pas encore. Je vous téléphone. A tout á l’heure.

Marie berohant a konyhába, ahol a házvezetőnő épp a tésztát dagasztotta. Egy perc múlva Valerie is megjelent kissé izgatottan.

-Történt valami?-érdeklődött Marie.

-Ilyenkor mindig izgatottabbak vagyunk-vigyorgott Valerie.-A hírességek jótékonysági bazára minden évben jó mulatság.

Kint egy motor zúgott. Valerie, aki épp magába tömött egy kis nyers tésztát, kinézett.

-Greg az… hol volt ilyen korán?

Marie és a házvezetőnő is az ablakba álltak. A bejárati ajtó megnyikordult.

Mind az asztalhoz rohantak. Greg jelent meg a konyhában az ajtót helyettesítő boltíves falnyílásban.

Ajtó itt nem volt, mert ezt a megoldást praktikusabbnak találták („Ha odaégetünk, leginkább én odaégetek valamit, hamarabb kimegy a füst”-jegyezte meg Valerie.)

A konyha egyébként teljes egészében régi olasz stílusú volt.

-Jó reggelt hölgyek-köszönt be Greg-És neked is szija

Az utolsó mondatot Marienak címezte, jelezve, hogy őt nem számítja a hölgyek közé.

-Merre jártál?-vörösödött Valerie, és remegő karokkal nyújtani kezdte a tésztát.

Greg kicipzárolta a táskáját, és előszedett egy zacskót.

-Erre gondoltál tegnap?

Marie szájában összefutott a nyál a sok kövér eper láttán.

-Erre-Valerie sunyi arccal kikapta Greg kezéből a zacskót, és kiöntötte a gyümölcsöket a tálba.-Ki látta Philout?

Greg bosszúsan piszkálta a grillt az ujjaival. Marie elvörösödött, és elfordult.

-Én nem láttam…

-Kora reggel elment-kapta be az ujját Greg.-Cec elkísérte.

-Hová?

-Esztére visszajön-selypített Marie.

Valerienak sikerült belevágnia az ujjába, és Marie is rögtön visszakozott:

-A torkom… kicsit be van gyulladva

Greg úgy figyelte őket felváltva, mintha pingpongmeccset nézne.

-Honnan tudod?-csavart zsebkendőt az ujjára Valerie.

Marie rájött, hogy megint előbb kellett volna gondolkozni, mielőtt kinyitja a száját. Barbara belépett.

-Reggeli!-kurjantotta Valerie.

                                                                         *

Greg jobban felfalta a szemével a házigazdát, mint a szájával a rengetegféle ételt.

Volt hamburger, palacsinta, piritós, friss gyümölcs, és egy kis hagymaleves előző napról.

-Kíváncsi vagyok, mire készül Philou.-dobta be Peter.

Marie félrenyelte a forró levest, és hólyagok nőttek a torkán.

-Greg!-kiáltott fel Veronique. Az asztalnál ülők mind összerezzentek. Greg ártatlan arccal felnézett.

-Mit ügyködsz?

Greg abbahagyta a levélírást, és felállt.

-Mindjárt jövök, csak befejezek egy…

Greg felállt, és annyira rohant, hogy nekiment az ajtófélfának, majd vörösen kirohant.

-Látjátok, a szerelem vak-bölcselkedett Barbara.

Valerie felállt.

-Elnézést, de el kell intéznem egy telefont…

Valerie kiment, egyértelműen Greg után. Mostmár Marie is felállt volna valami buta indokkal, de rögtön átláttak volna rajta is.

Hirtelen felröfögött egy telefon, elvéve mindenki étvágyát (egy életre).

Marie a zsebéhez kapott.

„Bingó”

-Elnézést-nagy nehezen megállta, hogy ne vigyorogjon.

Kint felvette a telefont.

-Montalban.

-D’Avilla. Elkezdtem összeszedni őket. Nem volt egyszerű, de…

-És mikorra értek ide?-fojtotta bele a szót Marie.

-Este mindenképp. Ha mi ott leszünk…

-Kössz-Marie kinyomta a telefont, és a könyvtárajtóhoz lépett.

-… hogy felejtenélek el? Te el tudnál felejteni?

-Gyere vissza egy év múlva-felelte Valerie nyersen-Most igazán nem alkalmas. Vagy talán azt akarod, hogy összesúgjanak, és azt mondják: Nézd, ott megy az a…

-Nem mondtam, hogy gyere hozzám…

-Ugyanúgy minden más is erkölcstelenség lenne-szögezte le Valerie-Rudolph forogna a…

-Soha nem találkoztam Rudolphal, mégis gyűlölöm-mondta ki Greg csendesen.

-Hogy mondhatsz ilyet? Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor ilyeneket mondasz arról, aki…

-Aki fizetett egy kis lóvét, hogy szétpakold magad… nem volt nehéz dolga.

Az ezután következő csattanást az egész házban hallani lehetett.

Marie elrohant, és elbújt egy fal mögött.

Valerie feltépte az ajtót. Az arcát ijesztővé tette a vigyorgást felváltó féktelen düh.

                                                       *

-Szabad!

Belépett. Valerie keze megállt.

-Bejöhetek?

Valerie arrébb pakolta a festékeket, és lepakolta az ecsetet.

-Mit csinálsz?

-Elfoglaltam magam-Valerie kiakasztotta a kötényét a nyakából.-Miben segíthetek?

-Igazából én…

-Ó-Valerie nekiállt elpakolni a festékeket.

-Én hallottam…

Valerie megvizsgálta a tükörben, hogy festékes-e az arca.

-Szerintem az egész ház hallotta.

-De biztosan nem úgy értette…

-De igen. Pontosan úgy értette-Valerie előszedett egy borosüveget-Kérsz?

-Nem köszönöm.

Valerie meghúzta a poharat.

-Mit javasol, Dr. Freud?

-Mért kell mindenki véleményét számon tartani? Nem értem.

-Te meg miért töröd ilyeneken a cuki kis buksid?-Valerie újratöltötte a poharat.

Marie kiverte a kezéből. A vörösbor szétfolyt a hófehér szőnyegen.

Valerie érdeklődve figyelte az egyre terebélyesedő tócsát.

-Bocs…

Valerie elrakta az üveget.

-Mit javasolsz?

-Végülis én mindenképp helyeselni fogom, amit csinálsz.

-Tényleg?-Valerie felhúzta a száját, és intett.

Marie követte a dolgozószobáig. Valerie kivett egy kulcsot a zsebéből, és kinyitotta az ajtót.

A gép bekapcsolva villogott. Valerie megnyitotta az egyik mappát.

-Ez a tiéd, bár nem hinném, hogy kellek én még ide…

Valerie vigyorogva harapdálta a száját a háttérben, várva, hogy Marie kapcsoljon.

Marie visszafordult felé.

-Rád mindig szükség van.

Valerie közelebb lépett és jól megszorongatta.

-Eeeeeeebéd!

Valerie elengedte Mariet.

-Ebédhez hívnak…

-Akkor talán ki kéne menni…

Valerie felvette a tükröt.

-Jesszusom, hogy festék… festek… és te is…

Marie megtörölgette a szemét.

-Megyek, eszem

                                                                                         *

-Na én kész vagyok-közölte Valerie.-Te?

-Azt hiszem, én is.

-Mi ez a cipő?-szörnyülködött Valerie.

-Ez egy jó kényelmes cipő.

-Ezt mondta a tornatanárom is, na az hordott ilyet…-Valerie kinyitotta a szekrényét, és szétdobálta a szandálospolcot.-Ez jó lesz. Azt meg vedd le, de rögtön!

Marie kicserélte a cipőt. Greg belépett.

-Philou hívott az előbb, hogy mindjárt itt lesz a…

Marie rémült arcot vágott.

-… az unokaöccsével.

-Nem is tudtam, hogy van neki-felelte Marie közömbösen.

Greg összekacsintott Valerievel.

-De még milyen…-biztos neked hozza ajándékba.-incselkedett Valerie, majd felállt, Greghez lépett, és látványosan lesmárolta.

-Khm… megnézem, hogy áll a menü.

Marie vigyorogva kilépett, és rögtön nekiment valakinek.

-Bocsánat…

Felemelte a fejét, és szembenézett az idegennel.

-Ejha, mit dobott le a Jézuska…

Az idegen megköszörülte a torkát.

-Te vagy Marie.

-Tudom, ki vagyok.

-Philou mondta, hogy te vagy itt a legcsinosabb.-vigyorogta ragyogó szemekkel a srác, és végignézett rajta.-Mond valamit az öreg…

-Philou? Itt van?

-A konyhában. Odavezetlek.

-Christiaaaaaaaaaaaaaaaan!

„Christian. Christiannak hívják.”

-Indulhatunk-libbent ki a szobából Valerie kézen fogva Greggel.-Klassz az új pasid.

A villámgyors arcszínváltásokból Valerie is rájöhetett, mekkora hülyeség szaladt ki a száján.

-Előreszaladtam volna egy kicsit az időben?

Philippe kijött.

-Már kétszer szóltam, Christian művész úr. Na indulunk?

                                                                                               *

Lefékeztek a tengerparton a kocsikkal. Alig lehetett elférni a sok árusstandtól. A színpadot már fölállították. Mármint a színpadot is…

-Huúúúú! Mennyi bula…

Christian felállt a tetőnélküli terepjáróban. Marie a szemét forgatta, és kiszállt, aztán a többiek is. Christian eltűnt a tömegben. Greg a színpadhoz ment. Philou elkóborolt.

Az épp fellépő együttes rémesen béna volt. Marie körbenézett és Valeriehoz lépett.

-Kérhetek valamit?

-Mit?

-Küldj el hot-dogért!

Valerie a hot-dogos felé pillantott.

-Áhh… csinos fenék…

Marie is arra nézett és épp elkapta a kis D’Avilla vadító nézését. Nagy levegőt vett, és visszafordult Valerie felé.

-Nem gondol, comprende?

-Na jó, hozz nekem párat-sóhajtotta Valerie fáradtan, és előszedte a tárcáját.

-Meghívlak-vigyorogta Valerie, és elrohant.

-Holdkóros…

Marie beállt a sorba. Christian vigyorgott,

-Teljes két percig bírtad nélkülem…ez rekord.

Marie elvörösödött, és inkább csatlakozott a strandolókhoz. Ledobta a cuccait. Philou letelepedett mellé.

-Na mit gondolsz?

-Kedves bolondgombaszedő, jó a hely, szép az idő…

-Marie!

-Philippe?

-Mit gondolsz róla?

-Kiről?

-Csak, mert nem akarom hogy esetleg… mert… az az igazság…

-Bökd már ki-forgatta a szemét Marie.

-Az az igazság, hogy ő inkább fiúpárti…

Marie kiköpte az üdítőjét. Philou elvigyorodott.

-Látnod kellett volna az arcod…

-Te hülye nemnormális dög…

Marie felállt, és maga köré tekert egy kendőt.

-Ne aggódj, nem az…-fuldoklott a röhögéstől Philou.

Elindultak a színpad felé. Marie nagy igyekezetében nekiment Christiannak.

-Elnézést…

-Mi van ott?

Marie érdeklődve nézett. Christian a fülé mögé nyúlt, kivett egy csokiérmét, és a kezébe nyomta.