-Meglepetés? Én nem szeretem a meglepetéseket…-suttogta Valerie.

Valerie felsikoltott. Philou vigyorogva elővezette a Silent Boxot, és összekacsintott Marieval.

-Sikerült?

-Ez sikerült-vigyorogta Valerie.

Az ég dörgött egyet. Valerie felnézett.

-Esni fog…

-Remélem, mert különben elmossa az egész…

Barbara nem tudta befejezni, mert szakadni kezdett az eső, majd a szél is rákezdett.

-Rohadt élet…

A standok vagy reszkettek, vagy már fel is borultak. A szél mindent feldöntött. Az emberek pánikba estek és összevissza rohangáltak.

Marie kétségbeesetten körbenézett, de nem látott senkit, akit ismert volna.

Christian jelent meg a kocsival.

-Jössz?

-A többiek…

-Van lábuk… jössz, vagy megvárod a Kathrinát?

-Ki a fene az a Kathrina?

-Az a hurrikán, te liba…

Marie mérgesen bevágódott.

                                                                 *

Már sötétedett, amikor Christian lefékezett.

-Voilá…

Marie kiszállt. Rettenetesen fázott. Christian kihúzta a kocsiból a kulccsomót, és becsapta az ajtót.

-Hova a francba hoztál?

Christian meglengette a kulccsomót,és az ajtóhoz lépett.

Marie ott toporgott mögötte. Az ajtó kinyílt.

-Huh…

Christian felkattintotta a villanyt.

-Nem egy Nagykövet-villa…

Marie becsukta az ajtót és elvigyorodott.

-De legalább meleg van, és lehet aludni. Álmos vagyok…

-Jajj, igen-Christian felment a lépcsőn. Marie utána.

Christian kinyitotta az egyik ajtót, annak a szobának az ajtaját, aminél össze volt gyűrve a franciaágy. Christian elpirult.

-Nem én… én nem…

Christian sietve megigazította a lepedőt.

-És még szerény is vagy.-gonoszkodott Marie-Elismerésem. Mindenkit idehozol, ha kitör egy hurrikán, aztán együtt teszitek tönkre az ágyneműt? Szánalmas.

Marie átment a másik szobába, és körbenézett. Hirtelen egy hatalmasat dörgött kinn, és a villanyok kialudtak.

Marie kinyitotta az ajtót. Christian épp félmeztelenül száguldott le a lépcsőn.

-A biztosíték…

-Ha nem  te voltál-gonoszkodott Marie-Lehet hogy mindig így csinálod.

Marie arrébb somfordált. Christian nekiállt félpucéran babrálni a biztosítékot.

-Teljesen kidöglött…-közölte pár perc múlva.

-Az tuti…

-Hm?

Christian felé fordult. Marie felriadt. Kint dörgött egyet. Christian benyúlt a szekrénybe.

-Iszol?

                                                             *

-… és amikor hazaértem, és besompolyogtam az ágyamba, anyám belépett, és azt mondta: A hasadra süt a nap, hétalvó…-Marie hátrahajtotta a fejét, és nevetett, aztán csuklott.-Hopsz…

Christian felemelte a majdnem üres üveget.

-Lábra tudsz még állni?

Marie felsandított.

                                                                        *

Christian betámogatta Mariet, és lelökte magáról. Marie az ágyra esett, és felemelte az ujját, hogy mondani akar valamit, aztán oldalra fordította a fejét, és lehányta a párnát.

Christian undorodva kirángatta alóla, és kiment a fürdőszobába.

-Hányni fogok…

-Már hánytál-Jött be Christian.

-Igen? Mmm…

Marie a fejét fogta.

-Segíts már…

Christian készségesen leült mellé, és felültette. Marie felemelte a karját és idétlenül vigyorgott.

-Mi az,tetszik?

-Mi?

-Ez-Christian ledöntötte.

-Francba…-Marie Christian szája elé tette a kezét.-Hányásszagú a szám…

Marie felállt, és kirohant a mosdóba fogat mosni.

Christian ledőlt.

                                                                                *

Valerie benyúlt a papírzacskóba, és csippentett egyet a süteményből. Kilépett az úttestre.

Zúgást hallott maga mellett. Oldalra nézett.

Már nem volt ideje elugrani, átfordult az autón, és az úttestre zuhant.

Majdnem mindenki a színházba átterelt koncerten volt, ahova az ételt vitte, és ki volt kapcsolva a mobiljuk.

Nyöszörögve felemelte a fejét, és a telefonjáért nyúlt. Megnyomta a 6-os gombot.

Senki nem vette fel. Nagy nehezen felemelte a fejét és megnyomta a 2-est.

Semmi.

Nem bírta tovább, elájult az úttest közepén.